Skip to main content

Kultúra

Galántai Zoltán: Kolumbusztól a Columbiáig


„A háború amiatt tört ki, hogy egyszer összeszedtem országom [a Hold] legszegényebb embereit, s telepesekként a Hajnalcsillagra akartam küldeni őket, mert az még puszta volt, s nem lakott rajta senki emberfia. Phaetón [a naplakók királya] ellenben irigységből megakadályozta az áttelepítést...”
(Lukianosz: Igaz történetek. Révay József fordítása.)

Bolygósovinizmus és gravitációs kutak

Freeman Dyson, az ismert fizikus egy alkalommal két kategóriába sorolta a tudományos kutatási programokat: fenntarthatóakba és nem fenntarthatóakba.





Csuhai István: Eörsi István: Megírt gondolatok


Mi jó sülhet ki abból, ha Vágvölgyi B. András monográfiát ír Eörsi Istvánról? – kérdezheti bárki.

Csordás Attila: Biotechnológia, Nietzsche, miegymás


Van valami elismerésre méltó abban, talán éppen ritkasága folytán, ha valaki visszavonja azt az állítását, amelynek világhírnevét, sztárgondolkodói státuszát köszönheti, mégpedig azért, mert meggyőzte őt egy elég egyszerű ellenérv. Ezt vitte végbe Francis Fukuyama legutóbbi könyvében, a Poszthumán jövendőnk címűben.

Eörsi István: Zárt térben


„Karolát Tömöryéknél ismertem meg, egy partin, 1967-ben. Magával Tömöryvel már börtönéveim előtt összefutottam néhányszor, az Írószövetségben meg eszpresszókban, véletlenszerűen. Igen szórakoztató, szeretetre méltó ember volt, nagyon rosszul állt neki, hogy kommunista irodalmat kell létrehoznia. Hazatérve a munkaszolgálatból a polgári művészek életét kezdte élni, stílusa és életmódja magától értetődő természetességgel igazodott a bohém avantgardizmus elvárásaihoz. 1949-ben a kommunisták átvették a hatalmat. Tömöry megpróbált alkalmazkodni a követelményeikhez.

Somlyó György: A Kártyanélküli válasza

(A „Kártyás” modorában)
Költői kérdés

 
„Veszett csaták, vér és kudarc után
Más nem maradt, csak ez még és a semmi.
Ó érzitek-e, micsoda hivás:
szaladni, úszni s menni, menni, menni,
örökre folyni örök körforgásban
újhodni, veszni, hullni lefele,
csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,
színkeverés, tánc és örök csere.
Lélekzeni parázsló oxigénben,
és nézni, hogy minden hogy folyik el,
és érezni, fejünkön sisakkal
a harc előtt, hogy menni, menni kell?”
(Kosztolányi:











 A kártyás fölfohászkodik)

    Hogy érzem-e? ne mennék?


Soros-díjak 2003


Soros-ösztöndíjak

Bali János


Bali János egyre kevésbé „besorolható” szereplője a zenei életnek; míg korábban régizene-együttesek sokat foglalkoztatott furulyásaként, kórusok és kisebb énekes csoportok oszlopos tagjaként s gyakori szólistájaként ismerhették, mára az Ars Nova Secunda kórus sokszorosan díjazott karnagyaként és spiritus rectoraként, zenekari koncertek és hanglemezfelvételek karmestereként is számon tartják, idehaza s külföldön egyaránt.



Radnóti Sándor: Portrait X

Maurer Dóra tanítványainak kiállítása, Goethe Intézet


Maurer Dóra azt a feladatot adta végzős tanítványainak, hogy diplomamunkaként olyan portrét alkossanak, amely a szó hagyományos értelmében nem portré vagy nem lehet portré. Vajon miért? Nem ritka vagy nem egészen ritka, hogy a portré nem meghatározott személyt ábrázol. Például Erwin Panofsky azt írta Dürer Melancolia I. című metszetéről szóló híres elemzésében, hogy ez nem más, mint Dürer szellemi arcképe: a metszet egy női alakot ábrázol a legteljesebb kétségbeesésben.

Plesz Antal: A Műhely Szelleme...



1. Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé;

2. A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható;

3. A mestert tanítványai választják és becsülik;

4. A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti;

5. Mesterré az önjelölés és közönségsiker nem emel;

6. Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább;

7. A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül;

8. A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem;

9.















Plesz Antal (73)



2001 Steindl Imre-díj

1998 Sásd város díszpolgára

1997 Kotsis Iván-érem, MÉSZ Fair Play Díj

1997 DLA, H.C.

1990 magántervező

1975 Ybl Miklós-díj

1970–1984 mester (MÉSZ Mesteriskola)

1964–1975 számos nívódíj

1958–1960 MÉSZ Mesteriskola

1951–1956 BME Építészmérnöki Kar

1951–1990 tervező, vezető építész (KÖZÉPTERV, IPARTERV, LAKÓTERV, TTI, ZALATERV, ÉSZAKTERV, MÁVTI)

1949–1950 építésztechnikus (Közületi Ingatlanközpont)

1948–1949 segédmunkás (Sásd, Komló)



























Sz. Szilágyi Gábor: Euro-City Budapest

N&n galéria


Plesz Antal legnagyobb hatású és minden bizonnyal legmesszebb sugárzó művét, a Műhely Szellemét, magát a Műhelymunkát tárja e kiállítás címe szerint Önök elé. Semmiképp sem megszokott a téma, és talán még szokatlanabb, különösen egy építészgaléria részéről, ha azt állítom, itt az elkövetkező három hétben a látogató számára az építészet csupán ürügy marad. Ürügy arra, hogy a kiállított munkák révén az építészet Plesz Antal-féle műhelyéről beszélhessünk. Amit tehát ezzel a kiállítással érintünk és át is lépünk, az az építészeti munka bensőséges, személyes tere.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon