Skip to main content

Megfosztva az egyidejűség lehetőségétől

Vissza a főcikkhez →


Tárgy: Sok százan fordultak hozzánk, hogyan juthatnának belépőjegyhez a Vigadoba

Orbán Viktor február 6-i beszéde soha nem látott érdeklődést váltott ki. Sok százan fordultak hozzánk, hogyan juthatnának belépőjegyhez a Vigadóba. Sajnos, Egyesületünk tagjain, a tagegyesületek képviselőin kívül csak azoknak tudtunk helyet szorítani, akik munkájukkal segítették programjainkat.

Azt javaslom és kérem, szervezzék meg, hogy minél többen – családi, baráti körben, társaságban, a képernyő előtt, vagy a rádió mellett – legyenek résztvevői ennek a nem mindennapi eseménynek. Tagjaink, tagegyesületeink képviselői, vendégeink pedig vigyék el az élményt azoknak is, akiknek nem jutott jegy, vagy vidéken meg vannak fosztva az egyidejűség lehetőségétől.

Baráti üdvözlettel:

Martonyi János, az MPEE elnöke










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon