Skip to main content

A jogalkotás nyilvánossága és a titkolózás divatja

Vissza a főcikkhez →


A jogalkotás fő szabálya szerint a szabályozási koncepciókat, illetve azok változatait időben hozzáférhetővé kell tenni a jogalanyok számára, illetve a törvényhozónak a most készülő jogalkotási törvényben megfelelő szankciókat kell rendelnie a közreadási kötelezettség megsértéséhez.

A törvényi (és a rendeleti) szabályozás tervezetei megismerésének korlátozásához jelenleg – meglepő módon – éppen az információszabadság egyébként szabadságpárti szabályozása szolgáltat alapot. „Ha törvény másként nem rendelkezik, a belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítéssel összefüggő adat a keletkezését követő harminc éven belül nem nyilvános. Kérelemre az adatok megismerését a szerv vezetője e határidőn belül is engedélyezheti.” Tekintve, hogy az információszabadság törvény elmulasztotta meghatározni a döntés-előkészítő irat fogalmát, ez – ha vitatható módon is – hivatkozási alap lehet (már amennyiben a jogszabályok előkészítői egyáltalán törvényi hivatkozást keresnek) a nyilvánosság korlátozására.

A titkolózás divatja sérti az Alkotmányt és pusztán a jogalkotó szervek kényelmét szolgálja.

A jogalkotásról szóló új törvényi szabályozás megalkotása viszont szerepel a kormány ez évi nyilvános jogalkotási programjában. Ez reményt adhat arra, hogy életviszonyaink szabályozása – a hatályos törvényszöveg intenciójának megfelelően is – a társadalom tudtával, az érintettek véleménynyilvánítása mellett történjen.

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint a jogalkotás (legyen az törvényi vagy rendeleti szintű) fő szabálya szerint a szabályozási koncepciót, annak változatait a jogalanyok számára rendszeresen időben hozzáférhetővé kell tenni. Üdvözlendő volna például, ha a koncepció kidolgozása idején egy ún. „Zöld Könyv” közreadása kötelező lenne, amely a szabályozandó probléma általános leírását és a fő szabályozási változatokat vázolná. A Zöld Könyv megjelenését követő társadalmi vita nyomán születő törvénytervezetek szövegét legkésőbb a tárcaegyeztetést követően ugyancsak közzé kell tenni, ún. „Fehér Könyv” formájában. A törvény-előkészítő közhatalmi szervek ilyen vagy hasonló eljárása az Alkotmány 61.§-ából következik.

A jogalkotási törvénynek a közeli jövőben tervezett felülvizsgálata alkalmat ad arra is, hogy a törvény a jogalkotó szerveket arra kötelezze, hogy tervezeteiket elektronikus formában honlapjaikon is elérhetővé, letölthetővé tegyék. A tájékoztatásnak ez a formája – ha nem is helyettesíti az információk terjesztésének hagyományos módját – hatékony és olcsó. Egyúttal az elektronikus információszabadság érvényesítésének első szektorális megjelenése lenne hazánkban. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a jogalkotó megfelelő szankciókat rendeljen a közreadási kötelezettség megsértéséhez. Szankcióként számolni lehet a közérdekű adatok eltitkolására vonatkozó jelenlegi büntetőjogi fenyegetéssel, de további lehetőségként felmerül, hogy a határidőre történő nyilvánosságra hozatal elmulasztása esetén az érintettek – akiknek az életviszonyait az adott szabályozás átrendezi – vagyoni és nem vagyoni kártérítési követeléssel élhessenek az állammal szemben.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon