Vörös István: Körséta egyszerű képek között

Aki a megváltást választotta,
akarnia kellett a bűnt is.

Aki a bűnt választotta,
akarnia kellett a halált is.

Aki a halált választotta,
nem lehet halandó.

Aki nem halandó,
nem értheti az időt.

Aki az időt nem érti,
nem létezik.

Aki nem létezik,
az folyton teremteni akar.

Aki folyton teremteni akar,
annál fölhalmozódnak a dolgok.

Akinél fölhalmozódnak a dolgok,
néha kénytelen kidobni ezt-azt.

Aki kidobálja, amit teremtett,
az haragszik magára.

Aki haragszik magára,
az m

• Tovább

Vörös István: Egy öregember életkorának megbecslése

„Hallod-e, te Öregember?
Ez volna a te teremtett világod?
Ez a sötét kozmosz, teli rejtelemmel,
Hol szupernovákkal gyújtasz világot?

Orbán Ottó:




Dal a teremtett világról

Először is: ez a kérdés nem nekem van címezve, hanem egy öregembernek. Magam öreg még nem vagyok, negyven felé közeledve némi stréberséggel a középkorúak közé sorolhatom magam. A megszólított talán az egyetlen, akire komolyan kimondható, hogy öreg. Hiszen a vers a világ teremtésének mitológiai aktusa, és a fizikai valószínűsége közé egyenlőség- vagy legalábbis hasonlóságjelet tesz.

• Tovább

Vörös István: Szóvesztés

Hazád fölött ha reng az űr,
Szádban ha nő agyar,
Sziszegve nyílik sírod is,
Nem ápol s nem takar.

A kis világon itt belül
Nincsen számodra hely;
Ha útra indít sors keze,
Tudjad, hogy menni kell.

Ki balra megy, ki jobbra fut,
Ki metrón szökne már.
Ez a föld, melyen annyiszor
Fészkelt meg a halál.

Itt küzdtenek a honért a sok
Hazugnak karjai,
Itt illik az új rabigát
Puhának vallani.

Az alagút tovább vezet,
A koporsó szökik.
Szabadság, a zászlóidat
Röhögve égetik.

És elhulltanak legjobbja

• Tovább

Vörös István: A nem olvasott könyv keresése

Ment-e a könyvek által a világ elébb? Ezt a kérdést teszi föl ez a sorozat, ha egyszer egy-egy könyvet egy-egy évhez kapcsol. A megjelenés évéhez. Vörösmarty kérdése persze nemcsak kérdés, hanem állítás is. Azt állítja, hogy a világ előremegy. Hogy feltételezhetjük és hihetjük a haladás létét. Bodor Ádám könyve, a Sinistra körzet – ami révén valamiképp szerintem valóban előre ment a világ 1992-ben – viszont olyan világot mutat, ahol a haladás még lehetőségként, még szóként sem szerepel.

• Tovább

Vörös István: A háború lehetősége, avagy a jó házasság

Más alkotja a tervet,
és megint más viszi végbe.
A kőműves a vakolókanáltól
nem látja a téglát, önmagát, nem látja
az ácsot. A kutya a távolban futó
nyúltól nem látja a közelben
suhanó autót. Krisna Ardzsunát engedi
választani a vetélkedők közül, bár rég
kiválasztotta, a helyes választásra.
E választásnak mégis meg kell történnie,
idegen kéz által. Az öngyilkos ezt a törvényt
szegi meg. Csak olyasmit tehetünk,
amit nem magunk terveztünk el.
Férfi és nő kell egy új élethez.

• Tovább

Vörös István: Ismerkedés a hegedűvel

• Tovább

Vörös István: Szekrény a Holdban

• Tovább

Vörös István: Versek

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább

Vörös István: versei

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább