A Magyar Irodalmi Liga tervezete

Ficsku Pál

Nyomtatóbarát változat

Van egy álmom, ami régóta kísért.

Van egy álmom a magyar irodalom megmentésére.

Hogy az állam megmentse.

Úgy, mint a magyar focit.

Csak egy kicsit jobb lenne.

Az az álmom, hogy megalakítjuk a Magyar Irodalmi Ligát. Könyvkiadók lennének benne, saját „istállóval”. Úgy működne, mint az NB-1.

Vagy még jobban.

Lenne profiliga, másodosztály (Tirpák csoport, Pannon csoport), járási, körzeti bajnokság, BIBI, BIBA (Budapesti Írók Bajnoksága Írócsoport – Budapesti Írók Bajnoksága Akik íróknak képzelik magukat), kerületi csoport, társasházbajnokság.

A tizenkét csapatos profiligában „istállónként” 24 író szerepelne (még a kispadosok között is van József Attila-díjas, de minimum egy Móricz ösztöndíj), fix fizetésért és mondatpénzért.

Egy Illés Béla szintű író mondjuk havi hárommilliót keresne, aláíráspénz húszmillió, ajándék lakás Parnasszusra néző lakóparkban, autó az élménygyűjtéshez, számítógép, korlátlan internethasználat, hetente egy szopós kurva, hogy csak az írásra tudjon koncentrálni. Házhoz jár erőnléti edzőnek Shobert Norbert, közös fotó Anettkával, Liptai Claudia hiba nélkül tudná két versét.

Kívülről.

Sztárok lennének az írók.

Na de van-e Illés Béla szintű írónk?

(Van.)

A mondatpénz meg ösztökélné a játékosokat.

Hogy olyanokat tudjanak leírni, mint:

Haza és haladás.

Földet vissza nem veszek.

Nindzsa teremtésben vesztes, csak én.

Máma már a gumibot is aluszik, nem hasad tovább.

Hallom a havat.

Mondjuk egy jó mondat tízezer forint lenne, egy szép szonettért járna százhúszezer.

Havi hárommillió, szopós kurva, elég lenne évi huszonnégy szonett. Kétévente egy könyv. Sorban állnának a gyerekek a Liga ajtaja előtt. Mindenki írni akarna.

Hasonlat ötezer, jelzőpénz kettő. Lenne pontpénz is. (.)

Tizenkét istálló huszonnégyes kerettel, az 288 író. A másodosztállyal együtt 864. Ennyi író élne a létminimum felett. Az állam jóvoltából.

Oszt lenne magyar irodalom.

Létrejönne a kiadórekonstrukciós program, minden kiadó háromszázmilliót kapna. Beszállna az OTP (a lila gőzösöket támogatná), a MATÁV, a MÁV, a Tirpák csoportot a Borsodi Sörgyár szponzorálná, a Pannont a Soproni Ászok.

No így gondolom én a jövőt.

Vasárnap reggelenként a napilapok így tudósítanának:

Osiris Kiadó – Móra Kiadó: döntetlen.

Budapest Sportaréna: 12 435 néző.

Jók: Lázár E. ill. Janikovszky É.

Magvető – Palatinus: döntetlen.

Kongresszusi Központ 5264 néző.

A Magvető frontembere Kertész hiányzott, külföldi próbajátékon van.

Jelenkor – Pufi Pressz: döntetlen.

Akasztó: 12 645 néző.

Mindkét csapatban a halottak vitték a prímet.

Jók: Simon Balázs ill. Nagy Atilla Kristóf.

Az Európa Kiadó meccse elmaradt, a Liga még vizsgálja, hogy szerepeltethet-e a kiadó ennyi idegenlégióst.

Persze az utánpótlásra is gondolni kell. Egymilliárdból beindulna a Bozsik-program, Bozsik Péter vezetésével. Legyen az irodalom a szenvedélyed. Ne szívj, ne igyál, költsd a zsebpénzedet könyvre. Gyerek!

És az egész ország olvasna, és írna, és az Illés Béla szintű írók adójuk egy százalékát felajánlanák a gyerekkórházaknak inkubátorra és lélegeztető gépre, és akkor nyugodtan dobogna a szíve mindenkinek.

Hát ilyeneket szoktam én álmodni hajnalonta.

(És itt nem Illés Bélát akartam bántani.)

• Kultúra