Skip to main content

Kultúra

Rádai Eszter: „Lementem egy félórára”

Krasznahorkai László íróval beszélget Rádai Eszter


Amikor egy korábbi beszélgetésünkben azt mondtam magának, hogy minden sora mögött ott érzem Franz Kafkát, nem tiltakozott, de hozzátette, Kafkában csak ráismert a saját érzéseire, világlátására. Legújabb regénye, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó olvasása közben viszont egyszer sem jutott eszembe Kafka, nem éreztem sehol a hatását.


Évtizedek óta ülök a szobámban, félhomály van, a fiókomban ott nyugszik egy töltött revolver. Iszonyú régóta ülök abban a homályban. Most kimentem sétálni egy félórára. Teljesen elvakít a nap. Szédülök.

Galántai Zoltán: A bolygómérnökségig és tovább


„A nagy kérdés az, hogy a Világegyetem alapvetően csillagokból és galaxisokból, vagy életből és értelemből áll-e.”
(Steven J. Dick)

„Elvileg elképzelhető” – mondja az asztrofizikus Sir Martin Rees –, hogy a nagy léptékű kozmikus erők „valamilyen alapvetően új természeti törvény szerint működjenek”, elvégre egy fizikus például, ha szabadon lebegne a világűrben laboratóriumával együtt, soha nem fedezné fel a gravitációt (ennek kimutatásához ugyanis afféle, nagy tömegű testek közelségére van szükség, mint amilyen például a Föld).


Ficsku Pál: Babakeringő

Részlet a készülő regényből


egy

Nem szerencsés rabságba születni.

De nem biztos, hogy jó szabadon élni sem.

Sőt, lehet, hogy jobb börtönben születni.

Távol a való világtól.

És ott bent élni szabadon.

Általában ezeket szoktam mondani, amikor faggatnak a múltamról, hogy mondd Rácsika, te tényleg börtönben születtél, és mondd milyen ott bent? És hogyhogy ott születtél? Börtönőr volt az apád? Vagy az igazgató? Vagy a lelkész? És tényleg simogatják ott bent a nénik egymás nuniját? Meg hogy a börtönben csak bűnözők laknak.












Vörös István: Egy öregember életkorának megbecslése

Költői kérdés


„Hallod-e, te Öregember?
Ez volna a te teremtett világod?
Ez a sötét kozmosz, teli rejtelemmel,
Hol szupernovákkal gyújtasz világot?

Orbán Ottó:




 Dal a teremtett világról

Először is: ez a kérdés nem nekem van címezve, hanem egy öregembernek. Magam öreg még nem vagyok, negyven felé közeledve némi stréberséggel a középkorúak közé sorolhatom magam. A megszólított talán az egyetlen, akire komolyan kimondható, hogy öreg. Hiszen a vers a világ teremtésének mitológiai aktusa, és a fizikai valószínűsége közé egyenlőség- vagy legalábbis hasonlóságjelet tesz.


Marschall Miklós: Hatszáz forint kultúra


Négy évvel ezelőtt írtam a következőket: „Kínos helyzetben van a magyar kulturális politika. Nem tudja, hogy mi a dolga. Kiszolgálni-e a mindenkor ajánlkozó klientúrákat, vagy netán hosszú távú nemzeti kulturális stratégiát kínálni? Védelmezni-e a status quót, vagy ha konfliktusok árán is, de a kreativitás pártjára állni? Jó szakszervezetisként menteni a menthetőt a piac »ellenséges erőivel« szemben, vagy netán a piacot építeni, befolyásolni? A kultúráért felelős minisztérium is szerepzavarban van. Nem tudja, hogy a magyar kultúra intendánsa vagy stratégája akar-e lenni.

Nádasdy Ádám: Válasz a „költői kérdésre”

Költői kérdés


„A gyepre heveredsz, nézed e Világot
A széles térséget, mélység, magasságot.
Tsuda, titok, minden mit szemedre vehetz
Okoskodol rólla: semmire sem mehetz.
(...)
Hol támad fel a szél? mi ragadgya testét?
És mi tsendesiti meg széles Tengerét?
Hogy Ég tűz örökké a Vesuviusban?
Hogy terem Uj Világ mindenkor Májusban?

A meleg ujra szül, a hideg el temet
S Egyik mint a másik éppen tsak ugy éltet.
Hogy lesz dohány koró egy tűhegynyi magbul,
Hogy jön ki a tsirke a kotlot tojásbul?
Mitsoda hasznodra terem rajtad tetü?














Ficsku Pál: A Magyar Irodalmi Liga tervezete


Van egy álmom, ami régóta kísért.

Van egy álmom a magyar irodalom megmentésére.

Hogy az állam megmentse.

Úgy, mint a magyar focit.

Csak egy kicsit jobb lenne.

Az az álmom, hogy megalakítjuk a Magyar Irodalmi Ligát. Könyvkiadók lennének benne, saját „istállóval”.










Barna Imre: Történelem, személyesség, szabadság


Tegyük fel, hogy a neves középkorkutató egyetemi tanár több mint negyedszázad során írt válogatott esszéit közzétevő új kötet bemutatására a kiadó a szerző nagyon régi és nagyon közeli barátját kéri fel. Átlagos esetben a régi és közeli barátnak három lehetősége van.

1. Nemet mond a felkérésre. Ugyan miféle objektív megközelítést kaphat a közönség egy régi és közeli, tehát nyilván elfogult baráttól? Egy bemutató nem a kritika fóruma ugyan, hanem a méltatásé, de a méltatás is csak akkor értékes igazán, ha a méltató akár rosszat is mondhatna, de hiába, képtelen rá…

2.




Nádasdy Ádám: A pénzszag finomsága


A gazdagok a szépek, hogyha bírják,
hogy arany minden számjegy, amit írnak.
Ha értik, hogy kell bókokban fürödni,
mert finom pénzszagot árasztanak.
Ha gazdagságuk, mint délceg gazella,
a csorda fölé emeli nyakát.
Szépek a gazdagok; de – mint a testi –
a monetáris szépség sem azé,
aki a sorstól ajándékba kapta;
azon neki is kell dolgoznia.
A szépséget a szemlélő teremti;
a gazdag is úgy gazdag, ha csodáljuk.













Takács Géza: A szárnyas idő, mit lekötöz a hó


Egy gyászos óra

Meghalt Koncz tanár úr. Kilencvenhárom éves édesanyját kísérte a mentőn kontrollra, amikor rosszul lett a vasúti átjárónál. Hátoldali infarktus, állítólag ez a legkönyörtelenebb fajta. Nem lehetett rajta segíteni. A mentőkocsi visszafordult a halottal.

A tanár úr agglegény volt, édesanyjával élt. Épp tervezte már a végleges nyugdíjba vonulást. Nagyon elfáradt. Voltak kisebb szívpanaszai. Nem volt ereje a tanításhoz, talán már kedve sem.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon