Skip to main content

Máté Gábor (34)

Vissza a főcikkhez →



2002 Golden Drum-díj, Portoroz, Szlovénia

2000 Ad Spot-díj; Pubblicita Progresso-díj, Milánó

1992– alkalmazott fotós, a MAOE tagja

1991– az Egyesült Képek Egyesületének tagja

1987–92 Magyar Iparművészeti Főiskola, fotó és tanár szak

Épületek fényképezésével foglalkozik, képei hazai és külföldi lapokban jelennek meg (Alaprajz, Átrium, Oktogon, Domus).

A Baustelle: Ungarn, Neuere Ungarische Architektur (Berlin, Akademie der Künste, 1999) című könyv fotósa.

Közös kiállításokon a Tölgyfa Galériában, a Műcsarnokban, valamint az Ernst Múzeumban szerepelt.















Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. március, Évfolyam 8, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon