Francsik László

Nyomtatóbarát változat

Az európai uniós csatlakozási folyamat során első lépésben a belépő országok fejlettségi szintje emelkedett, míg az országon belüli területi differenciáltság változatlan maradt. Ez azt jelentette, hogy maradtak olyan területeik, amelyeket az európai uniós átlagot jelentősen alulmúló gazdasági mutatók jellemeztek. Ebben a folyamatban az volt az általános, hogy az országra alkalmazott fejlesztési programok, struktúrák alapvetően ágazati jellegű fejlesztési programok voltak. Ezeknek megvolt az a hatása, hogy az ország egészének gazdasági teljesítményét javították, ugyanakkor ezek a programok nem voltak képesek arra, hogy a területi differenciáltságot csökkentsék. Ezért míg a kezdeti szakaszban az EU-n belül a szektorális, illetve a regionális fejlesztési programok egymáshoz viszonyított aránya akár a 80-20 százalékot is elérte az ágazati programok javára, addig a második fejlesztési szakaszban ez az arány kiegyenlítődött, sőt, átbillent a regionális típusú területi fejlesztési programok javára.

Ugyanakkor a második lépésben megjelenő finanszírozási rendszerek alsó értékhatára kétmillió euró, vagyis 500-600 millió forint. Ehhez jön a harmincszázaléknyi önrész, ami összességében egymilliárd vagy efölötti projekteket jelent. Csakhogy melyik az a kistérség, amelyik ma Magyarországon tudatosan felkészült arra, hogy ki tudjon húzni a fiókból ilyen 1-2 milliárdos projekteket? Márpedig erre lesz szükség, ha EU-s fejlesztési forrásokhoz kívánunk jutni. Be kell indítani olyan zászlóshajó-projekteket, programokat, amelyek oldalvizén megvalósulhatnak más, kisebb volumenű kistérségi programok, ehhez azonban szükség van tudatos kistérségi programozásra.

Ezen belül pedig koordinálni kell az egyes résztvevők feladatait. Például az infrastruktúra-fejlesztés alapvetően az önkormányzatok feladata. Ugyanakkor a gazdaságfejlesztés nem az, nem vállalkozó önkormányzatokra van tehát szükség, hanem arra, hogy megjelenjenek azok a vállalkozások, amelyek hajlandók beilleszkedni ebbe a rendszerbe. Ugyanígy megvan ezen a területen a civil szféra helye és szerepe is, hiszen például a humán erőforrás-fejlesztés egy olyan terület, amelyet ők tudnak a leghatékonyabban menedzselni. Vagyis egy kistérségi program elvben nem egy élettelen papír, sok esetben bármennyire is működjék így pillanatnyilag, hanem egy olyan lehetőség, amely a rendelkezésre álló források optimális koordinálásával egyértelműen pozitív impulzusokat adhat a jövőre nézve az adott kistérség és társadalom fejlődése számára.

• Euróna