Skip to main content

Euróna


Noha a használatos közgazdasági enciklopédiákban hiába keresnénk e cikk központi kategóriáját, az uniós érettséget, az mégsem egyénieskedően önkényes fogalomalkotás terméke. Az EU Koppenhágában, a társulási szerződések megkötésétől a tagfelvételig vezető komplex folyamat (részletesen: Mayhew, 1998) egyik döntő állomásán, ebben a fogalomban igyekezte megragadni annak kritériumait, hogy mely átalakuló országokat milyen föltételek mellett hajlandó tagjai sorába fogadni. Ezért az „uniós érettség” olyan operatív politikai és stratégiai koncepció, amely teljesítményszintet és minőséget jelent.


Az MTA Regionális Kutatások Központja és a Friedrich Naumann Alapítvány idén február 15-én konferenciát rendezett Hazánk európai uniós csatlakozása és a mezőgazdaság címmel. A kecskeméti találkozó anyagából válogat alábbi összeállításunk. Olyan előadások rövid, szerkesztett változatát közöljük, amelyek a magyar mezőgazdaság felkészültségéről, a csatlakozás kihívásairól, várható szaldójáról, illetve a belépést követő változásokról és az új lehetőségekről szólnak.



Az MTA Regionális Kutatások Központ, a Friedrich Naumann Alapítvány és a Soros Alapítvány idén február 16-án konferenciát rendezett A határmenti regionális együttműködések mint a területfejlesztés új irányai címmel. A győri találkozó anyagából válogat alábbi összeállításunk. Az előadásokat rövidített, szerkesztett formában közöljük.



Az MTA Regionális Kutatások Központ, a Friedrich Naumann Alapítvány és a Soros Alapítvány idén március 29-én konferenciát rendezett (Kis)régiók Európája címmel. A miskolci találkozó anyagából válogat alábbi összeállításunk. Az előadásokat rövidített, szerkesztett formában közöljük.


Nem titok, hogy a magyar mezőgazdaság sokkal rosszabb helyzetben van, mint a rendszerváltást megelőzően. Mint ahogy az is köztudott, hogy sokkal több gonddal küzd, mint tizenkét évvel ezelőtt. Válság válság hátán: termelési, értékesítési, foglalkoztatási, jövedelmezőségi és nem utolsósorban finanszírozási válság sújtja. A termelési krízis mélységét jól jellemzi, hogy a mezőgazdaság bruttó termelése jelenleg 62 százaléka a rendszerváltás előttinek.

De legalább ennyire aggasztó a finanszírozás válsága is, amelynek egyik lényeges oka az ágazat alacsony jövedelmezősége.



A kistérségi együttműködés két legfontosabb eleme a gördülő tervezés és a forráskoordináció. Mindkettő alapvetően ellentmond annak a politikai és a közigazgatási szerveződésnek, amellyel a térségfejlesztés reneszánsza, tehát 1990 óta Magyarországon találkozunk: a szükséges források biztosításának bevett mechanizmusai a politikai és adminisztratív verseny, a befolyással való üzérkedés és a politikai zsarolás eszközeivé váltak. Ebben a keretben értelmezhetetlenek az olyan fogalmak, mint a hatékonyság, az eredményesség.


Magyarország kapuország lesz az Európai Unióba való belépésünkkel. Rajkától Letenyéig közel 1800 km-en érintkezünk majd nem európai uniós országokkal. A határ menti térségben fölrajzolható a – tradicionális, történelmi és új – centrumok patkója, amelyek infrastruktúrája, intézményrendszere sok mindenben lehetőséget nyújt az együttműködésre, sőt ez az együttműködés helyenként már ma is él. A határon túli magyarság számára is Magyarország fogja jelenteni azt a kommunikációs folyosót, amelyen keresztül az európai gazdasági, kulturális és társadalmi térbe bekerülhet.


Bár nálunk is köztudott, hogy az Unió területén közös az agrárpolitika, mégsem felesleges értelmezni, hogy ez pontosan mit is jelent, illetve hogyan érinti ez majd a magyar mezőgazdaságot. A változások mértékének szemléltetésére álljon itt egy példa. Míg Magyarországon ma az állategészségügyet magyar törvények, rendeletek szabályozzák, amelyeket a parlament vagy a minisztérium alkotott meg, addig attól a naptól kezdve, hogy belépünk az Európai Unióba, ezek automatikusan hatályukat vesztik, és az állategészségügyről nálunk is egy európai uniós miniszteri tanácsi rendelet fog rendelkezni.


Amikor közhatalmi, közigazgatási szempontú elemzést adunk a kistérségi feladatokról, az azokat meghatározó tényezőkről, egy gondolat erejéig vissza kell tekinteni az előzményekre is. A térségi szervezetrendszerek vizsgálatánál gyakran nem vagyunk tekintettel egy nagyon fontos kérdésre: történeti perspektívából mi a tulajdonképpeni funkciója a kistérségnek Közép-Európában és különösen Magyarországon? Vagy még egyszerűbben: mi a funkciójuk a településeknek?

Politológiai és szociológiai megközelítésben van egy nagyon sajátos fejlődési trend a magyar történelemben.



A Phare Cross Boarder Cooperation (CBC), a Phare program kifejezetten a határ menti együttműködések támogatására létrejött alprogramja a magyar-osztrák, magyar-szlovák, a magyar-román és a magyar-szlovén határszakaszt fedi le, tehát gyakorlatilag a horvát és az ukrán határszakasz kivételével mindenütt működik.

A határ menti együttműködés támogatása két dimenzióban történik: a nagyobb és a kisebb projektek támogatására létrejött projektalap révén.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon