Skip to main content

Turay Balázs

Vissza a főcikkhez →


1973-ban született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett 1992-ben; 1994-ben elvégezte a II. sz. Rózsa Richárd Szakmunkásképző Intézet fotó szakát. Utána tíz hónapig a HVG-nél dolgozott gyakornokként, majd 1995–96-ban a Creátor 4 Film- és Fotóstúdió fotósaként. 1996-ban nyert felvételt a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikációs szakára, ahol 2002-ben kapta meg fotós szakirányultságú diplomáját. 1999–2001 között a Mai Manó Fotógalériában önkéntes munkát vállalt.

Kiállító fotóművészként 1998-ban debütált, a Mai Manó Fotógalériában. 2002 őszén 58 képpel nyílt önálló kiállítása a budapesti Francia Intézetben. A kiállítás anyagát hamarosan bemutatja a bécsi, a berlini és a New York-i Magyar Intézet is. Első albuma Csak képek címmel 2000-ben, a Városháza Kiadó gondozásában jelent meg; ezt követte 2002-ben a Róma című album, a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon