Révész Sándor 2012. május 1.

Nyomtatóbarát változat

A magyar demokrácia, a magyar alkotmányosság egyik leghatékonyabb ellensége lett Magyarország első számú közjogi méltósága. Ez logikus fejlemény. Nem minőségi különbség az eddigi helyzethez és az egyéb lehetőségekhez képest, de fokozati.

Miután dr. Nímand a dr.-sága után hullott, a marionettsort a zsinórrángatók köréből egészítették ki. Ennek egyrészt az az oka, hogy a gyengeség jelét az erő demonstrációjával kellett kompenzálni, demoralizáló erővel bemutatni, hogy akinek ártani sikerül, az is csak használ nekünk. Másrészt a szükségből hasznot húzva a gépies engedelmesség emberét a kreatív destrukció emberével lehetett fölváltani, s így megerősíteni a hatalomnak a népakarattal szembeni megtartásához szükséges legfontosabb hídfőállást, melynek ezzel együtt a bérleti ideje is kitolódott két fontos évvel.

Áder János mindig ott volt főszereplő, ahol a magyar alkotmányosságot a semmibevétel nyomatékos demonstrációjával pusztítani lehetett.

Ő vezényelte házelnökként a házszabály fölborítását 1998-ban, amikor a parlamenti ülésrendet az ellenzék tiltakozása ellenére megváltoztatták, hogy – Áder szavaival – eltűnjön „a parlament veszekedős arca”, vagyis a lényege. Ő mászott föl a szövegellenes jogszabály-értelmezés cinizmusának a csúcsára, amikor bemutatta, hogy a hetenként háromhetenkéntet is jelenthet, ha kell. Amikor az Alkotmánybíróság a házszabály egyoldalú fölrúgását alkotmányellenesnek minősítette, ezt Áder úgy értelmezte, hogy az lenne alkotmányellenes, ha széles körű egyetértés nélkül állítanák vissza a széles körű egyetértés nélkül megváltoztatott rendet.

Áder vezényelte le a kormánypártok és a MIÉP közös és szintén alkotmányellenesnek bizonyult akcióit is a közmédia kisajátítására. A „csonka kuratóriumok” létrehozásában övé volt a főszerep, hiszen annak az volt a kulcsmozzanata, hogy a házelnök a hatáskörét nyílt törvénysértéssel túllépve nem terjesztette föl szavazásra az ellenzék jelöltjeit. Az Alkotmánybíróság minimális többséggel úgy döntött, hogy politikailag egyoldalú kuratóriumot is létre lehet hozni végső esetben, ha az ellenzék (mint pl. a következő ciklusban a Fidesz) nem jelöl embereket a kuratóriumi elnökségbe, de az ellenzék Áder házelnöksége idején állított jelölteket, és azokból a többségnek módjában állt s kötelessége lett volna a megfelelő számú tagot az ellenzéki pártok súlyának megfelelő arányban beszavazni. Kifejezetten a házelnöknek kellett törvénysértést elkövetnie, hogy a kormánytöbbséget alkotmányos kötelezettsége teljesítésétől megóvja.

Áder házelnöksége idején maradhatott fenn házszabályellenesen és az Alkotmánybíróság döntését semmibe véve a MIÉP létszámhatár alá esett frakciója is. Később Áder vette tudomásul a kisgazda frakció törvényellenes döntését Torgyán József kizárásáról, majd ő vette semmibe a bíróság döntését, mellyel a frakció határozatát semmisnek nyilvánította.

Áder volt az, aki az Alkotmánybíróság álláspontját képviselő legfőbb ügyész állásfoglalását irrelevánsnak minősítette, és aki ezután őt valamilyen máig ismeretlen információ fölhasználásával lemondásra kényszerítette, s így megteremtette a lehetőségét annak, hogy a Fidesz a káderén keresztül elfoglalja az ügyészséget.

2005-ben a Fidesz frakcióvezetőjeként Áder János gondoskodott arról, hogy az államfőt alkotmányellenesen válasszák meg, ő fosztotta meg képviselőtársait a szabad és titkos elnökválasztás jogától. Annak érdekében, hogy megválasszák Sólyom Lászlót, aki a választás előtt leszögezte, hogy nem fér össze az alkotmánnyal a titkos szavazás semmiféle, akárha önkéntes nyilvánossá tétele sem. Ezt a nem túlságosan egyszerű történetet az egyszerűség kedvéért saját korábbi cikkemből idézem föl: „Az első fordulót a Fidesz bojkottálta, képviselői nem szavaztak saját jelöltjükre, Sólyom Lászlóra, aki így mindössze 13 szavazatot kapott. Áder János az első forduló után bejelentette, azért obstruáltak, hogy kiugrassák a nyulat a bokorból, de csak vakondokot találtak. Az ő számításai szerint az előzetes ígéretekhez képest három szavazattal több jutott Szilinek, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a sunyi, hazug MDF-esek átszavaztak. Két nappal később Horváth Balázs elárulta a sajtónak, hogy éppen az MDF-ből kiszorult, a Fidesszel együttműködő Nemzeti Fórum három képviselője szavazott megtévesztési célzattal Szilire, s ezt éppen Áder Jánossal beszélték meg (Népszabadság, 2005. június 9.). Áder tehát nem csupán lódított, de egyenesen maga szervezte meg az »árulást«, amivel az MDF-et megrágalmazta. (Az elnökválasztás után közvetlenül a Fidesz együttműködési megállapodást írt alá a Nemzeti Fórummal, miszerint a 2006-os választásokon legalább három biztos befutó helyet kapnak a megfelelő irányba fúró vakondokok.) Áder állítása szerint Sólyom László örült annak, hogy a Fidesz nem vett részt a szavazáson, mert így tisztább lett a kép. (Népszabadság, 2005. június 7.) A szavazáson jelen lévő, a saját jelölői által megalázott Sólyom László az öröm helyett inkább a megdöbbenés jeleit mutatta, s a következő forduló előtt telefonon jelölői értésére adta, hogy nem vállalja az elnökséget, ha nem tartják tiszteletben a választás titkosságát (Népszabadság, 2005. június 11.). Áder előre garantálta, hogy nem fogják tiszteletben tartani. Legalábbis úgy semmiképp, ahogy Sólyom a titkosság követelményét a fent idézett Népszava-interjúban értelmezte: »Frakcióvezetőként garantálom, holnapra a jogi lehetőségét is megtaláljuk, hogy a Fidesz 169 képviselője bebizonyítsa: a második fordulóban maradéktalanul Sólyom Lászlóra szavazott.« A döntő fordulóban Sólyom László 185, Szili Katalin 182 szavazatot kapott. A képviselők a jogi lehetőség helyett a gyakorlatit találták meg arra, hogy egymást ellenőrizzék, a szavazólapjaikat mutogassák, és a többiekét vizslassák.” (A múlt köde. 2005. június. Népszabadság, 2009. június 27.) A Fidesz képviselőinek kölcsönös ellenőrzését Áder frakcióvezető rendelte el és szervezte meg. Az egyetlen átszavazással próbálkozó fideszes képviselő, Láyer József le is bukott, és a politikai pályája le is zárult.

Ennek a múltnak a logikus jelene az alkotmányellenes alkotmány kidolgozásában való részvétel és a főszerep a demokrácia két alapintézményét, a választásokat és az igazságszolgáltatást érintő törvények megalkotásában. A Fidesz eredeti, arányosító tendenciájú választójogi törvényét Áder írta át az ellenkezőjére. Olyanra, hogy az a lehető legaránytalanabb legyen, a lehető legnagyobb mértékben torzítsa el a választói akaratot a relatív többséggel rendelkező párt – vagyis a Fidesz várakozásai szerint a Fidesz – javára, a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse a Fidesz által önkényesen, a maga érdekei szerint átrajzolt választókerületi rendszer előnyeit, és lehetetlenné tegye a Fidesszel szemben álló pártok önálló, differenciált megjelenését és megmérettetését.

Ami pedig az igazságszolgáltatást átalakító törvényeket illeti, azok elsöprik a parlamentáris rendszerek alapnormáit, parlamentáris rendszerekben példátlan módon támadják meg az igazságszolgáltatás függetlenségét, közvetlen és szinte teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságba vetik a bírókat. A vádlottakat megfosztják alapvető joguktól, elvonhatják őket a bírájuktól, s a jelenlegi kormányfő a bizalmi emberén keresztül gyakorlatilag beláthatatlan ideig biztosíthatja, hogy a néki megfelelő bírók a néki megfelelő bíróságokon a néki megfelelő ítéleteket hozzák.

Áder János tehát 1998 óta a Fidesz szempontjából példázatos következetességgel, gátlástalansággal és szenvtelenséggel rendeli alá az alkotmány, a törvények, a demokratikus alapelvek tiszteletét a Fidesz hatalmi érdekeinek. Ezért tehát valóban Áder János az ideális elnök a Fidesz szempontjából. Bízvást elhihetjük a Fidesz vezetőinek, hogy számukra a legfontosabb az új alaptörvény megvédése, és ehhez Áder János a legmegfelelőbb ember. Az új alaptörvény a demokrácia érdekeit és normáit mindenben következetesen alárendeli a kormánypárt érdekeinek, minden elemében azt a célt szolgálja, hogy ez a párt minél hosszabb ideig és minél nagyobb mértékben megőrizze a hatalmát, s hogy az Orbán Viktor által meghatározott „centrális erő” világképén és hatalomgyakorlásán kívül minden más világkép és hatalomgyakorlás lehetősége kiszoruljon a legalitásból. A Fidesz-párti alkotmányellenesség ezzel az alaptörvénnyel alkotmányos szintre emelkedett, tehát nagyon is logikus, hogy az alkotmányellenes érdekérvényesítés mestere ezzel az alaptörvénnyel emelkedjen az alkotmány védelmére hivatott pozícióig.

Áder János első ciklusa 2017-ben, a második 2022-ben jár, illetve járhat le. A Fidesz 2014-es választási veresége esetén a következő parlamenti többségnek a ciklus háromnegyed részében, 2018-as kormányváltás esetén az egészében kell(het) majd szembenéznie Áder János államfővel.

Akinek majd módjában áll addig ismételtetni a parlamenti választásokat, ameddig akarja, ameddig pártja érdekében áll. Semmi nem gátolja abban, hogy olyasvalaki(ke)t kérjen föl kormányalakításra – akár a bukott Orbán Viktort –, akiknek biztosan nem sikerül negyven napon belül a többség támogatását élvező kormányt alakítani, s akkor új választásokat lehet kiírni. Második opcióként: az új többség megörökli a régi által kialakított Költségvetési Tanácsot, az megvétózhatja a költségvetést, s ha március végéig nincs költségvetés, ismét csak föl lehet oszlatni az Országgyűlést új választások kiírásával. Amennyiben ezt a lehetőséget az elnök és pártja nem használja ki, mert tart attól, hogy a választási eredmények nem az ő javukra módosulnának, akkor viszont (l. alább) megbéníthatja a kormány működését.

Az államfő ombudsmannak, legfőbb ügyésznek, a kúria elnökének csupa olyan embert jelölhet, aki a többség számára elfogadhatatlan, s ezzel a Fidesz kádereinek megbízatása a végtelenbe nyúlik, annak minden következményével. Az államfő megtagadhatja bármely miniszter, nagykövet, jegybankelnök kinevezését, ha „alapos okkal arra következtet, hogy az az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát eredményezné”, s kizárólag rajta múlik, mikor következtet erre általa alaposnak vélt okkal. Ha például úgy gondolja – s éppen azért lesz ő az államfő, mert úgy gondolja –, hogy a Fidesz alaptörvényének megváltoztatása veszélyezteti az államszervezet demokratikus működését, akkor ezen az alapon már kizárhatja, hogy olyan pártok vezetőinek adjon kormányalakítási megbízást vagy olyan párt jelöltjeit nevezze ki belügy- vagy igazságügy-miniszternek, melyek programjában szerepel az alaptörvény gyökeres megváltoztatása (ami persze minden ellenzéki párt programjában szerepelni fog).

Az a legkevesebb, hogy Áder János bármely lebukott fideszesnek kegyelmet adhat, ha valaminő szerencsétlen véletlen folytán a párt kezében lévő ügyészség és bíróság nem mossa ki a bűneiből. Igaz, az igazságügy-miniszter a törvény szellemének megcsúfolásával megtagadhatja ennek ellenjegyzését, ahogy arra Dávid Ibolya, Orbán első igazságügy-minisztere példát mutatott, de ennél egyébként is sokkal lényegesebb, hogy ha egyáltalán megalakul a kormány, akkor korlátlanul, bármily nyakatekert érveléssel az Alkotmánybírósághoz továbbíthatja Áder elnök a kormánytöbbség akárhány törvénytervezetét, az Alkotmánybíróság pedig igen hosszúra nyújthatja az elbírálás idejét. Az államfő szinte már önmaga is, de a Fidesz Alkotmánybíróságba beépített kádereinek a segítségével már egészen biztosan megbéníthatja a törvényhozást.

Az államfői jogosítványok nem lehetnek olyan gyengék, hogy egy államfő ne eredményezhetné „az államrend demokratikus működésének súlyos zavarát”, ha ez a célja. Abban pedig Áder eddigi pályájának ismeretében nem kételkedhetünk, hogy neki ez lesz a célja. Őt pontosan ezzel a céllal küldték be a Sándor-palotába.

Mit lehet tenni? Ez a kérdés az államfővel kapcsolatban is ugyanazokat a dilemmákat hozza elő, mint az alaptörvénnyel, a kinevezésekkel, a sok-sok véglegesen késznek szánt ténnyel kapcsolatban. Ezeket itt nem érdemes megismételni. Csupán azt a baljóslatomat erősíteném meg, hogy a Fidesz jelentős ellenzéki jelenléte mellett nem lesz működőképes és pláne nem a Magyar Köztársaság helyreállítására képes kormányzás. A megsemmisítőnél kisebb vereség esetén a Fidesz a most fölhalmozott jogi eszköztárával és káderállományával kormányozhatatlanná teszi az országot, eredménytelenségre, tehetetlenségre, vereségre ítéli a kormányt. A Fidesznek a megsemmisítőnél kisebb veresége a következő kormány számára bukást, a Fidesz számára diadalmas visszatérést ígér.

Attól tartok, a Fidesztől annak „természetes haláláig” nem fogunk megszabadulni. A Fidesz természetes halála akkor következik be, amikor végképp nyilvánvalóvá válik, hogy abban a rendszerben, amibe a Fidesz az országot át akarja vezetni, nincs életlehetőség. Akkor éri el Orbán táborát az a demoralizálódás, szétesés, bénulás, mely egész fölhalmozott eszköztárát leamortizálja. Az állampárt esetében ez sokkal nagyobb eszköztárral is megtörtént már. Sok, részben pótolhatatlan veszteség halmozódik fel, amíg idáig eljutunk. Nagy árat fogunk fizetni azért, hogy idáig kell eljutnunk. Szeretnék hinni benne, hogy olcsóbban is megúszhatjuk, de nem tudok.

• E-közélet,

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges