A 2002-es parlamenti választások előtti és a két forduló közötti időszakban, a magyar társadalomban régóta nem tapasztalt szélsőséges megosztottság volt tapasztalható. A rendkívüli társadalomlélektani helyzet előidézője és az ellenséges érzelmek legfőbb táplálója az abban közvetlenül érdekelt politikai elit és az általa gerjesztett „hivatalos” negatív kampány volt. A választópolgárok egy része igen fogékonynak mutatkozott az erőteljes hangnem iránt, és az emberek egymás közti kommunikációjában is elharapóztak az indulatok.

A legfrissebb és számomra örömteli hírrel kezdhetem előadásomat: néhány perccel ezelőtt újabb bizonyítékot szerezhettem arra, hogy Magyarországon kifejezetten növekszik a magánszféra védelmének súlya. A technikus kolléga ugyanis, miközben kitűzte rám a mikrofont, nem nyúlt reflexszerűen a zsebembe, hanem a kezembe adta a mikrofon erősítőjét, és azt mondta: betehetem a zsebembe, ha úgy kényelmesebbnek találom.

Az április 12-ei EU-népszavazás végeredménye felemás érzéssel töltötte el a csatlakozás támogatóit. Bár a választáson részt vevők 84 százaléka a belépés mellett szavazott, a népszavazási részvétel alacsonyabb volt a vártnál: nem csak a közvélemény-kutatók által mért 60 százalék körüli aránytól maradt el, de kisebb volt még az 1997-es NATO-népszavazás részvételi arányánál is. A meglepően alacsony részvétel számtalan kérdést vetett fel, melyek közül több továbbra is megválaszolatlan maradt.

Az uniós csatlakozásról döntő népszavazáson a választók mindössze 38 százaléka voksolt a csatlakozásra: az uniós csatlakozási voksolások történetében még nem fordult elő, hogy ilyen kevés „igen” szavazattal csatlakozna egy tagjelölt ország (l. az 1. táblázat). Medgyessy Péter miniszterelnök a szavazóurna előtt még azt jelentette ki, hogy akkor tartaná sikeresnek a szavazást, ha sokan mennének el véleményt nyilvánítani.

„Megválaszoljuk kérdéseit – hogy Magyarország EU-csatlakozása ne legyen kérdés” – ígérte az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) fő szlogenje, összegezve egyúttal a teljes kampány kommunikációjának stratégiáját: az „igen” állhatatos és változatos sulykolását.

Két vezérmotívuma volt az Európai Unióról szóló tájékoztató kampánynak: az alaptalan és a lényegtelen információk terjesztése. Az alaptalan híresztelések számtalan példája közül most egyet emelek ki: a napokban hallottam egy közszereplőtől, hogy évi másfél százalékkal fog Magyarország gazdasági növekedése gyorsulni az unióba való bekapcsolódáskor. Én egyetlen ilyen számítást sem ismerek. Az uniós országok közül egyiknek sem gyorsult ilyen mértékben a gazdasági növekedése a csatlakozás után. A spanyoloké egy kicsit le is lassult, a portugáloké 3%-os szinten maradt.

Az Európai Unió hatalmas változásokon megy át. Ha Magyarországon és a többi tagjelölt országban a népszavazások sikeresek lesznek, ha a ratifikációs folyamat annak rendje-módja szerint lezajlik, akkor 2004. május 1-jével egy új, huszonöt tagú Európai Unió jön létre. Ha az Unió belső szabályozásában semmi sem változik, akkor is egészen másmilyen lesz 2004. május 1-je után, mint jelenleg: nem ugyanaz, mint ahová több mint egy évtizeden keresztül belépni készültünk.

Léptékváltás

Az Unió ez idáig a gazdag nyugat-európai országok elit klubjának látszott.

Úgy tűnik, hogy a végén Akhilész mégiscsak utoléri a teknőst, és a bő évtizeden keresztül egyformán távolinak tűnő EU-csatlakozás 2004-ben valósággá válhat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az EU-csatlakozás a nálunk unióérettebb országok társadalmainak adaptációs képességét is próbára tette, a régóta piacgazdasági és demokratikus körülmények között élő társadalmakban is olyan alkalmazkodási folyamatokat kényszerített ki, amelyek sem egyszerűek, sem fájdalommentesek nem voltak.

Bizton feltételezhetjük, hogy ez a mi esetünkben fokozottan így lesz.

Tisztesség és bizalom – ez a két téma minden országban és minden időszakban fontos és izgalmas. Ám a posztszocialista átmenet időszakában talán még nagyobb a jelentősége, és tanulmányozása még élesebb kihívás, mint másutt és máskor.

Budapest társadalmi-gazdasági potenciáljából, tudományos kutatási képességeiből, múltjából és a településszerkezetben elfoglalt helyéből egyértelműen kiolvasható, hogy olyan település, amelynek ahhoz, hogy kifejtse önmaga potenciálját, igazán még a külső körülmények sem szabhatnak gátat. Ez a város elválaszthatatlan az agglomerációjától, Magyarországtól, Közép-Európától.