Skip to main content

Euroregionalitás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Kis)régiók Európája


Előadásomban két északkelet-magyarországi tervezésstatisztikai régióról, az Észak-Alföldről és Észak-Magyarországról lesz szó. Nyilvánvaló, hogy az euroatlanti csatlakozási folyamatok, illetve ezeknek a térségeknek a felzárkóztatása szempontjából korántsem mellékes, hogy itt egy nagyon hosszú határszakasz húzódik. Az MTA-RKK debreceni csoportjában kollegáimmal együtt elsősorban az ukrán és a román határszakasz problematikáját vizsgáltuk. Ennek a határszakasznak témánk szempontjából nagyon fontos az a része, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét és Hajdú-Bihar megyét érinti, hiszen ezen a határszakaszon gyűrűzhetnek be azok a hatások, amelyek jótékonyan segíthetik elő vagy éppen gátolhatják és visszafoghatják ezeknek a területeknek a felzárkózását, fejlődését.

Általánosságban először is megállapíthatjuk, hogy az e határszakasz közelében fekvő települések, kistérségek nagyon periferikus helyzetűek. Mégpedig nem csak a mi oldalunkon: a Trianon után a határok túloldalára került területek ma már szintén elmaradottak. A 119 határ menti település általános társadalmi, gazdasági fejlettségét jellemző módon kifejező faktorértékek nagyon kedvezőtlenek ebben a térségben. Tehát amikor EU-csatlakozásról, az elmaradott térségek felzárkóztatásáról van szó, akkor nyilvánvalóan figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a határ két oldalán olyan térségek vannak, amelyeknek a gazdasági helyzete rossz, és lehetőségei is nagyon korlátozottak.

Az euroregionális szervezetek jelentik a határon túlnyúló kistérségek, nagyobb területek, régiók közötti együttműködés legmagasabb szintű kereteit. Az utóbbi időben ezért valóságos régióalapítási láz lett úrrá az érintetteken. Mára több mint száz eurorégió van, de azt is tudjuk, hogy ezeknek legfeljebb egyharmada úgy-ahogy működőképes. Ez is inkább kereskedelmi kapcsolatokat jelent. Igazából klasszikusan integrációs szervezetnek az eurouniót lehet tekinteni, amelyik teljes mértékben megfelel az ilyen szervezetekkel szemben támasztott elvárásoknak.

Mit lehet a szerepe ezeknek az euroregionális szervezeteknek az együttműködés javításában Kelet-Magyarországon? Ezek a szervezetek rendkívül sokat tehetnének a fejlődés, a felzárkóztatás érdekében, ha megfelelő gazdasági, kohéziós erőt tudnának képviselni. De sajnos ezeknek a szervezeteknek, szerveződéseknek az erőforrásai a legtöbb esetben olyan gyengék, hogy saját elemi egységeik megfelelő működtetésére sem képesek – különösen nem a jelenlegi helyzetben. Vegyük például a Kárpátok Eurorégió esetét, amely 1993-ban jött létre. Az alapítók szándékai szerint segítenie kellett volna az öröklött történelmi hátrányok leküzdésében, és a térség új fejlődési pályára állításában. Csakhogy a Kárpátok Eurorégió működése jobbára máig is formális. Vannak kezdeményezései, pályázatokat hirdet, készülnek programok, összeül a régiótanács, és így tovább. De sok minden jelzi azt is, hogy alapvető probléma van vele. Az eurorégió például területileg hihetetlenül felduzzadt. Ma már 161 ezer négyzetkilométer területen 16 millió lakost tömörít. Ez elnehezíti, operatív értelemben lelassítja, megbénítja a szervezetet.

Ezért aztán kézenfekvő, hogy az itt elhelyezkedő területek, megyék egyre inkább arra törekszenek, hogy valamilyen módon kisebb, befoghatóbb eurorégiós szervezetet hozzanak létre. Ennek jele, hogy múlt év októberében már Kárpátalja megye, Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Interrégió néven egyesülést hozott létre a nagy eurorégión belül, amelyhez egyébként nemrégiben Hargita megye is csatlakozott. Mára a megvalósulás közelébe került egy további kisebb eurorégió létesítése is, amely Hajdú-Bihart és a romániai Bihar megyét fűzné egybe. Ez egy nagyon reális elképzelés, hiszen itt hajdanvolt történelmi térszerkezeti egységek kapcsolódnának össze. Elképzelhető, hogy a jövőbeni fejlődés útja az ilyen típusú régiók létrehozása lesz.

Amennyiben ebben a folyamatban minden érintett ország az uniós csatlakozási folyamatok pozitív hangsúlyaira épít, és az együttműködésben rejlő lehetőségeket keresi, akkor én azt mondom, hogy méltán lehetünk optimisták a jövőt tekintve.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon