Skip to main content

Beszélő folyóirat, 6. szám, Évfolyam 6, Szám 6

Petőcz András: Oblomov álma

Zádori Zsolt:

: Kronológia

Révész Sándor: „Nem túl sokat gondolkodom azon, hogy miért”

Zwack Péterrel beszélget Révész Sándor

Purcsi Barna Gyula: Fekete személyi igazolvány és munkatábor

Kísérlet a cigánykérdés „megoldására” az ötvenes évek Magyarországán

Bernáth Péter - Polyák Laura: Kényszermosdatások Magyarországon

: Visszaemlékezések

Pikó András: „Piroska legalább megkérdezte”

Kovács Zoltánnal és Magyar Bálinttal Pikó András beszélgetett

Michail Sebastian: Napló (1935–1944)

Részletek

Ungváry Krisztián: Értelmiség és antiszemita közbeszéd

: (Kis)régiók Európája

Csillag István: Gördülő tervezés és forráskoordináció

Kökényessy József: Önkormányzat és közhatalom

Loncsár Krisztina: Vidékfejlesztés

Fekete Éva: A fejlesztés intézményesülése

Francsik László: A programozás kiterjesztése

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Mit meg nem

Dékei Kriszta: Egy tárgy megtisztítása

: Életmű és perzsavásár

Bojár Iván András: Az építész álma

Jovánovics György: Perbál és perzsavásár

: Kádár pokróca

Kézikalauz Eörsi István 50 éves írói munkásságának tanulmányozásához

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon