Skip to main content

Arányváltás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Keletnek túl nyugat, nyugatnak túl kelet


A Phare Cross Boarder Cooperation (CBC), a Phare program kifejezetten a határ menti együttműködések támogatására létrejött alprogramja a magyar-osztrák, magyar-szlovák, a magyar-román és a magyar-szlovén határszakaszt fedi le, tehát gyakorlatilag a horvát és az ukrán határszakasz kivételével mindenütt működik.

A határ menti együttműködés támogatása két dimenzióban történik: a nagyobb és a kisebb projektek támogatására létrejött projektalap révén. Eleinte az egy-két millió forinttól a több száz millió, félmilliárd forintig terjedő projekteket ugyanabból az alapból finanszírozták, de az Európai Unió rájött, hogy ennek menedzselése túlságosan munkaigényes. Ezért minimalizálták a projektméretet – ez lett a nagyprojekt-alap. A minimális projektméretet kétmillió euróban definiálták, a kivitelezés időtartama két-három vagy akár négy év is lehetett. A pályázónak jelentős önrészt kell felmutatni: kétmillió eurós alsó határnál a pályázónak minimum 150 millió forintnyi önrésszel kell hozzájárulnia a projekthez.

Amikor a nagyprojektek méretét félmilliárdos nagyságrendre emelték, felvetődött a kérdés, hogy mi lesz azokkal, akiknek jó ötletük van, viszont nincs annyi pénzük, saját erejük, hogy ezekbe a nagyméretű, nagy ívű fejlesztésekbe be tudjanak kapcsolódni. Megoldási lehetőségként a kisprojekt-alap kínálkozott, amelyből korábban 200-300 ezer forinttól 1-2 millió forintig terjedő támogatásokat lehetett elnyerni. A felső határt felemelték a 10-12 millió forintos nagyságrendre. A rendszer egyébként várhatóan egy újabb alap belépésével fog a jövőben kiegészülni, amely a tízezer és a kétmillió euró közötti rést hivatott kitölteni.

A kisprojektek nem csak méretükben – 250 ezertől 13 millió forintig – különböznek a nagyoktól, hanem magában a pályázati technikában és az időtartamukban is: 12 hónap alatt be kell fejeződnie az egész projektnek. Könnyebbség viszont, hogy a teljes pályázati procedúra magyarul zajlik, aminek egyik nagyon jelentős funkciója az, hogy a térségi szereplők – a civil szféra, alapítványok, egyesületek, illetve az önkormányzatok – mind-mind bekapcsolódhassanak a folyamatba. Az önrész mértéke is sokkal kisebb, tehát tíz százalék felmutatásával gyakorlatilag bárki hozzáfoghat egy ötlet megvalósításához. Ráadásul ez az önrész lehet természetbeni hozzájárulás – akár teljes egészében is -, vagyis ha mondjuk a pályázó szervezet a saját erőforrásait, szellemi kapacitását, helyiségeit, termeit egy pályázat megvalósításának a rendelkezésére bocsátja, akkor gyakorlatilag nem kell készpénzzel rendelkeznie ahhoz, hogy egy kurzust, egy tréninget lebonyolíthasson.

A kisprojekt-stratégia célja elsősorban az, hogy a határtérségben meglévő együttműködési kezdeményezéseket támogassa, hiszen a pályázat benyújtásának alapfeltétele, hogy valamilyen határon átívelő hatással kell bírnia. Másodsorban ezek tulajdonképpen kísérleti programok, és céljuk, hogy azok a pályázók, akik az EU-csatlakozás után jogosultak lesznek pályázati pénzek elnyerésére, megtanulják, hogyan lehet pályázatot előkészíteni, elnyerni és az elnyert pályázatot sikeresen végigvinni. És harmadszor nagyon fontos szerepe, célja volt a kisprojekt-alapnak, hogy a kiemelkedő fejlesztési projekteket előkészítse.

A kisprojekt-alap egyedülállóan decentralizált döntéshozatali rendszerrel működik. Ha valaki pályázatot nyújt be, egy technikai, majd egy szakmai, szakértői munkacsoport után egy döntőbizottság dönt a pályázatok értékéről vagy értéktelenségéről, és ezek a fázisok teljes egészében a régióban, a térségben zajlanak, azaz a technikai és a szakmai értékelést is térségbeli szakemberek végzik, de a döntőbizottság is túlnyomó részben térségi.

A legrégebbi program a magyar–osztrák, amelyben összesen mintegy másfél millió eurónyi összeget nyitottak meg pályázatokra. A négy év során 700-nál több pályázat érkezett be. Ha ezt összevetjük a nyugat-dunántúli régió településeinek számával, akkor azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nem volt olyan település, amely ne adott volna be valamilyen pályázatot. A megvalósult, illetve megvalósulás alatt lévő pályázatok száma 185, ami azt jelenti, hogy szinte minden negyedik önkormányzati pályázó kapott támogatást.

Volt egy hármashatár-programunk a magyar–osztrák–szlovák hármas határ térségében mintegy 80 pályázattal és 21 támogatott projekttel. A szlovén–osztrák–magyar program a másik hármas határ térségét célozta meg. A magyar-szlovák program egy kétmillió eurós alap az egész magyar–szlovák határszakaszra, amelyből egyetlenegy nagyobb projektet lehetett igazából támogatni, és 11 kisebbet.

Az elmúlt négy-öt év összes kisprojekt-alapja, amelyek keretében mintegy másfél millió eurót osztottak szét, gyakorlatilag el fog törpülni az idei osztrák–magyar programhoz képest, amely egymagában kétmillió eurós lesz. Ehhez csatlakozik még egy négyszázezer eurós magyar-szlovén és egy szintén hasonló nagyságrendű magyar–szlovák kisprojekt-alap, vagyis közel két és fél, hárommillió euró megpályázására nyílik lehetőség. 1995 és 1999 között a magyar-osztrák program az összes kisprojekt-alap 3 százalékát tette ki, míg ugyanezen idő alatt olyan 40-50 nagyobb projekt valósult meg a térségben – határokhoz vezető utak, kerékpárutak, tehermentesítők, ipari parkok Szentgotthárdon, Szombathelyen és Sopronban.

2000-ben tehát jelentős arányváltás történt, a négy-öt kétmillió eurós projekt mellé egy hatalmas méretű kisprojekt-alap válik elérhetővé. Kérdés, hogy felkészültek-e a civil szervezetek, az önkormányzatok arra, hogy egy efféle nagyobb alapot eredményesen megpályázzanak. Ez egy kicsit a teszt éve lesz, hiszen amikor csatlakozunk, akkor a jelenlegihez képest is nagyságrendileg sokkal nagyobb pénzeket kell majd felhasználni, ötletekkel kitölteni.

Még egy jelentős változás történik idén. Az elmúlt négy évben a határon átnyúló hatást nagyon lazán definiálták. Belefért, hogy valaki kitisztít egy patakot, amely átfolyik a másik országba, és a szomszédos országbeli partner támogatása és együttműködése nélkül is pénzhez lehetett jutni. Ettől az évtől kezdődően határon túli partnerszervezet bevonása nélkül a pályázat érvénytelen lesz.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon