Skip to main content

Euróna

Szociálpszichológiai tényezők és meggyőzési technikák a 2002-es választási e-mailekben


A 2002-es parlamenti választások előtti és a két forduló közötti időszakban, a magyar társadalomban régóta nem tapasztalt szélsőséges megosztottság volt tapasztalható. A rendkívüli társadalomlélektani helyzet előidézője és az ellenséges érzelmek legfőbb táplálója az abban közvetlenül érdekelt politikai elit és az általa gerjesztett „hivatalos” negatív kampány volt. A választópolgárok egy része igen fogékonynak mutatkozott az erőteljes hangnem iránt, és az emberek egymás közti kommunikációjában is elharapóztak az indulatok.


Két vezérmotívuma volt az Európai Unióról szóló tájékoztató kampánynak: az alaptalan és a lényegtelen információk terjesztése. Az alaptalan híresztelések számtalan példája közül most egyet emelek ki: a napokban hallottam egy közszereplőtől, hogy évi másfél százalékkal fog Magyarország gazdasági növekedése gyorsulni az unióba való bekapcsolódáskor. Én egyetlen ilyen számítást sem ismerek. Az uniós országok közül egyiknek sem gyorsult ilyen mértékben a gazdasági növekedése a csatlakozás után. A spanyoloké egy kicsit le is lassult, a portugáloké 3%-os szinten maradt.

Az EU-csatlakozási reklámkampány szociálpszichológiai háttere


„Megválaszoljuk kérdéseit – hogy Magyarország EU-csatlakozása ne legyen kérdés” – ígérte az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) fő szlogenje, összegezve egyúttal a teljes kampány kommunikációjának stratégiáját: az „igen” állhatatos és változatos sulykolását.

Az EU-kampány költségei


Az uniós csatlakozásról döntő népszavazáson a választók mindössze 38 százaléka voksolt a csatlakozásra: az uniós csatlakozási voksolások történetében még nem fordult elő, hogy ilyen kevés „igen” szavazattal csatlakozna egy tagjelölt ország (l. az 1. táblázat). Medgyessy Péter miniszterelnök a szavazóurna előtt még azt jelentette ki, hogy akkor tartaná sikeresnek a szavazást, ha sokan mennének el véleményt nyilvánítani.

Szavazási szándékok és politikai kötődések


Az április 12-ei EU-népszavazás végeredménye felemás érzéssel töltötte el a csatlakozás támogatóit. Bár a választáson részt vevők 84 százaléka a belépés mellett szavazott, a népszavazási részvétel alacsonyabb volt a vártnál: nem csak a közvélemény-kutatók által mért 60 százalék körüli aránytól maradt el, de kisebb volt még az 1997-es NATO-népszavazás részvételi arányánál is. A meglepően alacsony részvétel számtalan kérdést vetett fel, melyek közül több továbbra is megválaszolatlan maradt.

Adatvédelem és információszabadság


A legfrissebb és számomra örömteli hírrel kezdhetem előadásomat: néhány perccel ezelőtt újabb bizonyítékot szerezhettem arra, hogy Magyarországon kifejezetten növekszik a magánszféra védelmének súlya. A technikus kolléga ugyanis, miközben kitűzte rám a mikrofont, nem nyúlt reflexszerűen a zsebembe, hanem a kezembe adta a mikrofon erősítőjét, és azt mondta: betehetem a zsebembe, ha úgy kényelmesebbnek találom.

Gondolatok a Collegium Budapest „Honesty and Trust” kutatásának alapján


Tisztesség és bizalom – ez a két téma minden országban és minden időszakban fontos és izgalmas. Ám a posztszocialista átmenet időszakában talán még nagyobb a jelentősége, és tanulmányozása még élesebb kihívás, mint másutt és máskor.


Úgy tűnik, hogy a végén Akhilész mégiscsak utoléri a teknőst, és a bő évtizeden keresztül egyformán távolinak tűnő EU-csatlakozás 2004-ben valósággá válhat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az EU-csatlakozás a nálunk unióérettebb országok társadalmainak adaptációs képességét is próbára tette, a régóta piacgazdasági és demokratikus körülmények között élő társadalmakban is olyan alkalmazkodási folyamatokat kényszerített ki, amelyek sem egyszerűek, sem fájdalommentesek nem voltak.

Bizton feltételezhetjük, hogy ez a mi esetünkben fokozottan így lesz.



Az Európai Unió hatalmas változásokon megy át. Ha Magyarországon és a többi tagjelölt országban a népszavazások sikeresek lesznek, ha a ratifikációs folyamat annak rendje-módja szerint lezajlik, akkor 2004. május 1-jével egy új, huszonöt tagú Európai Unió jön létre. Ha az Unió belső szabályozásában semmi sem változik, akkor is egészen másmilyen lesz 2004. május 1-je után, mint jelenleg: nem ugyanaz, mint ahová több mint egy évtizeden keresztül belépni készültünk.

Léptékváltás

Az Unió ez idáig a gazdag nyugat-európai országok elit klubjának látszott.





Megnyitómban három kérdéskörre fogok kitérni. Először is: miért szeretem én az Európai Uniót? A második kérdés, hogy miért nincs európai értelemben vett regionális rendszer még Magyarországon? Mi hiányzik ehhez, és mi van e helyett? A harmadik kérdésem nagyon praktikus, és itt túllépem a megnyitó szerepet, tehát a régió aktív szereplőjeként is nyilatkozni fogok: mi a teendő, hogy legyen regionális rendszer, és mi a teendő a központi régióban annak érdekében, hogy itt mindenki megtalálja a számítását – a régióhoz tartozó Pest megye, az egyes települések, a főváros és a kerületek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon