Skip to main content

Körséta egyszerű képek között

Vörös István

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Aki a megváltást választotta,
akarnia kellett a bűnt is.

Aki a bűnt választotta,
akarnia kellett a halált is.

Aki a halált választotta,
nem lehet halandó.

Aki nem halandó,
nem értheti az időt.

Aki az időt nem érti,
nem létezik.

Aki nem létezik,
az folyton teremteni akar.

Aki folyton teremteni akar,
annál fölhalmozódnak a dolgok.

Akinél fölhalmozódnak a dolgok,
néha kénytelen kidobni ezt-azt.

Aki kidobálja, amit teremtett,
az haragszik magára.

Aki haragszik magára,
az megunta a jóságot.

Aki megunta a jóságot,
fölad mindent, ami föladható.

Aki fölad mindent,
az a megváltást választotta.




































Megjelent: Beszélő folyóirat, 2004. december, Évfolyam 9, Szám 12


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon