Skip to main content

Befejezetlen múlt

Nagy W. András: Márciusi hátramenet


„Ezen a napon összetalálkozik a hazaszeretet és a szabadságvágy. Veszélyes találkozás!” – írta Krassó György, persze, még a maga idején, a diktatúrát fenyegetve, 1983-ban.

Amilyen heves volt a vére, amennyire a forrongást sóvárogta, az öreg harcos fel sem tételezte, hogy egy így kikevert szellemelegy esetleg mégsem robban… Hanem csak megalvad, elöregszik, elzápul a hosszas állásban.

De ezzel már a mához jutunk el. Amikor az ötvenhatos, szent forradalom veteránjai azzal invitálnak a térre, kurtítsuk meg már kicsit a – szent – sajtószabadságot!




Yehuda Lahav: Világesemények a szocialista sajtó tükrében


Így történt

1973. október 6-án, szombaton, 14 órakor az egyiptomi és a szíriai hadsereg egyidejűleg támadást indított az izraeli állások ellen a Szuezi-csatorna mentén és a Golan-fennsíkon. Jom Kippur volt (Hosszúnap), a legnagyobb zsidó vallási ünnep, ilyenkor Izraelben teljesen megbénul az élet.

Az egyiptomi csapatok átkeltek a csatornán, és lerohanták, illetve bekerítették az ún. Barlev-vonal erődjeit; a szíriaiak a Genezáret-tó (Kineret) felé nyomultak előre, és kb.




[Iványi Gábor]: Kedves Barátaim!


Tíz év Beszélő az életfogytiglanra szabadelvű demokratának ítélt számára kivételes ünnep, a papagájnak viszont – mely tudvalevőleg szorongásában és önmaga vigasztalására formál szavakat – maga a kárhozat.

Minek is kezdtünk egy évtizeddel ezelőtt beszélni, s van-e még most is mit mondanunk? A precíz dátumokra csak a világháborút is megélt öregek vagy a történészből lett politikusok szoktak emlékezni. Ezért tőlem csak benyomásokat, színfoltokat várhattok, kicsit meghatott dadogást csupán.


Szabó Miklós: A Kádár-emlékmű sarokfigurája

Aczél György halálára


Valaha, az ántivilágban sokszor felrémlett szemem előtt a Kádár-emlékmű. Nem az ötvenhat utáni tisztogatók, hanem a „legvidámabb barakk” sztarosztájának emlékműve. Négy sarokfigurával képzeltem el. Jelentőségük sorrendjében: Aczél György, Fehér Lajos, Biszku Béla, Gáspár Sándor. Aczél az elcsökevényesedett, de még így is felszámolhatatlan politikai hadszíntér: az értelmiségpolitika, kultúrpolitika, irodalompolitika komisszárja.

Könczöl Csaba: A „sivatag” és az ő „oázisai”

Román József írása kapcsán


Engem terhel a felelősség, amennyiben elsikkadt volna, hogy Fehér az ötvenes-kilencvenes évek közötti időszak magyarországi alkotó értelmiségének arról a részéről beszél, amelyik saját autonómiáját a politikai hatalom vonatkozásában határozta meg.

Román József: Lánctörők! – Mese habbal?

A Fehér Ferenc-interjúhoz (Beszélő, aug. 31.)


Mindenekelőtt a tiszteletkör; nem formálisan és nem pukedlikkel.

Tallár Ferenc: Demokrácia vagy nacionalizmus?


A sikertelen puccsal a konzervatív erők – halljuk eleget – „lefejezték magukat”. A pártbürokrácia, a KGB, a hadiipari komplexum pozíciói olyannyira meggyengültek, hogy a visszarendeződés veszélye, egy birodalmi-kommunista restauráció fenyegetése lekerült a napirendről. Ha pedig vereséget szenvedett a Rossz, akkor (és következésképpen) csak a Jó diadalmaskodhatott: a demokrácia Jelcin mögött felsorakozott erői. A konzervatív erők veresége után az egykori centrumból óhatatlanul „jobbra” tolódó Gorbacsov pozícióvesztését jól jelzi a történéseknek ezt a diadalmas dinamikáját.

Kun Miklós: A szabadság kalandja II.


A Nyugaton világhírűvé vált memoárból nem világos, hogy a szökevény végül is mikor került szembe a szovjet politikai elittel. Annyi bizonyos, s ezt egy pillanatig sem titkolta A szabadságot választottam lapjain: mentalitását otthoni élete során mindvégig az határozta meg, hogy híven a sztálini ideológiához, egy hatalmas gépezet csavarjának tekintette magát. Vagyis homo sovieticus volt.

Éppen ezért váltott ki személye Nyugaton óriási érdeklődést: A szabadságot választottam egyedül az Egyesült Államokban négymillió példányban kelt el.


Kun Miklós: A szabadság kalandja I.


Még javában zajlott a világégés, melyet a Szovjetunióban Nagy Honvédő Háborúnak; a Tengely országaiban kommunistaellenes keresztes hadjáratnak, a nyugati demokráciákban pedig második világháborúnak neveztek. Ezekben az években vajmi keveset számított az egyes ember sorsa, mégis a szenzáció erejével hatott, amikor a nyugati lapok beszámoltak róla, hogy 1944.

Tálas Péter: A lengyel titkosszolgálat hosszú évtizede II.


Koncepciós per 1955-ben

1948. októberben a Stanislaw Radkiewicz vezette Közbiztonsági Minisztérium, azaz a Bezpieka egyik különleges csoportja letartóztatta a Demokrata Párt két vezető politikusát, Wlodzimierz Lechowiczot és Alfred Jaroszewiczet.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon