Skip to main content

Kiadatlan verseiből

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az első kávé

Többnyire korahajnalt ébredek
tavasztól őszig. Feleségem még alszik.
Leóvakodok a recsegő falépcsőn (vagy a
meredek létrán), mikor hol lakunk éppen.
Csinálok egy nescafét (csak úgy a bojlercsapból,
nem bírom már túl forrón) sok cukorral, tejszínnel,
ha nincs, tejjel, ha az sincs – akkor az sincs.
Ülök a szépen öregedő bőrfotelben
(a nemes bőrök szépen öregednek, bár mostanában,
mélyről, a bensejéből tengerifüvet köhög,
minden hajnalban van alatta egy kis alomra való),
és tünődök az ablakokig tülekvő,
bámészkodó lombok rosszulneveltségén.
Nem bosszankodom fel, ehhez még korán van –
egy ecetfa meg egy mit tudom én milyen fa.
Ülök a (mikor hol lakunk éppen)
tornác kőlépcsején vagy a kertbe
kiselejtezett széken, a fekete meg a fehér
szukától meg a változó számu macskától
körülvéve, és az illő távolságot
tartó fák láttán eltünődök:
ideje volna megmetszeni őket (nem nekem, persze)
meg hogy a meggyfán van még néhány szem meggy,
csak hát ki mászna fel a legszélső, hajlékony ágakra?
Az egyik macskát betaníthatnám erre, ha a macska
idomítható lenne, de ehhez – állítólag – túl intelligensek,
függetlenek és hálátlanok – a dögök!
Közben elfogy a kávé. Indulhatok a
(mikor hol lakunk éppen) H.-völgyi vagy H. utcai
kocsmába egy decire. Ez a nap is –

Hagyjuk

Hagyjuk
a vén negyvennyolcas retorikát
A Csészényi Istvánt, Befőti Sándort,
s a jó Kisüth Lajost
a Haza Napját
Hagyjuk a meszes
csigolyákként sajgó forradalmakat
a tábeszes zászlórudakban.
Nem érdekesek.

Hazug haza sem kell. Legyen mindenki maga. Amennyire tud,
nem ámítva magát, s mást. Kiművelhető és szétlőhető fejjel
figyelve bokor és cserép mögül,
s szükség esetén a fejet behúzván.

A Könyvhétre a Magvető Kiadónál, Réz Pál, Lakatos András és Várady Szabolcs szerkesztésében megjelenik Petri György Munkáinak IV. kötete. E két verset sok más és másféle társával együtt majd ott is olvashatják.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon