Skip to main content

Életmű és perzsavásár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n galéria


Az N&n galéria továbbra is makacsul ontja a remek kiállításokat: a részben sétálóutcává alakított Hajós utcában Nagy Bálint és társai építészirodájának kiállítóterme továbbra is minden harmadik szerdán vadonatúj látnivalóval várja a látogatókat. Ezúttal két kiállításra pillantunk vissza: az egyik Preisich Gábor életműtárlata, amelyet Sz. Szilágyi Gábor rendezett, és amelyet Bojár Iván András megnyitója segítségével mutatunk be, a másik pedig Jovánovics György a megnyitóbeszéd után a N&n galéria udvarán részleteket olvasott fel Hannes Böhringer Kísérletek és tévelygések című könyvének Építkezés című írásából. A képek mellett most ezeket a szemelvényeket is megosztjuk olvasóinkkal. Aki többre kíváncsi, látogasson el a Hajós utca 39.-be vagy a www.nagybalint.hu-ra.


Hivatkozott cikkek

Polgárrá válni

Megjelent: Beszélő folyóirat, 6. szám, Évfolyam 6, Szám 6


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon