Skip to main content

Euróna


Az alábbiakban a Budapest Főváros Önkormányzata és a Friedrich Naumann Alapítvány közös szervezésében 2001. november 23-án megrendezett  Magyarország régióinak fejlődése és felkészítése az európai uniós csatlakozásra című konferencia előadásainak szerkesztett változatát olvashatják.



Az alábbi írások az MTA Regionális Kutatások Központja és a Friedrich Naumann Alapítvány által rendezett Fejlődő városi térségek című konferencián (Székesfehérvár, 2001. október 10.) elhangzott előadások szerkesztett változatai.


A regionális politika kapcsán elég sok félreértés, tudatos dezinformáció hangzik el. Nem tudjuk, hogy mi lesz a strukturális alapok sorsa, mi lesz a kedvezményezett térségek lehatárolásának szempontja, milyen intézményrendszer keretei között kapják a csatlakozó országok a támogatásokat. De nagyon kevés figyelmet fordítunk arra is, hogy milyen alapelvek mozgatják az Európai Unió regionális politikáját, és ezeket az alapelveket a nemzeti intézmények miképpen tudják alkalmazni, hol kell a kialakult nemzeti intézményrendszert módosítani.


Néhány szót szeretnék szólni az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség feladatairól, a területfejlesztésben betöltött szerepéről, a jelenleg ott folyó munkáról és a jövőbeni terveinkről. Először is szót kell ejtenem az Európai Unió regionális politikájáról általában, amely már magának az uniónak a megalakításától kezdve működik. Nyilván voltak támogatói és ellenzői is ennek, azonban a regionális politika folytatása mellett több érv szól, mint az ellenzők mellett.


A Bihari Önkormányzatok Szövetsége – amely 1991-ben kezdte meg a működését egyesületi formában – 38 település együtteséből áll. Az önkormányzati szövetség csak később döntött úgy, hogy gazdaságfejlesztési célok irányába indul el. 1996-ban kezdődött el ez a munka, amely országosan is kapcsolódik a területfejlesztési törvény előkészítési folyamatához. Ennek eredményeképpen 1998-ban kapta meg a Bihari Önkormányzatok Szövetségének 31 települése a Bihari Vállalkozási Övezet elnevezést.


Az MTA Regionális Kutatások Központ, a Friedrich Naumann Alapítvány és a Soros Alapítvány idén május 14-én konferenciát rendezett Hazánk európai uniós csatlakozása és az elmaradott térségek felzárkóztatása címmel. A debreceni találkozó anyagából válogat alábbi összeállításunk. Az előadásokat rövidített, szerkesztett formában közöljük.



Előadásomban két északkelet-magyarországi tervezésstatisztikai régióról, az Észak-Alföldről és Észak-Magyarországról lesz szó. Nyilvánvaló, hogy az euroatlanti csatlakozási folyamatok, illetve ezeknek a térségeknek a felzárkóztatása szempontjából korántsem mellékes, hogy itt egy nagyon hosszú határszakasz húzódik. Az MTA-RKK debreceni csoportjában kollegáimmal együtt elsősorban az ukrán és a román határszakasz problematikáját vizsgáltuk.


Előadásomban először a kilencvenes években lezajlott két kutatási program főbb eredményeiről és tanulságairól szeretnék beszámolni, hogy aztán felvázoljam az Alföld ezek alapján kirajzolódó fejlődési lehetőségeit.

Az első program forrásait egy a kárpótlási törvény vitája kapcsán hozott parlamenti döntés teremtette meg. Mik voltak tehát ennek a 120 kutatóval, az összes alföldi egyetem, intézet és érintett tanszék bevonásával elvégzett munkának a főbb eredményei?



A magyar–jugoszláv határt a többi hat határszakaszhoz hasonlóan az első világháborút lezáró trianoni békediktátum után jelölték ki. A Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal közös határszakasz a Mura-vidéktől egészen a Tiszáig, illetve a Tiszától mintegy 20 km-re keletre az egykori Torontál megyéig (Rábáig) terjedt, s igen jelentős magyar lakosságú területek váltak Jugoszlávia részévé közvetlenül a magyar határ közelében. Természetes határokról csak részben beszélhetünk (Mura, Dráva), mert a győztes nagyhatalmak az országokat elválasztó zónát leginkább a XIX. sz.


A tágabb értelemben vett határtérséget mindkét oldalon négy-négy megye alkotja. Román oldalon Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyék, amelyeknek összterülete 28 485 km2, összlakossága 2172 ezer fő, népsűrűsége 76 fő/km2. A magyar határ menti megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád) összterülete 22 045 km2, amelyen 1939 ezer ember él, vagyis a népsűrűség 109 fő/km2.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon