Karsai László

Nyomtatóbarát változat

Folytatjuk Szálasi Ferenc eddig publikálatlan naplójának közlését. Karsai László bevezetőjét és a napló első részét 2008. márciusi számunkban olvashatják.

XII. 8.

917. Az imperialista határok addig terjednek, amíg az imperializmus hatalmának fizikai erőszakra beállított fegyverei érnek. Amint a fegyverek megsemmisülnek, az imperializmus minden megnyilvánulása vele semmisül.

918. Egyes német körök felfogása szerint összeomlott az olasz birodalmi politika a Földközi Ten­ger [sic!] térségében. Vélemény: nem a birodalmi politika, hanem az, ahogyan és akikkel végre akarták hajtani. Utóvégre nem mellőzhető el a Földközi Tenger térségének egykézben való megszervezése úgy, ahogyan azt az új világrend meg fogja követelni. Az angolszászoktól mesterségesen fenntartott és szított állandó földközitengeri [sic!] bizonytalanságnak és az ebből hízó angolszász rablógazdálkodásnak egyszersmindenkorra [sic!] meg kell szűnnie. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, hogy a Földközi Tenger térségében végrehajtandó minden feladatot felelős sáfárnak kell elvégeznie. Az itáliai birodalom tehát szükséges, de új férfiak kellenek, akik saját erejükből verekszik ki az olasz nép vezető szerepét ebben a térségben.

Ha erre a feladatra az olasz nép képtelen, úgy a spanyol és francia sem tudja elvégezni, mert egyelőre még képtelenebb erre. Ilyen esetben nem marad más hátra, mint az, hogy a Földközi Tenger térségének teljes politikai, gazdasági és társadalmi, valamint biztonsági irányítását a német nép vezetése alatt álló germanoszláv élettér és életközösség vegye át.

919. Lázadás és forradalom közötti különbséggel tisztában kell lenni. Leglényegesebb különbség: lázadásnak nincs rendszerváltoztató irányzata, a forradalomban csak ilyen van. A lázadás átcsaphat forradalomba is, ellenben sokra fogjuk rá, hogy forradalom, pedig csak lázadás volt: amint pengőt és kenyeret kapott, vége is volt. A forradalom nem múlik el pengő és kenyér hatására, hanem mindaddig tart, amíg azt a pengőt és kenyeret nem élvezheti, melyet ő gyártott, ő ad, ő biztosít, és ő szentesít.

920. A magyar nemzetet a hungarista közösségbe kell szervezni, és ennek megtörténte után kell felelős vezetőinek ezt az egységet a nacionalista és szocialista Európaközösségbe állítaniok, és beépíteniök, de úgy, hogy a hungarista közösség semmi csorbát ne szenvedjen.

921. Mindazok, akik az 1918-tól 1943-ig zajló eseményekből még mindig nem tanultak, és úgy hirdetik, hogy vezetnivalójuk van, akik 25 esztendőn keresztül nem tanultak az eseményekből, nem látják, nem hallják mindazt, ami elvetemültség, cimborálás Nemzetünk és népünk erkölcsi, szellemi és anyagi léte és jóléte és életbiztonsága ellen, akik nem tudják még mindig, hogy melyik oldalon kell harcolniok: akár király, akár pór, akár korona, akár kalap van a fején, akár jogar, akár seprő van a kezében: az mind kivétel nélkül csirkefogó.

Huszonöt esztendő elég hosszú iskola volt mindenki számára, hogy tanuljon, okuljon, ne­ve­­lődjön. Aki ezt a súlyos iskolát úgy járta végig, és úgy végezte, hogy nem tud melyik ol­dalra állani, hogy még mindig nem tudja, hogy a plutokrata-marxista-judaista szövetséget, vagy a saját jólétét, életbiztonságát és becsületét is jelentő nacionalista és szocialista hármashatalom új világrendjét válassza-e: az tényleg megérdemli, hogy a Kállay vezetése alatt álló magyar úton maradjon, és érdeme szerint pusztuljon el. Minden esetre, szóba fog vele állani egészen biztosan Churchill, aki nagyon jól tudja, hogy mi mindenre képes az ilyen megépítésű ember, hiszen ő is az, és csak magához kell hasonlítsa, hogy felmérje értékeit és megfelelően alkalmazza.

922. A tolvajok között elvész a becsületes, a becsületesek között a tolvaj. Ezért van az, hogy miért bukik el oly sok kezdeményezés, de ezért van az is, hogy miért kell elbuknia a rendszernek.

Ebben a nagy világégésben, melyben minden értéktelen, időt nem álló, el fog hamvadni, hogy trágyája lehessen az új életnek, Nemzetünknek választania kell: át mer-e menni a tűzön, mert tudja, hogy nem hamvad el, csak salakjától, évezredes salakjától tisztul meg, vagy nem mer átmenni rajta, és rávetik a tűzre és benne pusztul.

Ebben a nagy harcban az örök tolvaj és az örök becsületes között választania kell nemzetünknek: a nagy tolvaj mellé áll-e kistolvajnak, vagy a becsületes mellé legbecsületesebbnek; mert nem lehet a tolvaj mellé állani, mint legbecsületesebbnek, és nem lehet a becsületes mellé állani kistolvajnak. És hogy Nemzetünk hogyan fog dönteni ebben a világégésben és ebben a harcban, egyedül és kizáróan tőle függ, hogy ki tudja-e választani azokat a vezetőket, akik őt becsületesen vezetik új életbe. Választania pedig azt kell, akinek tette és szava eddig egy volt, egymástól nem tér el, ketté nem hasadt, még akkor sem, amikor szavát elvették, tettében megbénították.

923. Az anyagelvűség oszthatatlan megvallásához teljesen pesszimista világnézet kell, pesszimista felfogás és életgyakorlat. Ennek iskolapéldája a marxizmus, mely bárdolatlan, faragatlan anyag­elvűség, és amelyik eddig a földgömb két legpesszimistább népét állította maga mellé: a zsidókat és a szláv népeket. Mindkettő örökké messiásváró, reményeiben mindig ki nem elégített. A be-nem-teljesedés, a lezártság nélküliség a pesszimizmus legkirívóbb tulajdonsága, ezért a megtapintható, meglátható, meghallható, megízlelhető, megszagolható anyaggal zárja le önmagát, keresi önkielégülését benne.

A többi népek mind derűsek, életigenlők, határozott céljaikat meglátták; beágyazták az abszolútba, és menetelnek felszabadultan, minden anyagi gátlástól mentesen az élet útján, tudva, hogy mindenkor, mindenütt, mindenki számára az élet csak azt a célt mutathatja, csak azt az utat jelölheti, amelyen járnak. A célba állítottság, a célba érés nagy tudata, nagy meggyőződése, nagy hite.

924. Két felfogás uralkodik az életben Istenről. Az egyik a rajtunk kívüli Istent vallja, a másik a bennünk levő Istent vallja. Hogy melyiknek van igaza? Gondolom, a helyes út, ha azt mondjuk: Isten mindenhol jelen van; aki nem keresi és nem ismeri el, az hamar rájön, hogy tőle függetlenül, rajta kívül van; aki keresi és elismeri, az hamar rájön, nagy örömmel, hogy benne is van. A pesszimizmus mindig a rajtunk kívüli Istent vallja, az optimizmus mindig a bennünk is1 levő Istent vallja.

925. Igen: szabadságot, függetlenséget, önállóságot akarunk Nemzetünk számára, olyant, ahogyan azt Nemzetünk értelmezi és akarja élni, és nem olyant, ahogyan azt a zsidóság, a plutokrácia és a marxizmus értelmezik, és rá akarják kényszeríteni az egyes nemzetekre és né­pekre.

926. A francia harmadik köztársaság 1870-ben a Szedáni tragédiában2 született, és az 1940-ben bekövetkezett Szajnamenti tragédiában3 ért dicstelen véget. Ez a harmadik francia köztársaság nem fog újra feltámadni, túl nagy követ hengerített rá a történelem, az érdemtelenség kövét, melyet elmozdítani eddig egyik népnek sem sikerült, amely ezt kiérdemelte. A két hatalmas tragédia között nem is születhetett más, mint tragikus hibáknak tragikus láncolata.

927. A nemzetiszocialista európaközösség [sic!] szolidaritásába csak a hungarista szolidaritáson át juthat Nemzetünk. Ez a kettős szolidaritás jelenti és határozza meg félreérthetetlenül az önállóságot, azt a függetlenséget és azt a szabadságot, melyet a gyakorlatban be kell állítani, ha ez a kettős szolidaritás tényleg minden nép számára a becsületet, a jólétet és az életbiztonságot akarja jelenteni.

928. A liberalizmus egyénieskedő világnézetében született meg a népekben a sovinizmus: a né­pek egyénieskedése, a materializmus: a plutokrácia és a profit4 egyénieskedése és a marxizmus: a zsidóság egyénieskedése; a liberalizmus in­ter­nacionalizmusában pedig megszületett a profit és az erőszak egyénieskedése.

Azért, mert a gyöngyöt az ökör nyelte le, vagy a tolvaj nyakában ékeskedik, csak gyöngy marad, csak rossz helyre került és rossz helyen ékeskedik.5 Mindez nem mehet a gyöngy rovására, csak a marháéra, amelyik nem tudott mit kezdeni vele, és a tolvajéra, aki azt gondolja, hogy most már nem tolvaj. Csak a hordozóját bélyegzi meg: az egyiket, mert felfalta, a másikat, mert ellopta.

930. Asszimiláció és disszimiláció. Sokat beszélnek róla. Mindegyik fél a vagy-vagy álláspontra helyezkedik. Kiválasztja azt, amelyik számára jelenleg a legnagyobb hasznot biztosítja, és ha megvan hozzá fizikai ereje is, erőszakkal meg is védi álláspontját, abban a tudatban, hogy az igaz tudomány és az élettel szemben úgyis elveszítené a harcot.

Vélemény: fajták között soha nem lehet asszimiláció, csak fajta nemesítés vagy szegényítés. Disszimiláció lehet, ha egyes fajtákat ki akarunk nemesíteni. Népek között – ezek nem fajták, csak fajtahordozók! – lehet asszimiláció, de nem mint elmagyarosítás és elnémetesítés, mert ez kényszertársítás és nem asszimiláció, hanem mint elmagyarosodás és elnémetesedés, melyet semmilyen törvénnyel megakadályozni nem lehet. Ebben döntő: hogy a vezető nép6 milyen erkölcsi alapon éli életét, milyen magatartást tanúsít, és milyen példaadást ad élete folyamán. Utánzásra méltó nép mindig vonzza azokat a népeket, amelyek támaszt keresnek vagy azért, mert egyedül nem tudják jólétüket és életbiztonságukat megépíteni, vagy pedig azért, mert önmagukból nem tudják kitermelni életük célját és útját, hanem elfogadják az ilyen célt és utat kitermelő nép vezetését.

XII. 17.

931. A közellátás nem csak átmeneti, kivételes feladat, hanem állandó, az állam tevékenységébe szükségesen beépített feladat. Az új koreszme gyakorlatában a közellátás mindenkorra megmarad, mert irányított gazdálkodást irányítatlan közellátással vagy fordítva nem lehet csinálni.

932. Minél idősebb lesz valaki, an[n]ál inkább gyengül az agy felvevőképessége, regisztrálókészsége. Ezért van az, hogy az elöregedett em­be­rek a múltra olyan tisztán és világosan emlékeznek, míg a jelen eseményei iránt közömbösek, részvétlenek, meg nem értőek. De azért van az is, hogy egyesek, ritka példányszámban, miért maradnak „örökifjak”, miért tudnak még szenvedélyesebben türelmetlenkedni a jelen kérdéseivel kapcsolatosan. Mert agyuk felvevőképessége és eseménytároló készsége megmaradt.

933. Egy szép napon arra fogunk ébredni, hogy ki­jelentik London-Moszkva-Washington részéről, hogy vége van a háborúnak, megnyerték, csak a németek és a japánok még nem tudnak róla, végig fognak játszani egy békekonferenciát az összes emigrált kormányokkal, és roppantul fel lesznek háborodva, hogy a németek és a japánok és a világ összes józanítéletű népei nem akarják tudomásul venni, és valószínűen tiltakozni fognak ilyen német és japáni eljárás ellen az előtt a világbiztonságot védeni hivatott plutokrata-marxista-judaista szerv előtt, melyet ők hoztak létre.

934. Évszázadokon át úgy volt, hogy minden aljasság uralomra jutott. Azért szükséges, hogy min­den jó összefogjon, és ilyen társadalmi be­ren­dezkedésnek még csak lehetőségét is csírájában megsemmisítsen.

1944. I. 19.

935. Warucke vagy Werneke nevezetű németbirodalmi porcellán-kereskedő 1941. januárjában – ha jól emlékszem ebben a hónapban – azt kérdezte tőlem, hogy ugyan mi különbség van a Nyilaskeresztes Párt és a többi jobboldali pártok között, beleértve a M[agyar] É[let] P[ártja] jobbszárnyát is. Hiszen mindannyian ugyanazt mondják. Válasz: Nem kívánom egyáltalán, hogy a német seregeknek egyszer rosszul men­jen, csak átmenetileg is, hogy akár7 csak átmeneti visszacsapás is érje a hadseregeket, mert ebben az esetben azonnal meg fogják tudni, mi a különbség a hungaristák és a többi jobboldaliak között, azonnal meg fogják látni, kik az igaz8 nemzetiszocialisták, kik nem, és hogy min­debből adódóan, mi a különbség közöttünk. Az illető úr nagyon csóválta a fejét, gondolom, most még jobban csóválja. De míg először csupa megnemértéssel tette, most valószínűen megértené és elhinné azt, amit mondottam.

936. A történelem legvéresebb grimasza: a marxizmusban a havonta legalább 1000 P-t kereső proletár lázad a havonta legfeljebb 500 P-t ke­re­ső burzsuj ellen. Miért? Mert a proletár rá­döb­bent, hogy a kapitalizmus nélkül vége van felelőtlenségének, a kapitalista rádöbbent, hogy a proletár támogatása nélkül tényleg vége van. Így a kettő szövetkezett: a kapitalista lepénzelte a proletárt, ez viszont elfogadta és védőjévé vált annak a nyomorrendszernek, melyet mindkettő felelőtlenségében és felelőtlenséggel épített, törvényesített.

937. Nagy férfiak életükkel és halálukkal tudnak korszakokat irányítani, vezetni, alakítani, szóval befolyásolni.

Vannak nagy férfiak a történelemben, akik a na­gyot meg merték cselekedni, és vannak nagy férfiak, akik a nagyot nem merték meg­cse­lekedni. Krisztus-Pilátus, Széchenyi-Kossuth.

938. A római pápa úr mindenkor az ablakából nézte Róma bombázását.9 Csak lant kellett volna a kezébe, hogy azt megpengesse, és elénekelje Róma pusztulásának nagy énekét. Inkább bújt volna a Sixtusi kápolnába, kuporodott volna inkább imára az oltár előtt, ahelyett, hogy nézte volna a bombázást. Hogy egyetlen tanácsadójának nem jutott eszébe, hogy figyelmeztesse a pápa urat, hogy amit művel, torz komédia és nem illik biztos révből pusztulást nézni.

II. 7.

939. Véres vita folyik majd két évezrede, hogy Isten mikor mondott igazat, amikor a kiválasztott nép­nek a kezébe adta a földgömb és a világ fölötti hatalmat, vagy a kiválasztott vallásnak. Azóta minden pápa arra törekszik, hogy a ki­választott népet rábírja a kiválasztott vallás elfogadására, hogy az így kétszeresen kiválasztottak utána együttesen vallhassák világ­uralmukat és hatalmukat Isten akaratából, ami ellen felfolyamodás nem lehet, nincs, mert Istentől van.10

Ez a véres vita azonban azonnal a legteljesebb békéhez, sőt szövetséghez, talán helyesebben érdekcimborasághoz vezet, amint a népek egymásra találnak, és a két sajátmaga mondvacsinált kiválasztott ellen fordul szabadságának, függetlenségének és önállóságának, jólétének és életbiztonságának szolgálatában, melyeket eddig mindig és mindöröktől fogva ez a két kiválasztott veszélyeztetett, tett lehetetlenné, okozta és szentesítette az erkölcsi, szellemi és anyagi földgömbnyomorát minden népnek.

Ezt a véres vitát fogja minden időkre lezárni a nemzetiszocializmus, a Hungarizmus azáltal, hogy a kiválasztott népet kirekeszti a magyar nemzet életéből, a kiválasztott vallást, a keresztényt, pedig oda fogja kényszeríteni, aminek kiválaszttatott, és amiért kiválaszttatott: a hit és a vallás terére, hogy segítsen a nemzeten belül olyan erkölcsi alapok gyakorlati megépítésén, amelyek erkölcsi, szellemi és anyagi életét Nem­zetünknek beakasztja az abszolút megingathatatlan, széttörhetetlen alapjaiba, hogy ami jólét és életbiztonság fakad, nemcsak szűk emberi kívánalmak szabják meg, hanem a magasabb erkölcsi és szellemi értékek és erőtényezők.

940. Az egyes egyházak szolgáitól meg fogjuk követelni, hogy a nemzetiszocialista világnézetet vallja, mely a leginkább közelíti meg Krisztus tanát, tehát gyakorlati életünkben ugyanazt a felelősségteljes szerepet játs[s]za, mint Krisztus tana hitéletünkben. Mindaz tehát, ami a plutokrata-marxista-judaista szellem a papságban akár személyi, akár gondolkodási kitevőjében, meg fog semmisülni a Hun­gariz­mus kíméletlen felszámolást kezdeményező alapvetésben. Félreérthetetlenül fogunk eljárni, egyértelmű lesz minden intézkedésünk, a kétértelműsködő, farizeuskodó egyházszolgák tényleg szolgái lesznek az egyházaknak és nem rabszolgatartói. Nem Krisztus tana fog szerintük igazodni, hanem ők fognak utána iga­zodni, ha fogcsikorgatva is.

941. Szt. Istvánt és Koppányt eddig mindig egyoldalúan állították be a történetírók, aszerint, hogy hogyan törhetett borsót [sic!] az egyik a másik orra alá. Mindkettő kora nagy férfiai közé tartozott. István a kereszténységet akarta, ahogyan azt Nyugatról készen hozták, Koppány a kereszténységet akarta, ahogyan azt a magyar nép a legszívesebben át tudta volna venni. Óriá­sok harca volt. István győzelmével a korszellem, a parancsolóan megkövetelt szellem győzött, és rögzítette magyarságunknak év­szá­zadokra menő életét éppen úgy, mint a németekét, a franciákét, az angolokét, a szlávokét, minden európai népét az uralkodó és a keresztény alattvaló közötti viszony elfogadott rögzítésével, az Isten kegyelméből uralkodó uralkodóét, és az Isten országában élő keresztény alattvalóéhoz a pápa úr közvetlen vagy közvetett hatalma, vezetése vagy irányítása alatt, akár áldásával, akár átkával is kísérte vagy támasztotta alá.

Koppány nem az akkori kor, hanem a mai kor, a 20. század óriása volt, aki már akkoriban megérezte, hogy az erkölcsi élet leghatalmasabb gyakorlati alapja és kiteljesítője a fajta és a nép. Ő ezerévvel ezelőtt ezer évet ugrott előre, természetesen halálra zúzta magát, mert ilyen ug­rást nem lehet élve befejezni. Ezer év távlatából a magyar mának életére világító örökfáklya, mely minden időkre meg fogja élesen világítani az elmúlt11 ezer év minden történését, hogy fénye mellett elválasztható legyen a jó a rossztól, az igaz a hamistól, a szép az ocsmánytól, a közérdek az érdekcimboraságtól, a hősi vér a gyilkolt vértől, a nép a vezetőitől, a vezetők a hazától, hogy tanulhassunk, okulhassunk, kö­vet­­kez­tet­hessünk, és minden erőnkkel azon legyen, hogy történelmünkben soha ne ismétlődhessék meg István és Koppány óriási harca, hanem életösszhangban oldjuk meg a kérdéseket, nehogy új, véres évszázadokra fecséreljük minden erőnket, hogy életösszhangunkat megtaláljuk.

942. Nemcsak a zsidóságnak vannak idegeik, ahogyan azt annak idején Fischer Ferenc úr mondotta, hanem magyar népünknek is.

943. Kállay Miklós úr állandóan és céltudatosan össze­­­téveszti személyét a nemzettel. Talán azért teszi, hogy annak idején alibit bizonyíthasson.

944. A mi rádiónk valami egészen érdekes kétéltű. Annak idején meg kell majd kérdezni, hogy ki állítja össze a műsort, és különösen, hogy ki állítja össze a híranyagot, ki adja meg össze­állításának irányelveit. Majd megkérdezzük az illetékeseket, de annak idején.

945. Meggyőződés és igazság kettő. Ha valaki úgy véli, hogy meggyőződése az igazságot is jelenti, harcoljon nyíltan, mert az igazságért csak nyíltan lehet harcolni. Burkolt harc az igazságot is lassan, de biztosan beburkolja, mint a sivatagi homok a fáraók nagy alkotásait. Burkolt igazságból pedig már csak a burok marad meg, örökre elvész, befalazódik az igazság, a burokban pedig otthont talál mindaz, ami látszatigazsággal telített önzést, önérdeket – közérdek mögé bújtatva – jelent.

946. Nemzetünk a tengelyhatalmakat, majd a háromhatalmat, a nacionalista és szocialista új világrendet választotta. Vannak egyesek, akiknek ez nem tetszik, és inkább Moszkvát, vagy Londont, vagy Washingtont választják. Nincs ellene kifogásunk. De akkor harcoljanak nyíltan, és mi megadjuk számukra a lehetőséget, hogy fegyverrel a kézben harcolhassanak, de nem itt nálunk, hanem átküldjük őket Moszk­vá­ba, Londonba és Washingtonba, hogy ott meggyőződésüknek, rátermettségüknek, és hősi élet­szemléletüknek megfelelően beállhassanak a nagy világharcba, és harcolhassanak sajátos igazságuk elérésének szolgálatában. Tehát harcoljunk egymás ellen, de a csatatereken. Ha ezt nem teszik meg, hanem testünkben akarnának kárt tenni álnoksággal, galádsággal, rombolással, rothasztással, úgy el fogjuk őket taposni, mint a férgeket, és utána undorunkban ki fogunk köpni.

947. Nagyon is elhisszük, hiszen évezredekre menő tények bizonyítják, hogy a zsidóság egyedüli fegyvere a destrukció. Elhisszük, hogy a háborúnak ezt az eszközét és fegyverét az angolszász hatalmak, helyesebben a zsidóvezetés alatt álló hatalmak, el is fogadták és alkalmazzák is. De ne csodálkozzanak azon, ha viszont mindazok, akik ellene védekeznek, ezt kíméletlenül teszik, és kiégetik minden eszközzel a fegyvert is, és a hatását is.

948. Vannak egyesek, akik hamis meglátástól félrevezetve, úgy vélik, hogy a destrukció ellen a leg­jobb védekezés a viasz a fülbe. Ez hatalmas tévedés, és túl kényelmes elképzelése az ellene való hatékony védekezésnek. Nem. A destrukció ellen egyedül és kizáróan csak a nyíltság, őszinteség és csúcsuk: az igazság véd. Ha valaki nem bírja az igazságot, úgy is elvész, nem kell még külön destruálni. De­struk­cióra akkor van szükség, amikor az igazságot kell megdönteni, hogy rajta keresztül megdőljön az ellenállóképesség is. Akinek pedig viasz van a fülében, vagy beleteszi, mert másképpen nem tud védekezni, igaz, nem hallja a destrukció csábításait, de nem hallja az igazság egyenes, nyílt, őszinte szavait se.

A példaadás és a magatartás minden. Bármit is állítson a destrukció, ha nem tudja alátámasztani mondásait, állításait magatartásával és példaadásával – mint ahogyan sohase tudja –, célját soha nem érheti el, mint ahogyan eddig is, az egész történelem folyamán, nem is tudta elérni, csak ideig-óráig bitorolhatta félrevezetésből születő hatalmát.

949. A zsidóság számára világuralmi törekvéseknek erkölcsi alapja és fegyvere a Talmud, szellemi alapja és fegyvere a Tóra, anyagi alapja és fegyvere a marxizmus. A Talmud a zsidóság faji közösségének lényege, a judaizmus magja, lelke, rugója; a Tóra és a marxizmus pedig, amelyekkel saját világuralmukat a gyakorlatban építik és a népeket mételyezik erkölcsi, szellemi és anyagi síkon egyaránt, hogy készséges rabszolgáik legyenek és maradjanak.

950. Azt természetesnek kell vennünk, hogy a marxizmus eddig csak a zsidóknak tudott eredményeket biztosítani, hiszen csak számukra van, és olyan ostobák számára, akik látják ugyan a fától az erdőt, csak azt nem tudják, hogy mire való.

951. Kérdés: meg kell-e tartani a világi papságot mai alakjában és megjelenésében, vagy pedig a nősülést számukra engedélyezni a szentségek szolgáltatása mellett és a szerzetesrendeket alátámasztani, mint azt a papságot és olyant, amely egész életét tényleg szigorúan csak a Tan terjesztésére, a Hit oktatására és nevelésére szenteli. Országépítés keretében.12

952. Mindig arról regélnek, hogy Pártunkban és Mozgalmunkban van a vajúdás. Ez nem igaz. A vajúdás azokban van, akik ilyenről beszélnek, vagy belső vajúdásuk miatt kiválnak a Pártból. Vajúdásukat tehát ne akarják ráhárítani a pártra és a Mozgalomra. Saját gyávaságukat, kishitűségüket, elvtelenségüket és érdeküket ne leplezzék, és ne indokolják Pártunkban vagy Mozgalmunkban levő vajúdással, vagy szervezetlenséggel, túlszervezettséggel, politikai hozzánemértéssel. Ők szabadulni akarnak, szabaduljanak. Nem írhatjuk elő, hogy milyen formában tegyék meg, mert ez már gyerekszoba kérdése, és mi nem adhatjuk meg azt, amit a szülő hiába igyekezett megadni. Minden­eset­re lényegét adja mindenki, amidőn elhagyja a Pártot, és úgy ítél, ahogyan eddig is, és ezentúl is élni fog. Ez természetes. Egyet út­ravalóul mindenki kap magával tőlünk is: nem felejtünk!

953. Vajúdás a Pártban és a Mozgalomban 1942. február végéig volt.13 Azóta nincs. És ahogyan a kormányválság még egyáltalában nem jelenti a nemzetválságot, éppen úgy egyes párttagok akár erkölcsi, akár szellemi, de leginkább anyagi válsága egyáltalában nem jelenti a mi válságunkat. Egyik sem jelenti közülük a Pártot, vagy a Mozgalmat, mint ahogyan Kállay sem jelenti a Nemzetet.

954. Ghyczy14 szerint Sütő15 szakadást idézett elő a horvátországi magyarok között, ez az ő főbenjáró bűne. De megtűri és elnézi, hogy a Ha­zánk­ban élő németek között becstelen kezek világnézeti szakadást idézzenek elő.

955. A három volt totalitás: az egyház mint univerzalizmus, a katona mint militarizmus, a zsidó mint plutokrata-marxista-judaista gazdasági rendszer meg fognak szűnni, és helyükbe a nemzet totalitásán épült nacionalista és szocialista világrend fog felépülni az ő teljes erkölcsi, szellemi és anyagi földgömbtotalitásában.

956. Minden nap újra és újra végre kell hajtani a honfoglalást. Mert ahogyan nem fejeződött be a teremtés a hetedik napon, csak pihenés van közbeiktatva, és ahogyan nem fejeződött be a megváltás a kereszthalállal, csak példaadás és magatartás örök ténye volt, éppenúgy nem fejeződött be a honfoglalás Árpád honszerzésével, hanem csupán az alapokat adta, amelyen folyton, lankadatlanul építeni kell. Ezek az alapok pedig: a rög, a vér és a munka.

957. Mozgalom és Párt – Nemzet és Állam címmel megtartandó értekező előadás alapja: a család, az üzem és a telephely; a családban a nő és a gyermek, az üzemben a munkás és a paraszt, a telephelyben az értelmiségi és az ifjúság; a család a kultúra, az üzem a technika-gazdálkodás, a telephely a civilizáció sejtje; a család az én-rendszer, az üzem a mi-rendszer, a telephely én- és mi-rendszer; csak családalapon való szervezkedés családuralmon át önzésbe, zsarnokságba visz; csak mi-rendszer gazdasági szervezkedés és materializmusba romlik; én és mi szükséges, hogy a jólét és életbiztonság együttesen meglehessen.

Imperializmus, parancsuralom, tekintélyuralom, háború alatti kényszermegoldások és a rendes életviszonyok követelményei nem mindig, sőt alig fedik egymást, a népek mindig szabadságharcot vívnak elnyomóik ellen, akárhogyan is hívják ezeket, a legaljasabb, leghosszabb ideig tartó volt a zsidóé, mert elnyomását a szabadság, függetlenség és önállóság mezébe, álorcájába, köntösébe tudta rejteni, és mint ilyeneket, el tudta hitetni a népekkel; kormány és nemzet, vezető és vezetett ha egy: aranykorszak, ha kettő: végveszély.

958. Kállay Miklós úr, miniszterelnök, 1943. augusztus 20-i beszédében kifejtette, hogy a vezetésre ő a kiválasztott, ő a hivatott.16

959. A négy sorskérdés Szőllőssy [sic!] Jenő17 képviselő testvérünk szerint: a megoldatlan szociális kérdés, a megoldatlan földkérdés, a megoldatlan nemzetiségi kérdés, a megoldatlan zsidókérdés. Szerintem: megoldatlanság és képtelenség kettő; ez a kormány és rendszere nem oldhatta meg, mert totálisan képtelen rá; a hangsúly tehát nem lehet a megoldatlanságon, mert ha tudta volna, megoldotta volna, hanem a képtelenségen van. Tehát: a szociális kérdés megoldásának képtelensége és így tovább, vitte az országot és a nemzetet abba a súlyos helyzetbe, melyben felmerült egész sorskérdése.

960. A tudatlanságot, a neveletlenséget és az ostobaságot nem lehet naiv idealizmusnak nevezni, mint ahogyan nincs naiv vagy professzionista idealizmus, hanem csak idealizmus van, melynek végrehajtása a gyakorlati életbe, tehát eszközei lehetnek naivak vagy énmiattam professzionisták.

961. Hadászati törvény, hogy ahol a terület nagy vagy nem számít, vele kell védekezni és nem a testtel, ez csak kiegészíti a védelmet ott, ahol a nagy területben átmeneti ellentállást kell végrehajtani.

962. A napi kérdéseket is az új rend szellemében kell megoldani, a világnézeti ismereteket el kell mélyíteni, az emberen a nevelést tökéletessé kell tenni; Quisling kijelentése18.

963. A Párt és a Mozgalom magaviseletében mindenkor Nemzetünk önvédelme jusson kife­je­zésre minden, Nemzetünk becsülete, jóléte, életbiztonsága, vállalt kötelezettsége, jövője és élete ellen elkövetett, bármely oldalról és bárki részéről elkövetett merénylettel szemben.

964. A politikai éleslátás és a jellemszilárdság szerepe a vezetésben, Magyarországon és a többi államokban. Határ a magyar életben nem 1526 elsősorban, hanem az Árpádházi királyok kihalása, tehát az 1300-as évek elején. 1526 csak betetőzte, ami 1300-tól addig történt.

965. A csere; van valóságos csere, mondjuk csere a csere kedvéért, tehát tekintet nélkül az értékre, melyet a cseretárgyak képviselnek; van azután mondjuk árú [sic!]- vagy értékcsere, amelynél a szabott ár vagy a becs, az érték játs[s]za a szerepet. Ha az értéknek megfelelő árat adnak érte, úgy a valóságos árról lehet szó, ha csak az árát szabják meg és úgy cserélnek, talán értékaluli, ha az árat az értéken felül szabják, túlértékelésről lehet szó a cserében. A valóságos ár, az alár és a felár nagy szerepe a cserénél kézenfekvő. Valóságos árral kell mindig cserélni, ez a jó. Or­szág­épí­tésben kiadni!

966. A nemzet felelős vezetőinek emberismeretre van elsősorban szükségük; a nemzetnek pedig éppenúgy felelős kiválasztóképességre, felismerésre, hogy igaz vezetőjét megkaphassa.

967. A harc célja Hungarizmusunkban minden­korra:

országunkban: a szükséges erkölcsi, szellemi és anyagi jószágkészlet előteremtése, biztosítása és igazságos elosztása a paraszt, a munkás, az értelmiségi és a közösség jólétére, életbiztonságára;

életterünkben: a népcsoportok jóléte és életbiztonsága a magyar nép vezetése alatt, az élet-, társ- és sorsközösség kialakítása és kiteljesítése, mint Pax Hungarea19;

nagyterünkben: beépülés, beszervezés, szerves beilleszkedés a Hungarista közösségen át a nacionalista és szocialista új európarendbe és szolidaritásba, a szabadság, a függetlenség és az önállóság eszményeinek a közösségben való megvalósítása;

nagytérközi viszonylatban: földgömbünk jó­szág­készletének igazságos elosztása a népek lemérhető és felértékelhető szükséglete alapján.

II. 25.

968. A kommunizmust úgy állítják be, mintha csak ő jelentené a szocializmust, ezt viszont úgy kezelik, mintha megnyilvánulási formája egyedül és kizáróan a kommunizmus. Marxizmus, szocializmus, kommunizmus, bolsevizmus egyesek szerint el és szétválaszthatatlanok.

Vélemény: a szocializmusnak semmi köze a marxizmushoz, kommunizmushoz, bolsevizmushoz. Marxizmus nem más, mint zsidószocializmus, a bolsevizmus viszont nem más, mint a zsidószocializmus orosz gyakorlata. A kommunizmus nem más, mint a marxizmus zsidó gyakorlata a világjudaizmus megteremtésére.

969. A Szovjet és az angolszászok között teljes nyíltsággal kitört a diplomáciai háború. A moszkvai, teheráni és kairói értekezletek teljes kudarcukat most mutatják ki20. Most tűnik csak ki, hogy Churchill, Roosevelt, Sztálin, a három világ­imposztor, egymás bőrére viselik a háborút, a háború segítségével akarnak megszabadulni nemcsak az ellenségtől, hanem egymástól is, de úgy, hogy földgömbviszonylatban ve­télytársa ne maradjon.

970. A puccsok és forradalmak korszaka 1917-1924-ig, alulról és felülről szervezték vagy egyszerre, vagy különállóan. A puccsokat mindig felülről szervezik, a forradalom mindenkor alulról tör ki, de felülről szolgáltatják rá az okot.

971. A plutokrata-marxista-judaista szövetség a minden mindegy álláspontra helyezkedik a semlegesekkel szemben. Ez pedig nem jelenthet már mást, mint hogy érzik a hurkot a nyakuk körül. A tehetetlen kétségbeesés tud csak úgy és annyira fenyegetni, ahogyan azt teszik azok a körök. Jellegzetesen és jellemzően zsidó magaviselet. De az is kitűnik ezekből a fenyegetésekből, hogy diplomáciájuk teljes kudarcot vallott a semlegeseknél, tehát zsarol, fenyeget, ha kell, gyilkol, hogy ebben az esztendőben a semlegeseket a maga oldalára kényszerítse és a háborúba állítsa őket. De jelenti, hogy belefulladtak abba a kiabálásukba, melyet 1942. no­vembertől 1943. december végéig véghez vittek és a vele kapcsolatos blöffölésbe. Hiába: az igazság nagyon lassan jár, de utóléri még a leggyorsabb és legfürgébb blöfföt is, és mindig idejében éri el és érkezik be céljába.

A hazugság kénytelen mindig olyan célt kitűzni maga elé, mely folyton fut előle, így válik céltalanná, ezzel haszontalanná és meddővé is. Az igazság mindig céljába ér, egyszerűen azért,21 mert a célt magát jelenti, magában hordozza. Az igazság mindig célban van, csak észre kell venni, és ezzel a célt is elértük.

Lengyelország, Finnország, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Törökország, Svájc kormányai gondolkozhatnak mindezen. Saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a hazugság milyen fürge, de kérész életű, és hogy az igazság milyen lassú, de örökéletű. Népeik min­den­­esetre hamarébb jutottak el ennek az igazságnak megismerésére, mint kormányaik, mert vérrel kellett felfedezniök és nem ügyes helyezkedésekkel.

972. A szocializmus jelent olyan erkölcsi, szellemi és anyagi társközösséget, mely az összes dolgozók jólétét22 szolgálja. A szocializmus tehát a dolgozók társközösségi rendszere, melyben minden dolgozó munkájának eredményét tulajdonon és birtokon belül akarja élvezni. Tehát nemcsak munkajog és munkakötelesség, hanem munkaeredmény birtokának és tulajdonának is joga és kötelessége.

973. Nem a proletár született meg az iparosodás folyamán, hanem a munkás, mint új, parancsoló szükségből létrejövő társadalmi réteg, mely eddig mindig birtokon és tulajdonon kívül volt, mint ilyen folytatta harcát, és prédája lett a zsidóságnak.

974. A nacionalizmus jelent olyan erkölcsi, szellemi és anyagi sorsközösséget, mely az egész nemzet életbiztonságát szolgálja. A nacionalizmus tehát a nemzet sorsközösségi rendszere, melyben minden alkotótényezője össz[e]hangolt erkölcsi, szellemi és anyagi életet él, hogy belső biztonságának tudatában dolgozó társközösségi életet lefolytathasson.

975. A szocializmus tehát elválaszthatatlan a nacionalizmustól. A szocializmus a dolgozó nemzet, a nacionalizmus a biztonságos nemzet. Mind­kettő keret, mely egymásba illik, és tartalom, mely nem keveredik, hanem életösszhangban egymás mellett egymásért teljesíti hivatását, hogy belőle a totális nemzet ténye és valósága megszülethessen.

976. A szocializmus alapsejtje az üzem, a nacionalizmusé a telephely, a hungarizmusé a család, amely az előbbi két alapsejt munkájának eredményét élvezi, mert csak így maradhat a dolgozó munkaeredménye birtokán és tulajdonán belül, és csak így kaphatja meg életbiztonságát.

977. A zsidók éppenúgy kisajátították és saját szájukízének megfelelően magyarázták és állították be a nacionalizmust és a szocializmust, mint a szabadságot, a függetlenséget és az önállóságot. A sovinizmus, a materializmus, a liberalizmus, a parlamentarizmus és az inter­nacionalizmus azok a tények és valóságok, amelyek minden épeszű nép számára nem jelentenek mást, mint álnacionalizmust, álszocializmust, álszabadságot, álfüggetlenséget és álönállóságot. Ezekkel az áltényekkel és álvalóságokkal tartották a zsidók földgömbünk minden népét morzsajólétben és idült katasztrófabiztonságban.

978. A világtörténelem folyamán az angolok mindig hosszú háborúra rendezkedtek be. Ennek okai: megtehették, mert a háborút eddig nem érezte a szigetország; a tenger teljes biztonságot nyújtott, hogy ellenség nem lepheti meg; minden háborúját azért húzta, hogy ellenségét gazdaságilag kimerítse, ellenállóerejét gazdasági oldalán törje össze elsősorban, mert utána katonai összeomlása is bekövetkezett. Az aranyalap elfogadása Angliát mindenkorra verhetetlenné tette a háborúk alatt, mert az arany nála volt, az aranyalapra berendezett gazdálkodások viszont mind megfúltak arany nélkül. Az aranyalap elvetése Angliát és az egész világjudaista szövetséget megsemmisíti, mert a leghatalmasabb fegyverét ütötték ki kezeikből. A hosszú háború tehát Anglia ellen fordul, és már nem szövetségese, ahogyan eddig volt.

979. Szabadság, függetlenség és önállóság: eszmények, értékük, mint minden eszménynek, csak úgy van, ha valóság is lesz belőlük.

A szabadság: a gyakorlati lehetősége annak, hogy az egyén, a személyiség vagy a közösség értékeit kifejleszthesse az egyén, a személyiség és a közösség javára. A függetlenség és az önállóság a kellékek, az eszközök, hogy a szabadság mint valóság létre is jöhessen. Ami csak az egyén javát, de a közösség kárát, vagy fordítva: csak a közösség javát, de az egyén kárát szolgálja, nem szabadság, nem függetlenség, nem önállóság, hanem erő­szakuralom, melyet legtöbbször bizonyítottan de­mokráciának csúfolnak, hogy már eleve felmentést kapjanak minden felelősségrevonás alól.

980. Kállay – a magyar történelem legszánalmasabb, de egészen biztosan legnagyobb bohóca – minden alkalommal hangoztatja, hogy meg kell védeni az országot bármely oldalról jövő dilettantizmustól.23 Hát az a mód, ahogyan vezetik évtizedek óta az országot, az eszközök, melyeket használnak, a megbízások, ahogyan ezek számára a személyeket kiválasztják, nem ostoba, neveletlen és aljas dilettantizmus? Az az erkölcsi, szellemi és anyagi nyomor, melyet a sokpénz-birtoklásának leplébe burkolnak, és amely már évtizedek óta magához rántotta nemzetünket, nem a legvéresebb, legostobább, legneveletlenebb és legaljasabb dilettantizmusnak köszönhető-e? Mennyivel vagyunk mi hungaristák dilettánsabbak ennél a katasztrófa-cimboraságnál, és mennyivel szakképzettebbek ők nálunknál? Mi legalább tanulunk, készülünk, lelkiismeretünk minden felelősségével készítjük elő hatalmunkat. De ezek? Se nem tanulnak, se nem készülnek, lelkiismeretlenül és felelőtlenül sáfárkodnak hatalmukkal, és még van merészségük, hogy csodálkozzanak rajta, hogy Nemzetünk egészséges ösztöne a pokolba akarja rúgni őket.

981. A közigazgatás lényege talán ilyenformán vázolható műszaki megépítésben:

A helyes igazgatás alapja: a vezérkari igazgatás, mely a legfelsőbb vezetés számára csak a vezérkari munkát hagyja meg, míg a végre­hajtás számára a gyakorlati életben magában gyökerező szerveket épít meg. Tehát: rendkívül erő­teljesen központosított vezetés és rendkívül erőteljesen megosztott végrehajtás olyképpen, hogy a legfelsőbb vezetés és a legalsó végrehajtást jelentő család, üzem és telephely között szükség esetén a legközvetlenebb kapcsolat legyen beállítható, a közbensők kikapcsolásával is, a legkorszerűbb technikai és igazgatás-műszaki segédeszközök segítségével.

III. 1.

982. Világ szabad népei! Zúzzátok szét és rázzátok le, törjétek össze a plutokrata-marxista-judaista világigát és zsidójármot!

Tapossátok el a plutokrata-marxista-judaista világaljasságot!

Világ szabad népei! Építsétek fel a nacionalista és szocialista világjólétet és világbékét!

A nemzetiszocializmusnak be kell állítania az egész világra szóló, jelmondatokba tömörített negatív és pozitív célkitűzéseit.

983. Az osztályok közötti nagy és természetellenes különbséget elsősorban a pénzkapitalizmus, vagy még inkább az anyagelvű felfogás csinálta.

984. Az árú [sic!] értéke nemcsak a beléje fektetett tőkéből és munkából adódik össze, hanem abból is, hogy fogyasztásra kerül-e olyan úton és olyan időben és olyan helyen és olymódon, hogy belőle minden dolgozó jóléte és életbiztonsága szülessen meg.

Az árú [sic!] árát és értékét ennélfogva nem a profit határozza meg, ahogyan az eddig történt a plutokrata-marxista-judaista kereskede­lemben, hanem a dolgozó nemzet, tehát a dolgozó anyagi jólétével sáfárkodó gazdasági vezetés.

A marxizmus azért bukott meg gazdasági síkon is, mert nem tudott más gazdasági alapokat adni gyakorlatának, mint amit a plutokrata jószágsűrítés és jószághalmozás törvényei előírtak, egyszerűen azért, mert a plutokrata egyén helyébe a plutokrata állam lépett, mindkettő csúcsán a zsidó; az első esetben a szalon zsidó, a másikban a gettó zsidó, tehát nem a gettózott, hanem az önként gettót alakító és önmagát csak benne jól érző zsidó.

985. A németek sokat, sőt majdnem kizárólag mindig csak magukról beszélnek. Úgy látszik, ez általános árja-sémita tulajdonság lesz.

986. A hadszínterekről általában olyan jelentések futnak be, hogy a németek cérnavékony harcvonalakkal küzdenek, melyekben nagy a tűzerő, a zömöt, mint hatalmas tartalékot Német­országban tartják, itt átképzésük, átszervezésük és átfegyverezésük van folyamatban.

987. Sztálin a kis-zsidó, Churchill a nagy-zsidó előharcosa. A kis-zsidó marxizmust akar, a nagy-zsidó plutokratarendszert. Mindketten abban megegyeznek, hogy ők akarnak a világon uralkodni.

III. 8.

988. Roppant félnek a hungarista felelősségrevonástól. Ezért három csoport alakult ki: az egyik Sztálint akarja, hogy a hungaristákat kivégezhesse; a másik az angolszász-zsidó plutokratákat, hogy a hungaristákat kivégezhesse; a harmadik a németeket, hogy a hungaristákat kivégezhesse. Ez a díszes háromság a következőkben értett egyet:

1.) hogy a hungaristákat ki kell végezni;

2.) hogy a hatalmat csak idegen segítséggel tudja megszerezni és megtartani;

3.) hogy a magyar nemzet szabad akaratából csak a hungaristák vehetik át a hatalmat, ami számukra egyet jelent elpusztulásukkal, ennélfogva

4.) hogy a magyar nemzet nem szabad, hogy szabad akaratát nyilvánítsa sorsát illetően.

989. A jelenlegi kormány a nevető harmadik szerepét szeretné betölteni a Hungarizmus és a Marxizmus közötti harcban. Gondolom: hamar el fog menni a nevetése; rá fog döbbeni, hogy olyan harc van, mely nem tűr meg nevető harmadikat.

990. Az útban, melyet járnunk kell, nem az a lényeges, hogy új, hanem az, hogy parancsolóan szükséges és természetparancsolta. Hogy emellett még új is, már nem annyira érdekes és fontos. Nem azért veszek cipőt, hogy új cipőm legyen, hanem azért, hogy ne járjak meztéláb.

991. Föld, tűz, víz, levegő mindazt megcsinálja, amit az ember mesterségesen művel, csak hosszabb, némelykor millió évekre van szüksége. Az ember technikája megrövidíti némelykor pillanatokra a természet évmilliós időt igénylő átalakulásokat. Ez természetes is, hiszen az átlagban hatvan évet élő embernek mesterségesen gyorsítania kell az átalakulásokat, ha mint ember akarja földi életét élni.

992. Amikor Németország szerződést kötött a Szov­jettel, mindenki ordított, hogy Német­or­szág ellen, hogy elárulta az emberiséget.24 Amikor az angolszászok kötöttek szerződést a Szovjettel, mindenki azt mondotta: helyes. Tehát: ha ketten ugyanazt csinálják, mégsem ugyanaz. És ez is helyes.

Németország szerződésével is távol tartotta a Szovjetet Európától, míg az angolszászok éppen az ellenkezőjét tették: kiszolgáltatták neki azzal a hátsó és piszkos gondolattal: úgysem bírja sokáig a Szovjet, majd csak agyonverik.

Németország és a Szovjet szerződésileg biztosították, hogy egymás belügyeibe nem avatkoznak. Az angolszászok teljesen szabadkezet adtak a Szovjetnek, a Szovjet azonban kíméletlenül távoltartja az angolszászokat saját portájától.

III. 22.

993. Egyesek úgy vélik, hogy a nemzetiszocializmus hősi életszemlélete a gyakorlatban ezt jelenti: vannak egyesek, akiknek joga és kötelessége, hogy a nemzetiszocialista dúsan terített asztalról hízzanak, viszont vannak mások, akiknek joga és kötelessége, hogy vérezzenek azért, hogy legyen aki hízzon; úgy vélik, hogy aki hízik, ne vérezzen, aki vérzik, ne hízzon, mert ez az igazi nemzetiszocialista munkamegosztás és munkarend. És érdekes, hogy ezt a gyakorlatot éppen Németországból hozzák.

Igen: ebben a kérdésben is meg kell jönni a megtorlásnak. Ha elmaradna, a nemzeti­szo­cializmus elvesztené erkölcsi jogát az új földgömbrend megépítésére.

994. Igazán és ténylegesen nem mondhatják, hogy a németek erőszakkal ültették volna be ezt a kormányt25, mert ténylegesen nem más, mint plutokrata-marxista-judaista-álnemzetiszocialista egyveleg. Gondolom: Moszkvában, Lon­donban és Washingtonban újra nagyot nevetnek ezen a gyönyörű megoldáson, amit a németek Magyarországon követtek el. A német vezetés újra kíméletlenül számolt fel egy kérdést ellenségei javára.

995. A Hungarizmus nacionalista és szocialista eszméi és gyakorlati rendje szembeszáll minden fajta imperializmussal. Csak abban a munkában fog részt venni, mely Európa dolgozóinak és népeinek életrendjét, jólétét és életbizton­ságát a nacionalista és szocialista életösszhangon és alapon építi.

IV. 10.

996. Csobánkán a következő feliratot olvastam:

VERGOTT FERTRAUT
HATFESZT GEBAUT, 192926
MINIHOFFER JÓZSEF, DOHÁNY-ÁRUDA
Csobánka 264.

IV. 17.

997. Tisztogatni felülről kell, építeni alulról. Ez a kormány a szerencsés kezdőbetűvel rendelkező, de szerencsét nem hozó belügyminiszterével27 éppen fordítva csinálja.

IV. 25.

998. 1867-ben politikai kiegyezés, harminc évre rá, 1897 körül, gazdasági kiegyezés a zsidósággal, húsz évre erre, tehát ötven évre 1867-től kezdődően, 1917 körül egész Magyar­­­ország a zsidóság politikai, gazdasági és társadalmi vezetése és parancsuralma alá kerül. Követ­kez­tetés: a kiegyezés mindenkor csak a zsidóságnak használ, a többi népek belepusztulnak.

999. Úgy látszik, az angolok a háborút a hadszíntereken katonailag 1944-ben akarják megkezdeni, miután 1939-től kezdődően a földkerekség többi népeit érdeküknek megfelelően a háborúba sodorták, hogy nagy ellenfelét, Németországot annyira gyengítsék, hogy egyszerre és egyszeri lerohanással végezhessen vele. Ha ez a terve nem fog sikerülni, talán kiegyezés felé fog hajlani, ha USA és Szovjet meg fogják engedni. Németország totális mozgósításával ezt a tervet halomra tudja dönteni még akkor is, ha az Európaerőd legbelsőbb magjába kell visszahúzódnia mindaddig, míg totális mozgósítását végre nem hajtotta. Utána biztosan halálos csapás fogja érni az angolokat, de – nemcsak a né­metek részéről, hanem ebben részt fognak venni Japán, Itália, de az USA és a Szovjet is, mert mindegyiknek lesz valami elvenni valója az angoloktól.

1000. Jobboldali egységről szónokolnak minden oldalon. Ez megvan, nem is egy formájában, hanem egyszerre kettőben, ahogyan az már Magyarországon illik: a parlamentben az M[agyar] M[egújulás] P[ártja] és nagyszerű zsidó vezetője, Imrédy28 alatt, de a Nem­zet­ben is, a Hungarista Mozgalom vezetésével. Hogy a parlamenti egység tiszavirágéletű, míg a Nemzetben levő hungarista egység történe­lem­álló: ez a dolgok természetéből adódik. Ezért nem illene a Hungarista Mozgalmat támadni, különösen a németek részéről felesleges.

V. 2.

1001. A magyar történelem utolsó évszázadának beosztása:

1850-1914: a kiegyezés és a megalkuvás kora;

1914-1921: az összeomlás és az első nemzeti erőfeszítés kora;

1921-1938: a plutokrata-marxista-judaista virágzás és teljhatalom kora;

1938-1944. III. 19.: az elmulasztott alkalmak és a második nemzeti erőfeszítés kora;

1944-től: a kiegyezés és a megalkuvás szándékának és a harmadik nemzeti erőfeszítés kora.

1002. Meg kell szerkeszteni az Európaalkotmányt, melyet Európa összes népei népszavazással kell szentesítsenek. Ilyen alapon lehet csak megépíteni a nacionalista és szocialista Európaközösséget.

1003. Németország egyedül akarja a háborút megnyerni. Nem akarja, hogy Európa többi népei neki olyképpen legyenek segítségére, hogy emiatt lekötelezettjük legyen. Így indult a háborúba 1939-ben, így is szeretné befejezni. Ez a szándéka nem nagyon fog sikerülni. Ilyen nehéz feladatot nem lehet egyedül megoldani, nem lehet a vele járó terhet egyedül hordani, mert összetörik alatta még akkor is, ha a feladat első részét: a háború győzelmes befejezését egyedül is képes megoldani.

1004. A legnagyobb győzelmet nem az aratja, aki ellenségét megsemmisíti, hanem az, aki megalkuvásra kényszeríti. De mindenek felett áll az a győzelem, melyben a győző önmagát győzi le, és elfogadja azt az igazságot, mely úgy a győző, mint a legyőzött szempontjából egyformán igazság.

V. 15.

1005. A Hungarista Mozgalmat nem köthetik azok a jogalkotások, melyeket a magyarországi plutokrata-marxista-judaista rendszer és alkotmányfelfogás hozott. Az élet, az igazság és a Nemzet akarata lesznek a hatalmi alapok, melyből ezeknek megfelelően fog meríteni, mint jogforrásból, a nemzet akaratától szentesített hungarista kormány.

1006. Háborúban a szükséges politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket még radikálisabban, a gyökérig menően kell megoldani, mint békében. Különösen áll ez akkor, ha úgynevezett totális háborúról van szó, és különösen akkor is, ha ezeket a kérdéseket úgynevezett totális és tekintélyuralmon alapuló államhatalom akarja megoldani.

1007. Az államfő nem tarthat be olyan esküt az alkotmányra, melynek betartása esetén a nemzetre kár származna.

1008. Berlin sérelmezi, hogy a Hungarista Moz­ga­lom a németek között is szervez. Ennélfogva Moszkva jogosan sérelmezhetné, hogy a magyarországi szlávok között is folyik a szervezkedés, és ugyanezt Róma is megtehetné a magyarországi románokkal kapcsolatosan. Vajjon [sic!] mit szólna mind a három, ha Tokió a magyarok között kezdené meg a szervezkedést.

V. 24.

1009. Milyen fizetésemelést lehet várni ettől a kormánytól. Kulcs:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 0

z s i d ó b a r á t

Például:

Jelenlegi fizetés 300 P;

fordítva írni 003

és kivonni 297

újra fordítva írni, de 792

összeadni 1089

az összeget meg kell szorozni 20 x 21780

a kapott számot szét kell szedni így:

2 1 7 8 0

és alája kell írni a kulcsban található megfelelő betűt, így

2 1 7 8 0

s z a r t;

és tényleg: szart fog kapni mindenki ettől a kormánytól, melynek belügyminisztere29 már nevében is hordja, habár szerényen, ezt az ígéretet.

VI. 18.

1010. A zsidók évezredek óta lángbaborít­ják a világot; lázadást és forradalmat szítanak és vezetnek; felforgatnak és rombolnak; mindenre képesek, csak egyre nem, hogy népüket összeszedjék és hont adjanak neki. Úgy tartják, hogy az egész földgömb a hazájuk, a honuk. Tehát bacillus-életet élnek. Így viszont ne csodálkozzanak, hogy bacillustermészetük ellen a földgömb népei védekeznek és úgy viselkednek velük szemben, ahogyan bacillus-természetük ellen viselkedniök kell.

1011. Törvény legyen és maradjon, hogy az átmenetet a régi rendszerből az újba az új eszme harcosainak kell megcsinálniok, és nem a régi rendszer hajótöröttjeinek. Ha a régiek csinálják, végveszély zúdul a népre. Az új rendszer harcosai akármilyen rosszul is vezetik az ügyeket, még mindig jobban teszik, mint a régi rendszer embereinek legbölcsebb intézkedései.

1012. A földgömbünkön három szétporlódott közösség szövetkezett egymással és hirdette isteni kiválasztottságát egymásról, és hozta ezek alapján törvényeit saját üdvére és az összes népek kárára: a zsidóság, a papság és a nemesség. E három egymástól elválaszthatatlan. Az egymással szövetkezett zsidóság, papság és nemesség évezredes mozgalmával meghódította az egész erkölcsi, szellemi és anyagi világot, és fel is osztotta egymás között: a papság az erkölcsi világot sajátította ki, és olyan istent adott a népeknek, aki a papságot szolgálta két cinkosának érdekeivel egyetemben;

a nemesség a szellemi világot sajátította ki és olyan vezetést adott a népeknek, olyan életet kényszerített rájuk, amelyek az ő és cinkosainak érdekeit szolgálta;

a zsidóság az anyagi világot sajátította ki, és olyan darab kenyeret adott a népeknek, melyből se élni, se meghalni nem lehetett, és amilyent az ő és cinkosai érdekei megkívántak;

erkölcsi, szellemi és anyagi évezredes rabszolgaságban vannak a népek és mindez Isten nevében történik, nem azért szegény a nép, mert ez a hármas cimboraság azzá tette, hanem azért, mert Isten ezt így akarja; a legnagyobb baj nem az, hogy ez a három im­posztor ezt így hirdeti, hanem az, hogy a né­pek ezt mindezideig el is hitték. A Hun­ga­riz­mus világnézete széttöri a római univerzalizmus, a londoni szabadkőművesség és a moszkvai judaizmus béklyóit, és a világ népeinek igaz és nemes szabadságát, függetlenségét és önállóságát építi fel ideológiai és gyakorlati rendszerében.

1013. Egy évezreddel ezelőtt egész Európának, így Magyarországnak is, Róma és Bizánc között kellett választania. Választotta Rómát. Most ugyancsak válaszút előtt áll a következő évezred szempontjából. Választania kell Ber­lin és Moszkva között. Berlin nyugodtan Ró­ma vetületének vehető, Moszkva Bizán­cénak. Ez a választás fogja meghatározni Európa eljövendő egész életét.

Egy évezreddel ezelőtt Rómának választása jelentette Európa számára az életet. Bizánc európaidegen volt, elbukott.

Berlinnek választása jelenti most az életet Európa számára. Moszkva európaidegen, elbukik.

1014. A győzelem kötelez a leginkább. Senkit nem jogosít arra, hogy igazságtalanságot kövessen el.

VI. 30.

1015. A zsidóság erkölcsi alapjai: évezredes istenkeresése, Messiás-várás; dogmanélkülisége, gátlásnélküliség; istencsinálása, ahogyan éppen életfelfogása megköveteli, bálványimádása, sztárszerűség istenében; istenismeret Isten megismerése nélkül, elméleti erkölcstan gyakorlati erkölcs és erkölcsi érzék nélkül. Koreszméket nem tud létrehozni; keresi és kihasználja azokat, anélkül, hogy elfogadná.

Jézus Krisztustól kapott erkölcsi alapok: Isten-tudat, az abszolút lezártsága Istenben, az élet örök derűlátása, mindenségoptimizmus; Isten megtalálásából adódó Isten-ismeret, hit. A keresztény népek ezért mind koreszme-alkotók, minden koreszmét nyitnak és le is zárnak. Örök alapokat és erőtényezőket új és új viszonyba tudnak hozni egymáshoz és emberiséghez.

A keresztény népek mindenkor alkottak. Nagy alkotásvágyukban nem törődtek azzal, hogy alkotásukat saját jó hasznukra is fordítsák. A zsidó vette fel a gyöngyöket, me­ly[ek]et pazarló kéz szétszórt.

1016. Miért megy az igazság annyi megpróbáltatáson keresztül? Hogy megszabaduljon minden sallangtól, és tényleg az lehessen, és maradhasson, aminek indult: igazság. És máskülönben is: nem az igazság megy át megpróbáltatásokon, hanem az ember, aki hordozója, azért, hogy erős próbatételeken át bizonyosodjék be, hogy érdemes hordja és hirdeti. És itt is: az igazság teszi próbára az embert, legtöbbnyire és majd mindig az, amelyet hord.

1017. Úgy mondják: Isten adja a jót és a rosszat. De miért adja a jót a gonosznak és a rosszat az igaznak. Hát nem egészen így van. Isten csak jót ad. Csak abszolutot ad. Egyet ad. Azt ad­ja, ami lényege: az egyet, az abszolutat mindenből. Tehát csak jót ad. Az ember az, aki a jót erőszakkal elveszi más elől is, vagy türelemmel megvárja, míg rá kerül a sor, vagy megosztja, ha előbb jutott birtokába. Így adódik a gonosz ember, a hívő ember és az igaz ember. Isten tehát nem jót vagy rosszat ad, hanem ad, és az ember az, aki az adományt magatartásával jóvá, vagy rosszá teszi. Vég­kö­vetkeztetésben: az abszolútban csak jó van; a relatívban van csak jó és rossz, hogy az ember relatív agyával, lelki életével felfoghassa a körülötte levő világot.

1018. A zsidó vallás felfogása és tanítása szerint Isten csak a természetnek ad törvényt, az em­ber világában csak tanítást ad, hogy az ember önként fogadja magába Istent. Ez nem az igaz, és felelősségteljes, hanem a kényelmes és felelőtlen álláspont Istennel és az erkölcsi világrenddel szemben. Ilyen fel­fo­gás­­sal függetlenítheti magát az ember Istentől, önmagát Neki mellérendeli, és az erkölcsi világrendet úgy magyarázhatja és építheti meg, ahogyan az önös és zárt érdekeinek a legjobban megfelel. Ez a felfogás nyomja rá bélyegét a zsidóság egész erkölcsi felfogására, de a liberalizmus, a marxizmus és az egonak betegesen központba helyezett összes rendszerek erkölcsi felépítésében. Azért is kerülnek összeütközésbe az abszolut erkölcs rendszerével és parancsolataival.

Isten mindenkor és mindenkinek törvényeket szab, akár tetszik az az egonak, akár nem.

A törvényeket tudomásul kell mindenkor és mindenkinek vennie, akár tetszik az az egonak, akár nem. Isten törvényei mindenkor és mindenki számára kézhez fekvőek, csak tudomásul kell venni őket, legtöbbnyire le kell hajolni értük, és ha nem teszik meg, mindenkor és mindenkit porba sújt, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen törvényeivel. Ez így van, akár tetszik az egonak, akár nem.

A szabad akarat csak addig érvényes, amíg Isten törvényeivel nem kerül ellentétbe. Ahogyan Isten nem lépheti át saját maga alkotta törvényeit, mert Ő maga a törvény is, a megmásíthatatlan, megváltozhatatlan törvény, éppen úgy a szabad akarat sem lépheti át az erkölcsi világrend korlátait anélkül, hogy meg ne semmisülne hordozója. Tehát átlépheti, de megsemmisül. Aki pedig tudatosan vagy ösztönszerűen úgy cselekszik, hogy ez erőszakolt megsemmisüléséhez vezet, nem szabad akaratból cselekszik, hanem olyan belső és betegesen eltorzult lelki világból, mely a szabad akarat alapján való cselekvőképességét megbénítja.

A természet, az ember, a természet törvényei, az ember szabad akarata, a fejlődés és a józan lelkivilág egymásmelletti, de legbensőbb viszonyban vannak egymással. Ezt az életviszonyt és örökviszonyt megszakítani nem lehet. Megszakításukat meg lehet kísérelni, de eddig nem sikerült és ezentúl sem fog sikerülni, se atomrombolással, se lélekrombolással. Mert az elrombolt atom helyébe új lép, új keletkezik, az elrombolt lélek helyébe új lép, új keletkezik, és ugyanolyan törvényeknek vannak ezek újra alárendelve, mint amilyeneknek az elromboltak voltak. Mert az öröktörvényeket nem lehet elrombolni, csak azt, ami nekik alá van vetve, de ezeket is csak az öröklét egy lenemmérhető parányi idejére, mert rombolni – nem lehet. Csak élet van, mely örökké változik, de örökélet. A változás pillanatát az emberi kis lét hatalmas, nagy és érthetetlen ténynek veszi relatív felépítése miatt, és ezért lát rombolást, pusztulást, megsemmisülést, halált. Amint az ember relatív életét és ennek megismerését összehangolt összefüggésbe tudja hozni az abszoluttal, soha nem téveszti szemei elől, hogy minden cselekedete csak végső és csak relatív megnyilvánulása az abszolutnak, és ezzel a legszorosabban, együtthangolva él egész relatív életén át: tényleg megtalálta és megismerte Istent, élete megkapja az értelmét, derűs lelki világa mindenkor tükörképe az abszolútnak.

1019. Jézus Krisztus tanította, és példaadásával megerősítette, hogyan váltsa meg magát az emberiség és az emberi világ. A megváltás így de jure megtörtént, csak a de facto még nem. A Hungarizmus lebírhatatlansága többek között abban van, hogy a de facto megváltás útját építi a de jure példaadás alapján.

Azért, mert az emberek nem úgy élnek ahogyan J. Kr. tanította és példázta, még egyáltalán nem jelenti, hogy a Tanítás rossz lenne, vagy hogy a megváltás J. Kr. részéről ne történt volna meg. Az emberiség nem jutott még el addig, hogy a Tanítást és a megváltás lényegét megértse. A nemzetiszocializmus az első hatalmas kísérlet, hogy az emberiséget gyakorlati életében is összhangba hozza azzal az erkölcsi világrenddel, melynek J. Kr. adott kifejezést tanításával és példaadásával. És: a nemzetiszocializmus egyedül és kizáróan csak abban az esetben fogja tudhatni megépíteni az új földgömbrendet, ha erkölcsi alapjai elválaszthatatlanul J. Kr. tanításában gyökereznek. J. Kr-ról van szó és nem az egyházakról.

A megváltás lehetőségének minden erkölcsi, szellemi és anyagi eszköze előttünk fekszik, csak érte kell nyúlnunk. Talán furcsán és érthetetlenül hangzik: még a zsidóság számára is.

1020. Ha a németek becsületes szándékkal jöttek, mint ahogyan nem lehet benne kételkedni, úgy viselkedjenek is becsületesen minden téren.

1021. Egy ezredév minden bűnét, hibáját, mulasztását kell jóvátenni.

Egy ezredév minden nagysága, dicsősége és boldogsága kéri számon a helyes utat és a helyes célt.

Egy ezredév nagyjai, lángelméi, vezetői figyelik, hogy a Nemzet eleget tesz-e kötelességének, útmutatásuk, példaadásuk előttünk van-e, hivatását betölti-e és végzi-e feladatát, ahogyan rá múltja kötelezi, jelene szükségessé teszi, és jövője parancsolja.

Egy ezredév minden életével kényszerít, hogy élő nemzet maradjunk.

1022. Ha valaki elférgesedik, ki a hibás: az ember-e vagy a féreg. A féreg, mondják a piszkosak. Az ember, mondják az igazak. Közvetlenül és egyedül az ember. A féreg van. És mert van, szükséges, feladata és hivatása van. És a Teremtő akaratából van. De miért van ilyen is a teremtő akaratából. Válasz: hogy a tiszta erkölcsi világrend értelmi, érzelmi és akarati tudatában vésődjék egyedülvalósága az ellentétével folytatott kíméletlen harc árán.

A relatív élet mindenkor megköveteli az ellentét párhuzamát, és a párhuzam fennállásának megállapítását. A relatív élet tehát háromságon épül, ellentétben az abszoluthoz, mely az egységet jelenti, amelyre minden visszavezethető, és amelyből minden származik. Tisztaság és piszkosság ellentétes párhuzam, a párhuzam és a tény fennállását a harmadik: értelmi, érzelmi és akarati élet együttessége állapítja meg.

1023. Féreg van, hogy figyelmeztesse az embert, hogy piszokba került, ha vele kapcsolatba kerül.

Egyáltalában nem szükséges, hogy mindenkor elférgesedjünk, hogy tisztálkodási szükségérzetünknek eleget tegyünk. Egyetlen tapasztalat ezen a téren legyen már elegendő arra, hogy elejét vegyük neki megfelelő előintézkedésekkel.

Vannak emberek, akiknek természete a tisztátalanság. Ezek emberférgek és velük szemben ugyanúgy kell eljárni, mint a férgekkel magukkal.

1024. Különösen a rablók és a zsiványok kedvenc szójárása és tétele, hogy a gondolatok vámmentesek. Csempészárún [sic!] mindig többet lehet keresni, különösen a csempésznek.

1025. Vajjon [sic!] elfogadná-e az itáliai vagy a német nép, ha Mussoliniban vagy Hitlerben 12.5% zsidóbeütés volna. Ha nem, miért akarják a németek a magyar népre kényszeríteni Imrédyt.

1026. A jelenlegi háború minimális célkitűzése nem lehet más, mint az, hogy Európában az egyes népek között ne legyen többé háború. Ezt viszont csak és kizáróan a nacionalista és szocialista Európaközösség megteremtésével lehet elérni és nemcsak a háborúval.

VII. 18.

A háború legfeljebb és leginkább azt dönti el, hogy ki az erősebb, a szerencsésebb. A béke dönti el, hogy kinek van igaza, melyik oldalon van az igazság. Ezért lehet a háborút megnyerni és a békét megnyerni, vagy a háborút elveszteni és a békét megnyerni. Igen ritka történelmi eset, hogy valaki a háborút és a békét is megnyerte.

Jegyzetek

1 E szót utólag írta a szövegbe Szálasi.

2 Helyesen: Sedan. Az 1870–1871-es porosz–francia háborúban 1870. szeptember 1-jén az északkelet-franciaországi Sedan városa mellett döntő vereséget szenvedtek III. Napóleon csapatai. E csatavesztés jelentette a II. Francia Császárság bukásának kezdetét.

3 Szálasi a német hadsereg 1940-es tavaszi hadjáratára, a „Blitzkrieg”-re („villámháború”) céloz itt. A német páncélosok 1940. május 10-én indították meg támadásukat, néhány hét alatt szétverték, illetve visszavonulásra, menekülésre kényszerítették az angol és francia csapatokat, elfoglalták Belgiumot, Hollandiát, Dániát és Luxemburgot, június 14-én bevonultak Párizsba. A francia–német fegyverszünetet 1940. június 22-én írták alá.

4 A dőlt betűvel jelzett részt Szálasi utólag írta a sor alá, kapcsos zárójellel illesztve a mondatba.

5 E mondat mellé a bal margóra Szálasi utólag ráírta: „A gyöngy. Mondatfűzés rossz!!”

6 E szót Szálasi utólag iktatta a mondatba.

7 E szót Szálasi utólag írta e helyre, a sor fölé.

8 E szót Szálasi utólag írta e helyre, a sor alá.

9 A II. világháború folyamán, egészen 1943. július 19-ig Rómát nem bombázták az angolszász légierő gépei. Ennek a bombatámadásnak jelentős hatása volt a Mussolinit leváltó Fasiszta Nagytanács július 24–25-i ülésének résztvevőire. XII. Pius éles tiltakozására válaszul többen felvetették, hogy a pápa miért nem tiltakozott, amikor Varsót, Rotterdamot, Londont barbár bombatámadások érték. 1944 februárjában–márciusában a RAF és az US Air Force gépei többször is bombázták Rómát, csak katonai célpontokat, az utolsó két támadás március 14-én és 18-án volt. A tengelyhatalmak nagy propagandagyőzelme volt, amikor március 29-én Rómát „nyílt városnak” nyilvánították. A bombatámadások során a nem katonai célpontok közül egy kórház, két klinika és egy templom dőlt romba, összesen 5000 ember halt meg és 11 000 sebesült meg. Figyelembe véve, hogy más európai városokat a világháború során milyen pusztító, tömeggyilkos bombatámadások értek, Rómát gyakorlatilag megóvott városnak tekinthetjük.

10 Szálasi téved: a római katolikus egyházfők soha nem törekedtek az izraelita vallásúak megtérítésére. A zsidók önkéntes, tömeges megtérését, megkeresztelkedését a Messiás eljövetele egyik jelének tekintették (volna) a középkorban.

11 E szót Szálasi utólag írta e helyre, a sor alá.

12 Különféle „Országépítési terveket” Szálasi maga is és alárendeltjei is kidolgoztak.

13 Szálasi a Nyilaskeresztes Párt 1941–1942-es válságára utal, amikor előbb Baky László, Rupprecht Olivér, majd Hubay Miklós és még néhány tekintélyes és minden fenntartás és kritika nélkül nácibarát nyilas vezető kilépett a Pártból, és megalakították a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot.

14 Ghyczy Jenő (1893–1982) diplomata. 1936–1939 között a berlini magyar követségen első beosztott, majd a Külügyminisztérium politikai osztálya vezetője, 1941 szeptemberétől Bárdossy, majd Kállay miniszterelnök és külügyminiszter állandó helyettese 1943. júl. 24-ig, majd 1944. márc. 22-ig külügyminiszter. Az an­golszász orientáció híve, részt vesz a különbéke-ta­po­gató­zá­sok­ban. Szálasit ismét megcsalta memóriája. Sütő Gyula volt nyilas képviselőt nem Ghyczy, hanem maga Kállay Miklós miniszterelnök vádolta meg. L. a 15. sz. j.

15 Kállay Miklós miniszterelnök a Képviselőház 1942. november 20-i ülésén tette szóvá, hogy Magyar­or­szággal barátságos viszonyt ápoló országokban, pl. Horvátországban „bizonyos urak” a munkásokat bujtogatják „a magyar állameszme és a magyar gondolat ellen”. Közbekiabálásokra név szerint Sütő Gyula nevét említette meg, kérve a Nyilaskeresztes Pártot, hogy óvják meg Sütőt és a hozzá hasonlókat attól, hogy aknamunkájukat a nemzet ellen tovább folytassák. Képviselőházi Napló, 1939–1944., XVI. k. 44. Vajna Gábor a Nyilaskeresztes Párt nevében adott válaszában leszögezte: „Sütő Gyula pártunkból, a Nyilaskeresztes Pártból régen kilépett, vele mi összeköttetésben nem állunk, így legnagyobb sajnálatunkra nem is tudunk rá hatni.” Képviselőházi Napló, uo. 52–53. Sütő Gyulát 1939 tavaszán a nyilasok Dél-Pesti 7. sz. listáján választották meg képviselőnek. 1942 februárjában röpiratok terjesztéséért le akarták tartóztatni, Horvátországba, Eszéken lakó nővéréhez menekült, és a helyi nyilas csoport vezetője lett. Távollétében képviselői mandátumától megfosztották. A Sütő Gyulával kapcsolatos adatokért ezúton mondok köszönetet Ungváry Krisztiánnak.

16 Kállay Miklós miniszterelnök 1943. augusztus 19-én rádiószózatot intézett a magyar nemzethez. Ebben többek között kijelentette: „Teljesen tájékozatlan néhány ember, hogy meri, merészelné ezt az országot bármilyen elhatározásba belevinni. A végletek között ingadoznak ezek, hevenyészett gondolatok bukkannak fel innen és onnan, és nem jut eszükbe azoknak, akik kimondják, vagy meghallgatják, hogy semmit sem tudnak, a helyzetet nem ismerik, nem is ismerhetik, míg az arra hivatottak, arra neveltek, annak élők pedig mindent mérlegelve, mindent tudva, mindenre figyelve foglalkoznak a nagy kérdésekkel.” Magyar Nemzet, 1943. augusztus 20. 1.

17 Szőllősi Jenő (1893–1946) gyógyszerész, kisbirtokos, 1940-től a Hungarista Mozgalom tagja, Szálasi híve, 1939–1944 között képviselő, 1942-től a párt képviselői csoportjának vezetője. 1943-tól az Összetartás c. nyilas napilap névleg felelős szerkesztője, 1944-ben tagja a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, majd a Szálasi-kormányban miniszterelnök-helyettes. A felszabadulás után népbíróság elé állítják, a Szálasi-per III. r. vádlottjaként halálra ítélik, kivégzik.

18 Quisling, Vidkun Abraham Lauritz (1887–1945) katonatiszt, norvég miniszterelnök. 1931-ben egyik alapítója az Északi Népi Ébredés elnevezésű nácibarát mozgalomnak, szoros kapcsolatokat épít ki az NSDAP-vel. 1931-től 1933-ig honvédelmi miniszter. 1933-ban alapítja meg Nemzeti Egység néven fasisztoid pártját, 1940-ben lelkesen üdvözli a hazájára támadó német csapatokat. 1942. február 1-jétől miniszterelnök. Nevét a Times című angol újság kezdi a nácikkal kollaboráló kormányfők és kormányok jelzőjeként használni. A világháború után bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

19 Sic! Helyesen: Pax Hungarica.

20 Az antifasiszta nagyhatalmak külügyminisztereinek moszkvai konferenciájáról lásd első közlés 64. sz. j.; Teheránban 1943. november 28-ától december 1-jéig tanácskozott F. D. Roosevelt amerikai elnök, J. V. Sztálin, az SZKP főtitkára és W. Churchill brit miniszterelnök; Kairóban 1943. november 22-étől 25-éig tárgyal Roosevelt, Churchill és Csang Kai-sek. A kairói és teheráni konferenciáról egyaránt december 1-jén adtak ki közös nyilatkozatot. A teheráni konferencián megállapodás született a nyugat-európai második front megnyitásáról 1944 tavaszán, elvetették Churchill balkáni partraszállási tervét. A kairói értekezletről kiadott közlemény hangsúlyozta, hogy a harcot Japán feltétel nélküli megadásáig folytatják, elveszik Japántól az 1914 óta elfoglalt csendes-óceániai szigeteket, Kína visszakapja Japánnal szemben elvesztett területeit, Korea pedig újra független lesz.

21 E szót Szálasi utólag írta e helyre, a sor fölé.

22 Itt eredetileg az szerepelt még: „és életbiztonságát”, de ezt Szálasi utólag ceruzával áthúzta.

23 Kállay 1943. december 4-én a Képviselőházban a költségvetési vita végén tartott összefoglaló beszédében is visszatért Szent István-napi beszédének erre a részére. Megismételte: „…a külpolitikai kérdésekben való állásfoglaláshoz tájékozottság és bizonyos tekintetben iskolázottság is kell.” Képviselőházi Napló, 1939–1944, XVIII. k. 639.

24 Szálasi itt az 1939. augusztus 23-án megkötött né­met–­szovjet megnemtámadási szerződésre céloz. Ezt aláírói, Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztosról és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterről általában Molotov–Ribbentrop-paktum néven szokták em­legetni. A paktum titkos záradékában a két nagyhatalom felosztotta egymás között Lengyel­or­szá­got, a balti államokat, és elismerte, hogy Besszarábia gazdasági szempontból a szovjet érdekszférához tartozik. 1939. szeptember 28-án Németország és a Szov­jetunió „barátsági és határegyezményt” kötött. Ennek titkos záradékában módosították a lengyelországi és a litvániai szovjet, illetve német határokat, valamint lehetővé tették a szovjetek befolyási övezetébe került baltikumi népi németek (volks­deutschok) áttelepülését Németországba. Külön pontban az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy területükön nem tűrnek a másik fél ellen irányuló agitációt.

25 1944. március 22-én nevezte ki Horthy Miklós kormányzó Sztójay Dömét miniszterelnökké.

26 Szálasi, aki kitűnően tudott németül, megjegyzés nélkül idézte naplójában a sajátos sváb helyesírással írott szöveget, amely annyit tesz: „Wer Gott vertraut / hat fest gebaut” = Istenben bízva – szilárdra építve.

27 Szálasi Jaross Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere nevével „viccelődik”.

28 Imrédy Béla (1891–1946) közgazdász, jobboldali politikus, miniszterelnök. 1932-ben Gömbös Gyula kormányában pénzügyminiszter, 1935 januárjában kiválik a kormányból, az MNB elnöke, a Darányi-kormányban tárca nélküli közgazdasági miniszter. 1938–1939 között miniszterelnök. Jelentős a szerepe az ún. I. (1938. évi XV. tc.), valamint a II. zsidótörvény (1939. évi IV. tc.) előkészítésében. A kormányzó, kihasználva, hogy kiderült, egyik dédszülője zsidó származású volt, meneszti. Rátz Jenővel, Jaross Andorral és Incze Antallal a Magyar Élet Mozgalom nevű jobboldali tömörülés vezetője. 1940 októberében Magyar Meg­újulás Pártja néven új pártot alapít, melyhez 26 par­lamenti képviselő csatlakozik. 1942-ben összefog a képviselőházban a Pálffy-vezette Magyar Nemzeti Szo­cia­lis­ta Párttal (MNSZP). Magyarország megszállása után a németek első számú miniszterelnök-jelöltje, de Horthy, Imrédy zsidó származására hivatkozva kine­vezését elutasítja. A Sztójay-kormányban 1944. május 3-tól tárca nélküli közgazdasági miniszter. Többek között a Weiss Manfréd-vagyon német kézre kerülése miatt szembekerül a megszállókkal. A németek olyan okmányokat juttatnak el Pálffy Fidélnek, amelyek szerint Imrédy 12,5%-ban zsidó származású. A nyilasok röplapjaikon azt állították, hogy Imrédy 25%-ban zsidó. Imrédy kénytelen lemondani, miután sem Sztójay, sem Veesenmayer német követ sem állt ki mellette. A világháború után népbíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

29 Szálasi itt ismét Jaross nevével „viccelődik”.

• Befejezetlen múlt

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges