Skip to main content

Befejezetlen múlt

Szerdahelyi Zoltán: A letépett vörös zászló

Hajnóczy Péter író és Vászolyi Erik nyelvész bírósági ügye, e ballépés negatív következményei és előrevivő folyományai

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1964. évi szeptember hó 30-i ítélete látszólag egy az elmúlt rendszerben hozott politikai indíttatású ítéletek közül. Esetünkben a kitüntető figyelmet önmagában az ítélet súlyossága nem indokolhatná, hiszen az elsőrendű vádlottra közösség megsértése címén kirótt 6 hónapi javító-nevelő munka 10 százalékos bércsökkentés mellett in­kább az enyhébb büntetések közé sorolható.

Kende Tamás: „Útban a totális győzelem felé”

A provinciális és providenciális antiszemitizmus Szentendre és vidéke nyilvánosságában

Kiss Ilona: 1956: fehérterror, lázadás vagy forradalom?

Szovjet és orosz viták a magyar forradalomról

Tischler János: Ellenségem ellensége…

Az 1944-es varsói felkelés és a koalíciós nagyhatalmak

„Előbb vagy utóbb, de mindenki megtudja az igazságot arról a maroknyi gonosztevőről, akik a varsói kalandot kieszelték, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Ezek az emberek, kihasználva a varsóiak hiszékenységét, sokakat dobtak csaknem fegyvertelenül a német ágyúk, harckocsik és repülőgépek tüzébe. Olyan helyzet alakult ki, amikor minden újabb nap nem a Varsó felszabadításáért küzdő lengyeleknek kedvez, hanem a hitleristáknak, akik embertelenül irtják a varsói lakosságot” – írta Sztálin Churchill angol miniszterelnöknek és Roosevelt amerikai elnöknek 1944. augusztus 22-én.

Majtényi György: Keresztező életutak

Vadászportrék a szocializmusból

Révész Sándor: Az antimindenes

Márai Sándor haszná­la­táról és használhatatlanságáról

Révész Sándor: A homo stalinicus halála

Egy prominens magyar sztálinistával találkozunk ebben a könyvben.* Az utolsóval, aki antisztálinista ellenzéki lett. A forradalom előtt és alatt sok prominens sztálinistából lett Magyarországon antisztálinista, de utána már csak Hegedűs Andrásból.

Karsai László: Reflektor a sötétbe

Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – II. rész

Folytatjuk Szálasi Ferenc eddig publikálatlan naplójának közlését. Karsai László bevezetőjét és a napló első részét 2008. márciusi számunkban olvashatják.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon