Skip to main content

Szóvesztés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hazád fölött ha reng az űr,
Szádban ha nő agyar,
Sziszegve nyílik sírod is,
Nem ápol s nem takar.

A kis világon itt belül
Nincsen számodra hely;
Ha útra indít sors keze,
Tudjad, hogy menni kell.

Ki balra megy, ki jobbra fut,
Ki metrón szökne már.
Ez a föld, melyen annyiszor
Fészkelt meg a halál.

Itt küzdtenek a honért a sok
Hazugnak karjai,
Itt illik az új rabigát
Puhának vallani.

Az alagút tovább vezet,
A koporsó szökik.
Szabadság, a zászlóidat
Röhögve égetik.

És elhulltanak legjobbjaink
A hosszú csend alatt.
Világhálóban ül a pók.
A járda beszakad.

És annyi új szerencse közt,
Oly sok erény után,
Bölcsőd az, s egyben sírod is:
A mai délután.

Az ebéd jó volt, elfogyott,
Itt mindenki kövér,
És vérrel kell fizetni majd
A koleszterinért.

Népek kamrája, nagyvilág!
Hozzád halkan kiszól:
„A túl sok idő ment-e föl
Gondolkodás alól?”

Az nem lehet, hogy annyi fej
Hiába kapna vért,
s a minden tudó ámulat
Egy fabatkát sem ért.

Az nem lehet, hogy változás,
És oly nagy akarat,
Mint boltok sorvadozzanak
Az állványzat alatt.

Még nőni kell, még nőni fog
Egy jobb kar, mely után
Buzgó imádság tör ki majd
Százezrek ajakán.

Vagy eltűnik, ha tűnni kell
A kézről tíz köröm,
És tíz karomnak ad helyet.
Mi a nevük? Közöny?

Légy híve, ha megreng az űr,
Hazádnak, bárki vagy,
Az Isten földje mindegyik,
Úgy elnyel, mint szivacs

A könnyet vagy éppen a vért,
Itt élned, halnod kell,
A kis világon se kint, se bent,
Nincsen számodra hely.











































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon