Skip to main content

A Kártyanélküli válasza

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(A „Kártyás” modorában)
Költői kérdés

 
„Veszett csaták, vér és kudarc után
Más nem maradt, csak ez még és a semmi.
Ó érzitek-e, micsoda hivás:
szaladni, úszni s menni, menni, menni,
örökre folyni örök körforgásban
újhodni, veszni, hullni lefele,
csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,
színkeverés, tánc és örök csere.
Lélekzeni parázsló oxigénben,
és nézni, hogy minden hogy folyik el,
és érezni, fejünkön sisakkal
a harc előtt, hogy menni, menni kell?”
(Kosztolányi:











A kártyás fölfohászkodik)

    Hogy érzem-e? ne mennék? ha te hívnál?
Gyermekkorom Lovagja, Désiré,
Majdnem-fiad, tanulatlan tanítvány,
      Száguldnék minden Szélrózsák felé.
Esztelenül, lábatlanul, ha lábam
Centrumában nem sajogna a térd.
Azért a névtelen Valamiért,
Aminek végül neve lesz a Semmi.

Szaladni, úszni, s menni, menni, menni? -
A Nagyvilág-ba? Nem! E Kisvilág-ból!
Előttem fáklyád s apámé világol.
Nem fogadkozom, s nem fohászkodom,
Csoda történik, nem csodálkozom,
Én nem vetettem, megvetem a kártyát.
Így gázoltam minden vészes vad árt át,
Más nem maradt, csak ez még és a semmi

(Meg az a verőfényes délután,
Amikor a sok kis bámész kölyök
Között az iskolából kirontottan,
Hívogató karjaidba futottam,
S hórihorgas magad fölé öleltél -
Vesztett csaták, kudarc és vér előtt)

S vesztett csaták, kudarc és vér után.





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon