Skip to main content

Játéktér

Nyusztay Máté, Simon Zoltán: Mindenki hozzon magával még egy Orbán Viktort

Avagy mozgalom a Kárpátokban

 
„Megszületett Magyarország, sőt a Kárpát-medence legszélesebb, legerősebb, legtágasabb politikai ereje.”
(Orbán Viktor)


„Vasas Viktória vagyok. Óbudáról jöttünk. A családban alakítottunk egy polgári kört: anyu, a nővérem és én.”
(Szabad Föld)


Amit a választásokról tudni kell


A Fidesz – Magyar Polgári Párt elveszítette az áprilisi országgyűlési választásokat. Igaz, azóta is úgy tesz, mintha megnyerte volna.





Mink András: „Fekete könyv”

Mink András
Antikommunista kampány az 50-es években


Fenyegető világkommunizmus


A negatív, rágalmazó, az ellenfeleket démonizáló és lejáratni igyekvő politikai kampányokat hajlamosak vagyunk diktatúrákhoz, totalitárius hajlamú politikai erőkhöz vagy rezsimekhez kötni. Erre jó okunk van, hiszen a XX. század hírhedetten legmocskosabb propagandakampányait a náci, fasiszta vagy kommunista rezsimek folytatták. E rendszereknek sajátja volt a félelem- és hisztériakeltés, a politikai ellenfél, helyesebben az ellenségnek kikiáltott etnikai, faji, vallási és társadalmi csoportok elleni gátlástalan uszítás.

Bozóki András, Kelemen Péter: Merre tovább, liberálisok?


Az elmúlt négy év és a választási eredmények tanulságainak folyamatos feldolgozása közben állandóan visszatérő kérdés: mit tehetnek a liberálisok azért, hogy az országban oldódjanak a politikai és kulturális feszültségek.

Kende Tamás: „Tituláljuk kommunának a kreclit?”

A Medgyessy-ügy és az MSZP múltképe


Az MSZP-ben a Medgyessy-ügy nem a 2002. esztendő forró júniusának közepén kezdődött. A Medgyessy-ügy nem Medgyessy Péter ügye, nem is a koalíció ügye. Annak a generációnak a tagja vagyok, melynek a rendszerváltás volt élete legnagyobb élménye. Számomra ezért roppant szomorú, hogy a köztársaság miniszterelnöke MSZMP KB-tag, a pártközpont által kijelölt és megcsinált miniszterelnök-helyettes volt a kései Kádár-korban. Legyinthetnénk: ilyen ez az ország.

Galántai Zoltán: Zéró tolerancia az interneten


„A drakóni törvények értelmében halálbüntetéssel sújtották a legcsekélyebb bűncselekményeket is. Így a munkakerülők, a zöldség- és gyümölcstolvajok ugyanolyan büntetést szenvedtek el, mint a templomrablók és gyilkosok. Később sokszor idézték Démadész bírálatát, hogy Drakón nem tintával, hanem vérrel írta törvényeit.

Csaba László: Az EU kapujában


Az EU-tagság a rendszerváltás óta a magyar kormányok kiemelt célja volt és maradt. Horn Gyula NATO-tagságot sürgető felvetését 1990 januárjában még a Németh-kormány külügyminisztereként tette meg, ami a geopolitikai korlátok leomlását jelezte. Antall József kormányának egyik első kezdeményezése az európai megállapodásnak is nevezett társulási egyezmény megkötése volt 1991 végén, még a maastrichti szerződést megelőzően. Ekkortájt a kilencvenes évek közepére várták a teljes jogú EU-tagságot, és később időnként úgy tűnt, hogy az unió „mindig” épp ötévnyire van tőlünk.

Kis János: A kisebbségi kérdés az új világrendben


Bevezető[1]

A nyugati politikai elmélet és a kelet-európai etnikai viszonyok c. tanulmányában Will Kymlicka azt javasolja: fogadjuk el, hogy a nemzetépítő állam adottság, és korlátozzuk vizsgálódásainkat arra, hogy a különböző nemzetépítési stratégiák mit kezdenek az etnokulturális sokszínűség tényeivel.


Haraszti Miklós: Többsége van a józanságnak, de nincs politikája

Késik a válasz Orbán populista fordulatára


2002-ben Orbán Viktor elvesztette a kormányhatalmat, mégis sikert aratott. De nem az a sikere, amit maga mondogat, hogy ő tulajdonképpen „megnyerte a választást”, mivelhogy a Fidesz–MDF lett a legnagyobb frakció az Országgyűlésben. S nem is az a sikere, hogy bukása ellenére a két tábor megközelítőleg azonos nagyságúnak bizonyult.

Ezekből is származik persze némi haszna. A kétpártrendszer kétes „ügye” előrébb jutott; Orbán garantáltan a színen marad; a kormány nem kényelmesedhet el.


Bozóki András: A kormányváltás bekövetkezett


Bekövetkezett mindaz, amiben a liberálisok titkon reménykedtek. Amiben reménykedtünk. A 2002-es országgyűlési választásokon megbukott az Orbán-kormány, és nem került be a parlamentbe a szélsőjobboldali MIÉP. Igaz, az előzetes várakozásokkal ellentétben – nagyrészt a magas részvétel és a két nagy párt vezetőinek utolsó heti túlzott, a kisebb pártokat a porondról lesöprő médiaszereplése miatt – az SZDSZ nem érte el az elvárt hét százalékot. Éppen csak átcsúszott az ötszázalékos küszöb fölött.

Kis János: Státustörvény

Magyarország válaszúton


A státustörvény a Fidesz-kormány dédelgetett gyermeke. Ha van valami, amit Orbán és társai meggyőződésből csináltak, ez az. A sors iróniája, hogy kormányra kerülésük óta semmiért nem fizettek akkora árat, mint kedvenc teremtményükért. Ha a választásokon elbuknak, vereségük okai közt előkelő helyen lesz a nemzetközi zűrzavar, melybe a státustörvény Magyarországot sodorta.

Orbánék a jelek szerint abban bíztak, hogy a Nyugatot hidegen hagyja az ügy, a magukra maradt szomszédok zúgolódásával pedig nem kell törődni. Elszámították magukat.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon