Loncsár Krisztina

Nyomtatóbarát változat

A vidékfejlesztés Magyarországon még mindig köztes terület, amelyet nagyon tág határok között értelmeznek: a klasszikus értelemben vett agrárfejlesztéstől – tehát az agrárstruktúra gazdaságosságának, versenyképességének fejlesztésétől – a területfejlesztési nagyságrendű szerkezeti problémák megoldásáig terjed a skála.

A vidékfejlesztés a világon mindenütt – az Európai Unióban jogszabályilag is – elkülönül a hagyományos, klasszikus agrárpolitikától. Nyugat-Európában az agrárszektorban nagymértékű tőkekoncentráció jött létre, ami komoly szociológiai, településstruktúra-beli és környezeti problémákat vetett föl. Ez olyan mértékű környezetterhelést, ökoszisztéma-felbomlást és elnéptelenedést eredményezett, illetve olyan mértékű foglalkoztatási, szociális és életszínvonal-beli feszültségekkel járt együtt, amelyek a tradicionális agrárpolitikai módszerekkel már nem kezelhetők.

Magyarországon ez a tendencia ugyanúgy érvényesül, mint az Európai Unió tagállamaiban, tehát a birtokstruktúrával, a vidéken élő népességnek az agrártermelésből való kiszorulásával nekünk is foglalkoznunk kell. Egész falvak, régiók (kisrégiók, peremterületek) néptelenednek el, és nem elég abban bízni, hogy majd a városok, az ipari és a szolgáltató szektor fölszívja ezt a népességet.

A területfejlesztés – vagy ahogy az EU-ban hívják, a strukturális politika – a nagy szerkezeti kiegyenlítések, összekapcsolódások politikája, amely a térbeli, technológiai, kulturális, tehát nagyságrendi eltérések korrigálására, kiegyenlítésére törekszik, vagyis egészen más jellegű stratégiai gondolkodást igényel, mint a vidékfejlesztés.

A vidéki térségeknek értékeik, sajátos adottságaik vannak, az embereket nem lehet egyszerűen a Felső-Tiszahátról Dél-Zalába átköltöztetni csak azért, mert ott nincs árvíz. Vannak olyan problémák, amelyek helyben keletkeznek, helyi forrásuk van, és amelyeket megoldani is helyben kell a helyi adottságok, erőforrások, lehetőségek figyelembevételével. Gyakorlatilag ezt jelenti a vidékfejlesztés, ami tehát a helyi értékekhez és adottságokhoz kapcsolódik – és ebben lényegileg tér el a területfejlesztéstől. A vidékfejlesztés így az agrárpolitika és a strukturális politika határterületén áll.

Ma Magyarországon kezdeményei elsősorban a helyi adottságokra alakuló önkéntes szerveződések formájában léteznek, amelyek optimális esetben helyi erőforrásokra épülnek. A vidékfejlesztésben éppen ezért kulcsfontosságú feladat az adott kistérség gazdasági és önkormányzati szereplőit egymáshoz közelíteni, egy asztalhoz ültetni. Az önkormányzatok ugyanis valóban fontos szereplők, már csak politikai és közigazgatási szerepük, illetve kapcsolatrendszereik miatt is. Az üzleti körök és az önkormányzatok összekapcsolása nem egy egyik napról a másikra lezajló folyamat, éppen ezért sürgős szemléletváltásra lenne szükség. A közigazgatás feladata, hogy megteremtse azokat a kereteket, amelyek ösztönzik ezt a fajta együttműködést.

Erre nagyon sokféle megoldás létezhet. De mindenképpen arra kell törekedni, hogy a gazdasági, a szociális és a tág értelemben vett népjóléti – tehát a lakossági és a környezetterhelési, környezetgazdálkodási, tájmegóvási – szempontokat egyszerre érvényesítő vidékfejlesztési politika honosodjon meg Magyarországon. Ennek eszközei ma még viszonylag szerények, és a jelenleg is működő támogatási programok nem alkalmasak arra, hogy az összes problémát, az összes lehetséges fejlesztést ebből lehessen megoldani. Itt egy tanulási folyamat zajlik, egyfajta szemlélet és gyakorlat meghonosítására, elterjesztésére, amelynek célja, hogy elősegítse a helyi társadalmi és gazdasági erőknek a lokális adottságokra támaszkodó együttműködését.

• Euróna