Skip to main content

A Műhely Szelleme...

Plesz Antal

Vissza a főcikkhez →



1. Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé;

2. A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható;

3. A mestert tanítványai választják és becsülik;

4. A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti;

5. Mesterré az önjelölés és közönségsiker nem emel;

6. Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább;

7. A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül;

8. A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem;

9. A műhelyben a feladat ürügy, a tudás eszköz csupán;

10. A műhelyben nincs munkafegyelem, de munka van és fegyelem;

11. A műhelyben nincs korkülönbség, csak kor van és különbség;

12. A műhely a munka, a játék, az alkotás és hangulatteremtés ünnepi helye.

1998

























Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. március, Évfolyam 8, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon