Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. december, Évfolyam 9, Szám 12

Vörös István: Körséta egyszerű képek között

Telente Levente [Csuhai István]: Vampok, nagy L-lel

Neményi László: A nép ügyet döntött

Egy képtelenség napirendre kerülése

Szabó Máté: Piac, igazságosság, ökológia

Liberalizmus és környezetvédelem a XXI. század politikájában

Sáska Géza: Az alternatív pedagógia posztszocialista győzelme

Garry Wills: Mi az igazságos háború?

Michael Walzer: Arguing About War című könyvének kapcsán (Yale University Press, 2004.)

Rózsa Péter: A parlamenti ratifikáció csalóka üzenete

Az uniós alkotmány megerősítéséről

Révész Béla: Dunagate I.

Előzmények és a botrány a sajtó tükrében

Galántai Zoltán: A galaktikus nyelv keresése

Kozák Gyula: Hat kiló Kieselbach-látomás

Gelencsér Gábor: Megkésett sirató

Mészáros Márta: A temetetlen halott

Révész Sándor: Se lú, se szobor

Papp Zoltán: Az autonómia filozófusa

Immanuel Kantról, halála után kétszáz évvel

Barta Péter: Szorongás, Orfeusz

Nick Cave and the Bad Seeds: Abattoir Blues / The Lyre of Orpheus

Ferencz Judit: Régi zsinagógák, imaházak, imaszobák

Gazda Anikó fényképei az 1980-as évekből

Istvánffy András: Catwoman / Queerwoman

Papp András: Saját élet VI.

Microport

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon