Eörsi László: „Ott, akkor és úgy…”

Tóth Ilona kivégzésének 50. évfordulójára a híressé vált medika történetéről az eddigieknél jóval vaskosabb tanulmány jelent meg.

• Tovább

Majtényi György: Folt a kék díványon

„A villa ki volt világítva lampionokkal, és színes selyempapírokkal volt díszítve. A bejárat előtt jobbra vadászok álltak díszegyenruhában, balra pártifjúság kék inggel és vörös nyakkendővel. Az ünnepelt ugyanis nemcsak pártember, hanem természetesen vadász is volt. Oldalt a parkolóban állt néhány amerikai limuzin, két szovjet katonai kocsi, több motorkerékpár és néhány hintó. Egy rendőrségi autó is jelen volt…”1 – visszaemlékezés-kötetében Merán Fülöp tudósít egy emblematikus, 1946-os eseményről, a csákberényi párttitkár születésnapjáról.

• Tovább

Peter Valentine: Nyelvcserék

• Tovább

Márványi Judit: Szüleimről

Dr. Sándor Gyula
szülész-nőgyógyász, a Zsidókórház főorvosa
1890. január 10., Budapest – 1945 (?), Budapest

Dr. Pollák Konstantina Szilárdka
ideggyógyász, pszichoanalitikus
1896. február 4., Szemlak – 1945 (?), Budapest

• Tovább

Yehuda Bauer: A holokausztról és más genocídiumokról

Aligha kétséges, hogy a nemzetközi kapcsolatok egyik legproblematikusabb dokumentuma az 1948-as Egyezmény a népirtás büntettének megelőzéséről és megbüntetéséről, amelyet a világ legtöbb országa ratifikált. Mint ismeretes, ennek a dokumentumnak szellemi atyja eredetileg Raphael Lemkin volt, az a lengyel zsidó jogász, aki a genocídium kifejezést is megalkotta, s akinek sikerült a második világháború korai szakaszában Európából elmenekülnie.

• Tovább

Révész Béla: A Fekete Doboz – 20 éve

• Tovább

Sonia Combe: 1956 – Kelet-Berlinből nézve

Amikor a Vörös Hadsereg első tankjai begördültek Budapestre, Kelet-Berlinben a magyar filozófus meg­szöktetését tervezték. Különös epizód ez a világ szovjet befolyás alatt élő részének történetében, de még inkább árulkodó: rávilágít, milyen félelem és bizonytalan légkör uralkodott Kelet-Német­or­szágban, ahol az 1953. júniusi felkelés emléke még nagyon is elevenen élt.

• Tovább

Szalay László: Egy úttévesztés jóvátétele

Nagy Imre és mártírtársai temetésén, a tévé képernyőjén láttam őt először. Szilágyi József sírjánál elhangzott beszédét figyelve még nem sejtettem, hogy nem csupán az egykori barátot méltató búcsúztatót hallgatok, hanem intésként a jövőnek szóló burkolt önvallomást is.

• Tovább

Tamási Miklós: Menekülő magyarok

„Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr. Jó reggelt kívánunk, kedves hallgatóink! Ma 1956. november 4-e, Károly napja van.” Evvel a bekonferálással kezdte meg utolsó adásnapját a Parlament épületéből sugárzó Szabad Kossuth Rádió. Ebből és az ezt követő hírösszeállításból, időjárásjelentésből („Budapest felett az égbolt borult. Szélcsend van. A hőmérséklet plusz 1 fok”), majd a szalagról leforgatott verbunkosokból és orvosi tanácsokból (Buga Jakab ötperces előadása szoptató anyák­nak az anyatejről) kevesen sejthették, hogy a szovjet hadsereg időközben megkezdte a Forgószél hadműveletet Magyarország és Budapest bevételére.

• Tovább

Borhi László: Kevesebb több lett volna?

Charles Gati az 1956-os forradalom átértékelésére vállalkozott, bár az általa használt terminológia némi bizonytalanságra utal. Az angol nyelvű kötet címében a „revolt”, azaz leginkább felkelésnek vagy lázadásnak fordítható szó szerepel, míg a fordító a már bevett forradalom terminust használja. Történészek általában ódzkodnak a „mi lett volna, ha” típusú kérdésfeltevéstől, de Gati számára, aki arra volt kíváncsi, hogy győzhetett volna-e a magyar forradalom, illetve ha igen, akkor milyen feltételek között, gyümölcsözőnek bizonyult ez a módszer.

• Tovább