Skip to main content

Játéktér

„Felelőtlen egyházi személyek”



A Katolikus Püspöki Kar 1961-ben az ÁEH-val közösen kialakított álláspontjáról a következőképpen tájékoztatta a papságot a tudomására jutott, egyházon belüli államellenes szervezkedéssel kapcsolatban: „A Püspöki Kar tudomást szerzett arról, hogy aktív szolgálatban lévő katolikus papok és szolgálaton kívüli szerzetesek ellen államellenes szervezkedésben való részvétel miatt eljárás indult.

Az egyházpolitika „operatív” feladatai



– A magyarországi klerikális reakció irányító központjának és konkrét ellenséges tevékenységének felderítése, dokumentálása és megszüntetése;

– a Vatikán és a hazai klerikális reakció illegális csatornáinak feldolgozása és azokba való beépülés;

– dokumentálni azon egyházi személyek tevékenységét, akik a Magyarországra akkreditált különböző imperialista követségek beosztottjait használják fel a Vatikánnal való kapcsolattartás céljaira;

– olyan ügynöki beszervezések végrehajtása, amelyeken keresztül biztosítani lehet az illegális szervezkedők, azo





Köbel Szilvia: „Három pohár misebor”


Hogyan került a megyei tanácsra ebbe a pozícióba?

1975-ben Kaposváron egy szakközépiskolában tanítottam, és az igazgatói szék várományosa voltam. A megyei pártbizottságról éppen ekkor egy elvtársnak távoznia kellett, és neki helyet kerestek. Ebben az időben az egyházügyi titkári pozíció nem volt betöltve. Kocsis László, megyei tanácselnök-helyettes legnagyobb meglepetésemre megkeresett, és megkérdezte, hogy elvállalnám-e a feladatot.


Köbel Szilvia: „Aktív ateista propaganda”

Politikai rendőrség és egyházpolitika


„»Zenész« beszervezésével és foglalkoztatásával megtettük a kezdeti lépést a szerzetesi gimnáziumok elhárítása területén” – írja az ügynöki hálózat újabb áldozatának beszervezéséről az – alább még részletesen idézendő – jelentés szerzője, pontosan utalva arra is, mennyire meghatározó szerepet játszottak a magyar állambiztonsági szervek (a politikai rendőrség) – az Állami Egyházügyi Hivatal mellett – az 1945 és 1989 közötti időszak egyházpolitikájában.[1] Az alábbi írásban vázlatosan áttekintjük s dokumentumokka

Dokumentum


Belügyminisztérium
III/2. osztály
64-312/1969.

Szigorúan titkos!
Különösen fontos!

Végrehajtási utasítás

a BM III. Főcsoportfőnökség „SZT” állományának „Levelező” (Rezidentura) és „Biztonsági” dossziékkal való ellátására.

A dossziék kezelésének, speciális operatív nyilvántartásának, irattározásának szabályozása.

A 002/1969. sz. belügyminiszteri parancs és az I. sz. végrehajtási utasítás meghatározza a BM III.













Bombera Krisztina: Mitől szabad a város?


Bombera Krisztina: Bár az önkormányzati választásokon más a személyiség és más a párt szerepe, mint az országgyűlési választásokon, mégsem véletlen, hogy liberális polgármesterek és polgármesterjelöltek ülnek itt. Ugyanakkor adódik a kérdés: mitől liberális egy polgármester, mitől liberális egy önkormányzat – ha egyáltalán van ilyen.

Demszky Gábor: Legutóbb Solt Ottilia tette fel nekem ezt a kérdést, azt hiszem, hogy a ’94-es kampányban, amikor a Beszélő számára készített velem interjút, és nyúzott a lakásában.


Révész Béla: Rövid (állambiztonsági) tanfolyam


Ha a demokrácia csak hosszú tanulás eredményeként lehet igazán működőképes, akkor a politikusok az utóbbi időben újabb tantárggyal kényszerültek megismerkedni, amikor az Országgyűlés két olyan vizsgálóbizottságot is létrehozott, amely csak a politikai rendőrség sajátos nyelvezetének, szakkifejezéseinek, sőt gondolkodásmódjának elsajátításával közelíthette meg vizsgálatának tárgyát. Korábban például minden, az államvédelmi szolgálatokkal bármilyen kapcsolatban álló személy differenciálatlanul került az „ügynök” gyűjtőfogalmába.

Fogalomzavarok



Az Alkotmánybíróságra hárult az a feladat is, hogy a nevezett 34/1994. (VI. 24.) AB-határozatban jogilag „gatyába rázza” a törvény által meglehetősen pontatlanul használt fogalmakat. Így pontosították például a (csak) a törvény nevében szereplő „egyes fontos tisztségeket betöltő személyek”-et: „a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek – köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják”.

Váradi Monika Mária: „A rendszer működőképes, de…”

A kisebbségi önkormányzatok működési és együttműködési modelljei


A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot kezdeményezett Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kisebbségi és települési önkormányzatai körében azzal a céllal, hogy a kisebbségi önkormányzatok működési tapasztalatai és a kisebbségi, valamint a települési politikusok véleménye alapján ajánlásokat fogalmazzon meg a kisebbségi önkormányzati rendszer hatékonyabbá tétele érdekében. A vizsgálat három pilléren nyugodott.

Az UNESCO ajánlásai



A Nemzetközi Levéltári Tanács az UNESCO felkérésére 1994-ben többéves kimerítő vizsgálatot kezdett annak feltárására, mi történt az egykori elnyomó rendszerek állambiztonsági irataival. Ez a vizsgálat kiterjedt Brazíliára, Chilére, Dél-Afrikára, Lettországra, Litvániára, Magyarországra, Németországra, Oroszországra, Portugáliára, Spanyolországra és Zimbabwéra, majd ennek nyomán az UNESCO valamennyi érintett, a diktatúrából a demokrácia felé megindult ország számára megfogalmazta állásfoglalását.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon