Szabó Zoltán: Reform

1. „A dolgot önmagát nézzük...”

Reform alatt most nem a szociális reformot, nem a földreformot, nem is magyarságunk és öntudatunk reformját, a lelki reformot, hanem: politikai gondolkodásunk reformját értem.

Azok számára, akik a hazai dolgokat mélyebben vizsgálják, nagyon világos lehet, hogy a baj egyik gyökere itt van. Utolsó esztendeinkben a politikai gondolkodás hazai hagyományai egészen elhalványultak, elsilányodtak és szinte pártkülönbség nélkül germanizáltattak.

Hogyan?

• Tovább

Kenedi János: Szabó Zoltán Magyar Nemzete

Pólusok között

A valóság pedig veszélyessé vált Európában, és veszélyessé vált idehaza. Más-más természetű polarizáltsága miatt. Hónapokkal a háború kirobbanása előtt Európa pólusai kezdtek közeledni egymáshoz, lefékezhetetlen sebességgel. A nyugati demokrácián úrrá lett a védekezésképtelenség, a diktatúrán erőt vett a támadókedv, s ez Magyarországról nézve időlegesen kioltani látszott különbségüket: „a mai demokrácia és a mai diktatúra nem ellentét igazán. (...) mi lett a demokrácia Nyugaton? A hatalom szabadsága (...) a szabadság biztosítása nélküli szabadság...

• Tovább

Böhm Vilmos: Az 1947-es választások

Választási hadjárat a népi demokrácia módszereivel



1.

A magyar demokrácia agóniája az 1947. évi választási hadjárattal kezdődött. Június elején érkeztem vissza Budapestről stockholmi állomáshelyemre – de tudtam, hogy hamarosan ismét Budapestre kell utaznom. Választási mozgalom előtt állott a demokrácia, anélkül hogy e választásra szükség lett volna. A törvény értelmében csak 1949 őszén lettek volna esedékesek a választások.

• Tovább

A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológja

Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz

„Temetni azt tudunk! – hajtogatták egymásnak régi magyarok, ha összekerültek négyen-öten, emitt vagy amott. De tudunk-e csakugyan?” – kérdezte Szabó Zoltán Bibó István halálakor.

Barankovics István utolsó beszéde

Alább az 1945 utáni magyar országgyűléseken elhangzott utolsó nagy ellenzéki felszólalást ismertetjük. Elmondója – mint a kor számos más jelentékeny politikai gondolkodója – a húszas-harmincas évek reformnemzedékében kezdte működését.

Barankovics István 1906. december 13-án született, a Szabolcs megyei Polgár községben. 1925-ben érettségizett az egri cisztercita főgimnáziumban, majd a budapesti jogi karra iratkozott be.

• Tovább

Pető Iván], [Kis János: Nagy Imre a Központi Vezetőség előtt

Nagy Imre beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953. június 27–28-i ülésének első napján hangzott el, s mind a mai napig nem került nyilvánosságra – sőt, létezéséről sem igen esett szó. Igaz, a KV-ülés határozatát, a nevezetes júniusi határozatot sem tették még közzé,

[Kőszeg Ferenc]: Mennyit ér, aki megúszta?

1984 kora nyarán a magyar hírközlő szervek összehangoltan és hivatalos külsőségek között emlékeztek meg a magyarországi holocaust 40. évfordulójáról. A megemlékezés-sorozat keretében – legfelsőbb szintű sípjelre utaló sebességgel – kiadtak egy dokumentumgyűjteményt a zsidókérdés régebbi irodalmából,

A Beszélő szerkesztői: Ami elvárható

A közfelfogás szerint Magyarországon a hatvanas évek elején véget ért a megtorlás korszaka, és elérkezett a kiengesztelődés ideje. A változás valóban szembeszökő volt. A vádakat ugyan nem vonták vissza, de az elítéltek jó részét kiengedték a börtönökből. Az állásukból elbocsátottak többnyire visszatérhettek hivatásukhoz. A kulturális és tudományos intézmények éléről fokozatosan eltávolították a politikai biztosokat, félreállították a revizionizmus elleni kampány hangoskodott.

• Tovább

[Kis János]: Kirakatper – zárt ajtók mögött

A forradalom utóvédharcát még le sem törték, s máris működésbe lendült a bosszúállás gépezete. 1957 elején kivégezték a felkelő csoportok kézre került vezetőit; a következő években névtelenek százai követték őket a bitón. ’57 tavaszán és nyarán az értelmiségi ellenzékre csaptak le a hatóságok. Börtönbe került Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán; halálra ítélték Szirmai Ottó újságírót és Földes Gábort, a győri színház rendezőjét.

Ekkoriban mégis úgy látszott: Nagy Imre és legközelebbi munkatársai elkerülik a bírói felelősségre vonást.

• Tovább

[Kőszeg Ferenc]: Huszonöt év után

Orániai herceg: S ha mégis igazságtalanok
és ostobák volnának?
Egmont: Nem, herceg, ez lehetetlen.
(Goethe: Egmont)

• Tovább