Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. január–február, Évfolyam 8, Szám 1

: Megfosztva az egyidejűség lehetőségétől

Csáky Marianne: Mindkét nem érzékenységével

Csáky Marianne: Egy bíbor…

Révész Sándor: Az ellenzék mint ilyen

Eörsi János: Tabula rasa

Kadét Ernő: Értelmezési tartomány

Nyusztay Máté: Koalíciós dilemmák

Bányai Péter: Van-e élet az RMDSZ-en túl?

: Kronológia

Neményi László - Zádori Zsolt: „Áldjuk a Jóistent, hogy nekünk adott tanút”

Radnóti Sándorral és Szörényi Lászlóval Neményi László és Zádori Zsolt beszélget

Kelemen László: Magyarország és a NATO

„Elfelejtődünk, kimaradunk, elszigetelődünk”

Hunčík Péter: Etnikai immundeficites szindróma – EIDS

Hódi Sándor: Magyar–magyar viszonyok

Pszichológiai sajátosságok vagy politikai játszmák? Hozzászólás Hunčík Péter írásához

Balla D. Károly: Egy önmaga ellen dolgozó kisebbség

Hozzászólás Hunčík Péter írásához

Udvarvölgyi Zsolt: Tizenöt éves az Ungvári Hungarológiai Központ

Durst Judit: „Mi jó muzsikuscsalád vagyunk”

Péliné Nyári Hilda életrajzi regényének olvasatairól

Eörsi István: „Ha Hegel és Schelling telefonon vitatkoztak volna...”

Eörsi István és Lukács György beszélgetése a tragikomédiáról

Halmos Károly: A lövészárok szelleme

Hajnal István arcképéhez

Hajnal István: Szemelvények „Az osztálytársadalom”-ból

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Nyitva van a jobb hátsó

Bene Sándor: Csehy Zoltán: A szöveg hermafrodituszi teste

Halász Tamás: „Ez egy igazi one-man-show volt”

Szabó Györggyel Halász Tamás beszélget

Dékei Kriszta: Élet az Eurofarmon

Két franciaországi kortárs gyűjtemény Budapesten

Szilágyi Sándor: Turay Balázs pszeudopanorámái

: Turay Balázs

Forgách András: Ez a nyár

Iványi György: Ma – ennyi a magház

: Dévényi Tamás (49)

: Dobai János (50)

: Janesch Péter (50)

: Janáky István (63)

: Parák Andrea grafikus, tipográfus

: Talált tárgyak: Sto gyelaty?

Betűhív részletek a polgári körök ötletkatalógusából

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon