Skip to main content

Kultúra

Tandori Dezső: „Éltem én itt?”

– Irány: Montaigne XXI –


1.


Ezek az írások, mind: afféle beszélgető füzet. Kipróbálja magát bennük, persze, s nem egyszerűen edzésben csak, a nyelv (az iménti mondat egyes szám, többes szám „sikánjának” megoldása), a szerkesztődés (egy-egy „tétel”, a korábbiakban még talán ment, ilyen ma már nekem korántsem vérre megy, tehát az elemek, karakterek egymás mellé kerülése a leginkább arra példa: íme, így alakul egy írás); de végképp nem akarok kibújni közlendőim vélhető, tévesen sejtett stb. súlya alól, úgy van pontosan, ahogy mondtam az imént.

Tandori Dezső: Godot van!


Másik ember van:
GODOT van!
(Mondás)



1. Az utolsó utáni tekergés (és még mindig nem a végső)


Tehát: halmaz- és végtelenelmélet?

– – – Átkeltem a minap a Váron.

Hogy senki nyomomba ne keljen, mikor erről, szerencsére kudarcosan, írtam, az Istenhegy (Svábhegy) lépcsőit emlegettem.







Papp András: A Suttogó


Mindenszentek előtt egy héttel a levágott és kévékbe rakott kukoricaszár még kint volt a határban. Szerencsére az idő is jó volt, a talaj nem volt lágy, lehetett hordani. Fuvaros embernek azonban a sajátja marad utoljára. A mindenki által csak Suttogónak becézett fiatalember, alig túl a harmincon, csaknem a falu összes csutkáját egymaga rakta fel az egyfogatú stráfra. Hol volt segítség, hol nem. Ha nem, akkor kicsit többet számított fel. Így is ő volt a legolcsóbb, a traktorosok már mind többet kérnek a fuvarért.

Ambrus Judit: Medvemustra

Medvék minden mennyiségben, azaz mit rejt a medvepiac? – 1. rész – Medvema –


Írjunk hát egy medve-dalt!
Minden medve tudja majd,
minden medve megtanulja,
két perc múlva fejből fújja:
medve-dal, medve-dal,
amit minden medve hall!
(Szabó T. Anna:





 Nemzetközi medve-induló)

Medve-alapkutatások

Ha szinkron medvevizsgálatot végzünk, meg kell állapítanunk, hogy jelen medveállapotban a medvesajt, illetve macisajt, a mackós-méz, az Édes Kicsi Mackóm megszólítás és az elnézést kérő „ezer bocs és egy anyamedve” népszerűségi mutatója stagnál.




Erdősi Anikó: „Most kezdjem újra az életem?”

Eperjesi Ágnes két kiállításáról


komoly
Könnyed, sőt komolytalan kérdésnek is tűnhet a címként idézett képszöveg. Pedig komoly dolgokról van szó, komolytalanul. Vagy komolytalanról, komolyan. Azaz, épp annyira komolyan és komolytalanul, amennyire az életet komolytalanul, illetve komolyan lehet venni. Eperjesi Ágnes új képsorozatai ugyanis meghökkentően őszintén, minden sallang és cizelláltság, minden mellébeszélés és pátosz nélkül merítenek nagyot a létet – azon belül pedig speciálisan a női létet – meghatározó kérdések halmazából. Kiskanállal. Azaz pont akkorával, ahogy az még jó.

Papp András: Saját élet

Microport


Szelíd iróniával visszanézel. Nem olyan sürgős,
hiszen olyan ütemben és olyan szinteken fogod
megsejteni, ahogy az életedtől reálisan távolodsz.
(Nádas Péter)




Csak a dolgok ismerője tudja, hogy cseppenként kell legurítanom múltunk borát, amelyet együtt szüreteltünk és közösen fejtettünk. Mámorom a te mámorod; azt is mondhatnám, az érés után, a forrást követően magam is tárgya lettem a munkának, nemcsak alanya. Leszűrtél, átfejtettél, átlátszóan világossá. Józanabb ennél már aligha lehetnék.


Nagy Boglárka: Bányászoknak valóságos kincs


Dérczy Péter: Vonzás és választás (Alföld könyvek 14., Debrecen, Csokonai Kiadó, 2004. 229 oldal)


„Egy ötvenkét éves csávó első kötete” – ilyen sommásan és retorikusan zárja a szerző tizenöt év tanulmányaiból és kritikáiból összeszerkesztett könyvének fülszövegét. Felmerül a kérdés, vajon nem megkésett gesztus-e ez a kötet olyasvalakitől, aki, mint írja, 1974 óta van a (kritikusi, irodalomtörténészi) pályán, s akinek nem utolsósorban szerkesztőként mély és folyamatos figyelemmel kell lennie a kortárs magyar irodalom alakulására.

Kiss Judit Ágnes: Versek


Gyanú

ma még szolidan
a gyomrom
gyengén még csak
egy-egy ponton
diszkréten és szinte zárójelben
ahogy a magvak télen át a kertben
ígéri már az éjszakákon át
tartó öklendezés undorát
készít gyöngéden és szeretve
kitátott szemű rémületre

Zárójel-szonett

(A virtuális szex-site-ok között
csak egy maradt: üzenni még a testtel
egy mondatot, hogy ne sírj, ne temesd el,
él még a vágy, csak maszkba öltözött.

csak rejtőzik az elvetélt szavakban,
nyakig zárt ingben, körmök holdja





















Gelencsér Gábor: Valahol Európában


John Cunningham: Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex (Wallflower Press, London & New York, 2004)

Épphogy nem maradtunk le…! Szinte napra egyszerre jelent meg a magyar film történetét a kezdetektől napjainkig monografikus igénnyel áttekintő mű magyar szerzők, illetve John Cunningham tollából.


Papp András: Primícia


Valahogy útközben döntöttem el, mit mondjak majd az új lánynak, hogy magára irányítsam a figyelmét, s végül is magától találja meg a neki leginkább megfelelő szerepet. Megálltunk felfelé egy nyomóskútnál, s míg ittam a kezemből, azon gondolkodtam, kezdetnek melyek lehetnek a legmegfelelőbb szavak. Csak hogy meg ne ijesszem a legnagyobb átélést követelő elképzeléseimmel. Könnyen félreértik az embert. Az öntöttvas tálcából szétcsapódó víz vékony érként kanyargott keresztül a poros úton, majd egy lefelé tartó, szabálytalan fehér köveivel meglehetősen meredek kaptató mellett csorgott tovább.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon