Skip to main content

Befejezetlen múlt

Pajkossy Gábor: Lőcsei Pál és a Magyar Szabadság

Három, minden második nap megjelent lapszám, négy-négy oldalon, 1956. október 30. és november 3. között. Ezt jegyezheti fel a sajtótörténet a Magyar Szabadságról – az 1956-os forradalom alatt megjelenő új lapok legtöbbjéről persze ennyit sem. Mégis, a lap egyik munkatársa, Lőcsei Pál újságíró, aki 2012 januárjában lenne kilencvenéves, a rendszerváltás évében adott egyik interjújában ezt a rövid életű hírlapot jelölte meg, mint újságírói, szerkesztői tevékenységének egyetlen olyan teljesítményét, amelyre élete végéig büszke lehet.1

Eörsi László: A Lenin körúti cso­port

Eörsi László: A Hársfa utcai csoport, 1956

Eörsi László: A Csengery utcai csoport, 1956

Eörsi László: A „Wesselényi” csoport, 1956

Eörsi László: A Thököly úti csoport, 1956

Eörsi László: Baross tér, 1956

II. rész

Eörsi László: Baross tér, 1956

I. rész

Eörsi László: Koncepciós mítoszrombolás

Vitairat Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska című tanulmánya kapcsán

Az 1956-os Intézet 2008-as Évkönyvében jelent meg Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska (Megsemmisítő eljárás) című, 95 oldalas tanulmánya. A szerző azt igyekszik bebizonyítani, hogy Jankó Piroska 1956. október 30-án a Köztársaság téren nem követte el azt a bestiális gyilkosságot, ami miatt elítélték, s amit még manapság is terjesztenek róla.

Noszkai Gábor: Barátok közt

Bibó István és Szabó Zoltán barátságának története – II. rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon