Skip to main content

Kultúra

Máté Gábor (34)



2002 Golden Drum-díj, Portoroz, Szlovénia

2000 Ad Spot-díj; Pubblicita Progresso-díj, Milánó

1992– alkalmazott fotós, a MAOE tagja

1991– az Egyesült Képek Egyesületének tagja

1987–92 Magyar Iparművészeti Főiskola, fotó és tanár szak

Épületek fényképezésével foglalkozik, képei hazai és külföldi lapokban jelennek meg (Alaprajz, Átrium, Oktogon, Domus).

A Baustelle: Ungarn, Neuere Ungarische Architektur (Berlin, Akademie der Künste, 1999) című könyv fotósa.

Közös kiállításokon a Tölgy













Ferkai András: Tégla

N&n galéria


A sors szeszélyéből ma nem egy építészeti kiállítást nyitok itt meg, hanem egy fotókiállítást. Az átváltozás mindannyiunkat meglepetésként ért, különösen a fényképművész Máté Gábort, aki – ha tudja, hogy élete első önálló kiállítása nyílik december 18-án – bizonyára másféle válogatást állít össze munkáiból. Ezért arra kérek mindenkit, tekintsen el attól, hogy a képeken téglaházak láthatók. Tagadhatatlan, hogy ez a kiállítás témája, de ugyanígy lehetne épületszobrászat, portré, női bunda vagy egy tál ínycsiklandozó étel, minthogy fotós barátunk mindezeket évek óta fényképezi.

Kérem tisztelettel,

egy előszobaszőnyeg tudósítása a Trapitiban töltött napjairól

 
Meseszereplő, egy szinte minden szempontból fiktívnek mondható előszobaszőnyeg volnék, látásom s rálátásom persze behatárolt. De ettől még fontosnak tartom, hogy beszámoljak mesémről, lakhelyemről, s ha más szereplőnek más a véleménye rólunk, trapitilakókról, szívesen elnyúlok annak hallatán is.

Először arra térnék ki, hogy (legalábbis meglátásom szerint) ki s mi Trapiti. Trapiti elsősorban s legegyértelműbb olvasatában egy mese címe, jegyzője Darvasi László, kiadója a Magvető, s 2002 óta olvashatják az érdeklődők.


Tamás Zsuzsa: Talán lehetne örülni

az új magyar gyerekkönyveknek


Harry Potter óta illenék óvatosabban fogalmazni a gyermekek nemolvasási szokásairól: az eddig megjelent négy kötet ugyanis vaskos száz oldalakból áll, mégsem azt kérdezik egymástól az osztálytársak, hogy olvastad-e a Harry Pottert (ez alatt a négy kötetet értve, automatikusan), hanem hogy hányszor olvastad. Vagyis: ha a gyerek olyan könyvet talál, ami valóban neki szól, akkor képes arra a csodára, ami mondjuk a Kincskereső kisködmön vagy a Légy jó mindhalálig esetében évtizedek óta nem sikerül a kisiskolásoknak: ripsz-ropsz (abrakadabra?) elolvassa. Az ún.

Várady Szabolcs: Nagyapámról


Mogorva ember volt a nagyapám. Nem sok szavát lehetett hallani. Déltájban jött meg mindig, ült is mindjárt az asztalhoz, viszont jól tűrte, hogy a papagáj, amit ilyenkor kiengedtek, a vállára telepedjen, és a fülét csipkedje. Ezt a papagájt egy partvissal kellett aztán leszedni a függönyrúdról. Ha kitartóan tartották neki a partvist, előbb-utóbb ráült, és vissza lehetett ügyeskedni a kalitkájába. Mi gyerekek nemigen értettük, de nem is firtattuk, hogy hogy van ez a nagyapámmal.

Robert Herrick: Esti dal Júliának


Jánosbogár vezessen,
Hullócsillag kövessen,
S ahány a manó
– Szeme villanó
Szikra – mind óvón szeressen!

Lidércfény meg ne csaljon,
Kígyó, gyík meg ne marjon;
Csak jöjj, ne habozz,
Nincs semmi gonosz,
Út közben hogy megriasszon.

A sötéttől ne félj te!
A hold ha tán henyélne,
Csillagmiriád
Fényt hint le reád,
Mintha sok-sok gyertya égne.

A jöttödért esengnem,
Júlia, hát lehet, nem?
Lábad ezüstlőn
Elémbe tűnjön:
Én beléd öntöm a lelkem.

(Várady Szabolcs fordítása)


























Várady Szabolcs: A halottakkal


A halottakkal óvatos vagyok.
Nem tudom, tudják-e, hogy nincsenek.
Ahogy bejössz az ajtón, rám köszönsz –
hát nem ilyenek a kísértetek.
Mégis: nem csak én vagyok elfogódott.
Úgy teszünk, mintha. Mint a nagybeteg
az ágyban és az ágy szélén kuporgó
próbálja egymást megsegíteni:
oly hitelesen hiteltelenek!

Mennyi időd van? Mennyi van nekem?
Még ugyanolyan őszinte a szájad,
üdvözlő csókját nem csak mímeli.
Valamiképpen vágyhattam utánad.
A hóesésben elveszetten álltunk.
Milyen hideg van. Nem kel még a nap.
Szeretlek.
















Halasi Zoltán: „A szállékony alkatommal”

Várady Szabolcs költővel Halasi Zoltán beszélget


A hatvanadik születésnapod alkalmából föltettem neked néhány kérdést a Magyar Narancsban, de sok mindenről szeretnélek még kifaggatni, amire ott a terjedelmi korlátok miatt nem nyílt lehetőség. Kezdjük a gyerekkornál. Volt-e olyan személy kisgyerekkorodban, aki lenyűgözött, olyannyira, hogy személyiséged részévé is lett?

Hát, hogy mi lesz az ember személyiségének a részévé, azt nagyon nehéz megmondani. Apámtól biztos sok mindent örököltem, némi hedonista hajlandóságot például, de igazán meghitt kapcsolat nem alakult ki köztünk.


Csáky Marianne: Mindkét nem érzékenységével

Költői kérdés


„Tehetek én
róla, hogy érdekel a test
és hogy a hús
úgy érzi szépségeteket,
mint a halál
vagy az istenek közelét?”
(Szabó Lőrinc:





 Szeretők)

Költői kérdésre egy legkevésbé sem költői válasz: a látszat ellenére engem a test önmagában egyáltalán nem érdekel, vagyis elsősorban nem a test érdekel. Arról nem is beszélve, hogy a testről nekem egészen biztosan nem a szépség és az istenek jutnának eszembe.


Megfosztva az egyidejűség lehetőségétől


Tárgy: Sok százan fordultak hozzánk, hogyan juthatnának belépőjegyhez a Vigadoba

Orbán Viktor február 6-i beszéde soha nem látott érdeklődést váltott ki. Sok százan fordultak hozzánk, hogyan juthatnának belépőjegyhez a Vigadóba. Sajnos, Egyesületünk tagjain, a tagegyesületek képviselőin kívül csak azoknak tudtunk helyet szorítani, akik munkájukkal segítették programjainkat.

Azt javaslom és kérem, szervezzék meg, hogy minél többen – családi, baráti körben, társaságban, a képernyő előtt, vagy a rádió mellett – legyenek résztvevői ennek a nem mindennapi eseménynek.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon