A Phare Cross Boarder Cooperation (CBC), a Phare program kifejezetten a határ menti együttműködések támogatására létrejött alprogramja a magyar-osztrák, magyar-szlovák, a magyar-román és a magyar-szlovén határszakaszt fedi le, tehát gyakorlatilag a horvát és az ukrán határszakasz kivételével mindenütt működik.
A határ menti együttműködés támogatása két dimenzióban történik: a nagyobb és a kisebb projektek támogatására létrejött projektalap révén. Eleinte az egy-két millió forinttól a több száz millió, félmilliárd forintig terjedő projekteket ugyanabból az alapból finanszírozták, de az Európai Unió rájött, hogy ennek menedzselése túlságosan munkaigényes. Ezért minimalizálták a projektméretet – ez lett a nagyprojekt-alap. A minimális projektméretet kétmillió euróban definiálták, a kivitelezés időtartama két-három vagy akár négy év is lehetett. A pályázónak jelentős önrészt kell felmutatni: kétmillió eurós alsó határnál a pályázónak minimum 150 millió forintnyi önrésszel kell hozzájárulnia a projekthez.
Amikor a nagyprojektek méretét félmilliárdos nagyságrendre emelték, felvetődött a kérdés, hogy mi lesz azokkal, akiknek jó ötletük van, viszont nincs annyi pénzük, saját erejük, hogy ezekbe a nagyméretű, nagy ívű fejlesztésekbe be tudjanak kapcsolódni. Megoldási lehetőségként a kisprojekt-alap kínálkozott, amelyből korábban 200-300 ezer forinttól 1-2 millió forintig terjedő támogatásokat lehetett elnyerni. A felső határt felemelték a 10-12 millió forintos nagyságrendre. A rendszer egyébként várhatóan egy újabb alap belépésével fog a jövőben kiegészülni, amely a tízezer és a kétmillió euró közötti rést hivatott kitölteni.
A kisprojektek nem csak méretükben – 250 ezertől 13 millió forintig – különböznek a nagyoktól, hanem magában a pályázati technikában és az időtartamukban is: 12 hónap alatt be kell fejeződnie az egész projektnek. Könnyebbség viszont, hogy a teljes pályázati procedúra magyarul zajlik, aminek egyik nagyon jelentős funkciója az, hogy a térségi szereplők – a civil szféra, alapítványok, egyesületek, illetve az önkormányzatok – mind-mind bekapcsolódhassanak a folyamatba. Az önrész mértéke is sokkal kisebb, tehát tíz százalék felmutatásával gyakorlatilag bárki hozzáfoghat egy ötlet megvalósításához. Ráadásul ez az önrész lehet természetbeni hozzájárulás – akár teljes egészében is -, vagyis ha mondjuk a pályázó szervezet a saját erőforrásait, szellemi kapacitását, helyiségeit, termeit egy pályázat megvalósításának a rendelkezésére bocsátja, akkor gyakorlatilag nem kell készpénzzel rendelkeznie ahhoz, hogy egy kurzust, egy tréninget lebonyolíthasson.
A kisprojekt-stratégia célja elsősorban az, hogy a határtérségben meglévő együttműködési kezdeményezéseket támogassa, hiszen a pályázat benyújtásának alapfeltétele, hogy valamilyen határon átívelő hatással kell bírnia. Másodsorban ezek tulajdonképpen kísérleti programok, és céljuk, hogy azok a pályázók, akik az EU-csatlakozás után jogosultak lesznek pályázati pénzek elnyerésére, megtanulják, hogyan lehet pályázatot előkészíteni, elnyerni és az elnyert pályázatot sikeresen végigvinni. És harmadszor nagyon fontos szerepe, célja volt a kisprojekt-alapnak, hogy a kiemelkedő fejlesztési projekteket előkészítse.
A kisprojekt-alap egyedülállóan decentralizált döntéshozatali rendszerrel működik. Ha valaki pályázatot nyújt be, egy technikai, majd egy szakmai, szakértői munkacsoport után egy döntőbizottság dönt a pályázatok értékéről vagy értéktelenségéről, és ezek a fázisok teljes egészében a régióban, a térségben zajlanak, azaz a technikai és a szakmai értékelést is térségbeli szakemberek végzik, de a döntőbizottság is túlnyomó részben térségi.
A legrégebbi program a magyar–osztrák, amelyben összesen mintegy másfél millió eurónyi összeget nyitottak meg pályázatokra. A négy év során 700-nál több pályázat érkezett be. Ha ezt összevetjük a nyugat-dunántúli régió településeinek számával, akkor azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nem volt olyan település, amely ne adott volna be valamilyen pályázatot. A megvalósult, illetve megvalósulás alatt lévő pályázatok száma 185, ami azt jelenti, hogy szinte minden negyedik önkormányzati pályázó kapott támogatást.
Volt egy hármashatár-programunk a magyar–osztrák–szlovák hármas határ térségében mintegy 80 pályázattal és 21 támogatott projekttel. A szlovén–osztrák–magyar program a másik hármas határ térségét célozta meg. A magyar-szlovák program egy kétmillió eurós alap az egész magyar–szlovák határszakaszra, amelyből egyetlenegy nagyobb projektet lehetett igazából támogatni, és 11 kisebbet.
Az elmúlt négy-öt év összes kisprojekt-alapja, amelyek keretében mintegy másfél millió eurót osztottak szét, gyakorlatilag el fog törpülni az idei osztrák–magyar programhoz képest, amely egymagában kétmillió eurós lesz. Ehhez csatlakozik még egy négyszázezer eurós magyar-szlovén és egy szintén hasonló nagyságrendű magyar–szlovák kisprojekt-alap, vagyis közel két és fél, hárommillió euró megpályázására nyílik lehetőség. 1995 és 1999 között a magyar-osztrák program az összes kisprojekt-alap 3 százalékát tette ki, míg ugyanezen idő alatt olyan 40-50 nagyobb projekt valósult meg a térségben – határokhoz vezető utak, kerékpárutak, tehermentesítők, ipari parkok Szentgotthárdon, Szombathelyen és Sopronban.
2000-ben tehát jelentős arányváltás történt, a négy-öt kétmillió eurós projekt mellé egy hatalmas méretű kisprojekt-alap válik elérhetővé. Kérdés, hogy felkészültek-e a civil szervezetek, az önkormányzatok arra, hogy egy efféle nagyobb alapot eredményesen megpályázzanak. Ez egy kicsit a teszt éve lesz, hiszen amikor csatlakozunk, akkor a jelenlegihez képest is nagyságrendileg sokkal nagyobb pénzeket kell majd felhasználni, ötletekkel kitölteni.
Még egy jelentős változás történik idén. Az elmúlt négy évben a határon átnyúló hatást nagyon lazán definiálták. Belefért, hogy valaki kitisztít egy patakot, amely átfolyik a másik országba, és a szomszédos országbeli partner támogatása és együttműködése nélkül is pénzhez lehetett jutni. Ettől az évtől kezdődően határon túli partnerszervezet bevonása nélkül a pályázat érvénytelen lesz.
- Euróna [8]