Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. május, Évfolyam 8, Szám 5

Vörös István: Szóvesztés

Neményi László - Zádori Zsolt:

: Kronológia

Jankovics Marcell: Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Neményi László - Révész Sándor: „Nem kellene törleszteni”

Jeszenszky Gézával, volt külügyminiszterrel és washingtoni nagykövettel beszélget Neményi László és Révész Sándor

Fridli Judit: A haldokló magányossága

: Szorongva és reménykedve: az új európai értékközösség felé

Szent-Iványi István: Mit ad Magyarország?

Csaba László: Mit kap Magyarország?

Síklaki István: Sulykoló-stratégiák

Az EU-csatlakozási reklámkampány szociálpszichológiai háttere

Balázs László Kristóf - Félix Péter: Mi mennyi?

Az EU-kampány költségei

Karácsony Gergely: „Lefutott meccs”

Szavazási szándékok és politikai kötődések

Majtényi László: Lemaradásban és lépéselőnyben

Adatvédelem és információszabadság

: A jogalkotás nyilvánossága és a titkolózás divatja

Krekó Péter: PR – feketén?

Szociálpszichológiai tényezők és meggyőzési technikák a 2002-es választási e-mailekben

Kis János: Vannak-e emberi jogaink?

Előszó a harmadik kiadáshoz

Szuhay Péter: „Ez egy eredeti cigányélet”

Ozorai és tamási szintó cigányok

: Frizolia Mihály mondja

Tischler János: A Török-per

Korrupciós ügy a 60-as évekből

Nádasdy Ádám: A pénzszag finomsága

Ficsku Pál: A Magyar Irodalmi Liga tervezete

Marschall Miklós: Hatszáz forint kultúra

Vörös István: Egy öregember életkorának megbecslése

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon