Udvarvölgyi Zsolt

Vissza a főcikkhez →

A peresztrojka csúcspontján, 1988. január 14-én jött létre az Ungvári Hungarológiai Központ az ukrán és magyar minisztériumok támogatásával, Lizanec Péter nyelvészprofesszor vezetésével. Az időközben méltán Európa-hírűvé vált központnak bőségesen volna mit ünnepelnie a 15. évfordulón, ám a jelen sanyarú helyzet inkább ünneprontásra ad okot.

Másfél évtized alatt a központ közismert oktatási és kutatási műhellyé vált Ukrajna-szerte: itt folynak a legfontosabb magyar–ukrán nyelvi és irodalmi kapcsolattörténeti kutatások, de tudományszervezési erőfeszítéseinek köszönhetően Ungvár a magyarságtudományi műhelyeknek is afféle szellemi fókuszpontjává vált (magyar tanszék, hungarológiai központ, tudományos és diáktársaságok; aspirantúra, folyóiratok). Számos nemzetközi konferenciát rendeztek különböző témakörökben: a magyar kultúra helye az összeurópai kultúrában, szláv–magyar nyelvi és nyelvjárási kapcsolatok, a Kárpát-medence népeinek interetnikus kapcsolatai és kultúrája a magyar honfoglalás után, a hungarológiai diszciplínák oktatása és kutatása a harmadik évezred küszöbén stb. 1990-ben Acta Hungarica elnevezéssel folyóiratot indítottak: az eddig napvilágot látott kilenc számban magyar, ukrán, német, angol, francia nyelven 186 írást publikáltak (ebből 74-et nyelvtudományból, 47-et irodalomtudományból). A Hungarológiai Központ bázisán 1993 áprilisában létrejött a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság (KMTT), melynek tagjai között 36 nagydoktor és 43 kandidátus van. A társaság folyóiratot alapított a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közleményei címen, 1998-ban pedig létrehozta a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségét. A központ munkatársai ezenfelül számtalan tudományos cikket, 27 monográfiát, tankönyvet, szótárt és egyéb kiadványt jelentettek meg.

A központ persze nem a semmiből „teremtetett”: az ungvári egyetem magyar filológiai tanszéke 1966-tól már rangos kutatások sorozatát végezte el a magyarságtudomány több témakörében (a kárpátaljai magyar nyelvjárások leíró és nyelvföldrajzi tanulmányozása, kárpátaljai magyar népköltészeti és néprajzi vizsgálatok, ukrán-magyar nyelvi és irodalmi kapcsolatok, a kárpátaljai magyar irodalom stb.). E témák és eredmények természetes alapul szolgáltak a központ új terveihez, amelyek némelyikéhez az új körülmények között azonnal közvetlen, gyakorlati feladat is társult: 1991-ben az intézet célul tűzte ki a kárpátaljai, többségében magyarlakta települések történelmi nevének visszaállítását. Történelmi dokumentumok alapján kidolgozott javaslataikat a Kárpátaljai Megyei Tanácshoz, illetve az Ukrán Legfelső Tanácshoz nyújtották be: a parlament jóváhagyása alapján mostanra 95 településből 52, többségében magyarlakta község kapta vissza történelmi nevét.

A távlati kutatási tervből végül is tíz téma kapott állami támogatást, köztük a kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára és atlasza, Kárpátalja szláv és nem szláv lakossága kultúrájának komplex onomasztikai és etnikatörténeti kutatása, a Kárpát-medence nyelvi (nyelvjárási) interferenciája, a magyar irodalom és a szomszédos népek irodalmának kapcsolatai stb.

A munkaterv két újdonsága és sarokpontja az interdiszciplinaritás és a nyelvek közötti összehasonlítás követelménye, ami eleve feltételezte, hogy a központnak olyan kutatókra volt szüksége, akik magyarul és ukránul egyaránt művelik a tudományukat, sőt: tudományaikat (mindemellett tudományos fokozattal is rendelkeznek). Ez csaknem megoldhatatlan volt. A központ végül is 15 fős kollektívával indult, de miután 1995-től kezdődően katasztrofálisan csökkent az intézmény költségvetése, a fizetést több hónapi késéssel kapták a munkatársak, a félállásokat kénytelenek voltak csaknem teljesen megszüntetni. Több kutató máshol, leginkább Magyarországon keresett magának megélhetési lehetőséget, új munkatársakat az egyetem nem vett fel. 1999-re mindössze két félállású tudományos munkatárs és két műszaki munkatárs maradt, ma pedig csupán két teljes állásban dolgozó munkatárs és egy félállású igazgató van.

1997-től például a magyar oktatási tárca támogatta az Acta Hungarica és A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárának kiadási munkálatait, a Fidesz-kormány azonban ezt már nem szorgalmazta.

A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás a magyar–ukrán szótár első kiadásának költségét (2000 példány) kilencven százalékban biztosította, szerkesztőbizottság jött létre az ukrán–magyar szótár megírására is. Ez rendkívül fontos lenne mind az ukrán, mind a magyar anyanyelvűek számára, csakhogy – forrás egyelőre nincs. Nincs pénz az elmúlt években összegyűjtött tekintélyes mennyiségű dialektológiai, népköltészeti, néprajzi, onomasztikai anyag feldolgozására. Ukrajna önmagában nem tudja biztosítani a magyarságtudományi kutatások anyagi támogatását, noha sem a szakemberek, sem pedig az illetékes hivatalok nem vonják kétségbe, hogy az ukrajnai hungarológiai kutatásoknak van perspektívájuk – miként erre az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora, Szlivka Volodimir professzor is utalt ünnepi beszédében. A 72 éves Lizanec Péter professzor, aki szláv filológusként a magyar kultúra és tudomány kimagasló művelője lett Kárpátalján, valamint a központ közössége a 24. órában várja, hogy felfigyeljenek segélykiáltásaikra.

• Játéktér