Skip to main content

Játéktér

Kovácsy Tibor, Rádai Gábor: Politikai közegben születő döntések

Tímár Jánossal beszélget Kovácsy Tibor és Rádai Gábor


Az ORTT legutóbbi döntése a 88,8 megahertzes frekvencia odaítéléséről talán azért is váltott ki annyi vitát, mert ezzel Budapesten gyakorlatilag „elfogytak” a frekvenciák. Ha jól tudom, a BBC által vezetett konzorciumnak „odaígért” 92,1 megahertzes az utolsó az ORTT által ismert és meghirdetés előtt álló frekvencia.

Ez így pontos: ez az ORTT által ismert utolsó budapesti frekvencia. És itt szeretnék egy félreértést eloszlatni.


Ferge Zsuzsa: A költségvetés szíve

Az ezredforduló vibráló szociálpolitikája


A rendszerváltás után senki számára nem volt kétséges, hogy a szociálpolitika jelentős reformokra szorul. Csak épp senki nem tudta, hogy milyen reform kellene. Az 1989–90-es fordulat óta máig, azaz 2001-ig nem alakult ki semmilyen átfogó szociálpolitikai elképzelés. A történéseket kétségkívül befolyásolta, hogy világszerte felerősödött az egyéni felelősséget hangsúlyozó, az állam, kivált a jóléti jellegű elosztás szerepét minimalizálni kívánó neoliberális ideológia. Az egyes kormányoknál azonban sok más tényező is hatott.

Bizalom és biztonság?


Juhász Pál: Az agrárcsoda vége és a tulajdonreform


A hetvenes-nyolcvanas években a magyarországi agrárviszonyok és a magyar mezőgazdaság teljesítménye jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországot tekintsék a „legvidámabb barakknak” a táboron belül.

Aleksander Smolar: Két év, két évforduló


Kis Jánosnak

1980-ban Lengyelországban hatalmas, tízmilliós mozgalom jött létre. Békés, céljait „önkorlátozó” módon meghatározó mozgalom volt ez, és ugyanakkor valóságos népfelkelés a függetlenségért, szabadságért, demokráciáért és a dolgozó lakosság jogaiért. A Szolidaritás mozgalom születésének huszadik évfordulóját látványos ünnepségsorozat kísérte 2000 nyarán. Az ünnepségek immár véget értek. Eljött a számvetés ideje.

Feltűnő a különbség az idei évforduló és az egy évvel korábbi, az 1989-es forradalom tízéves évfordulója között.




Wojciech Maziarski: A piacra dobott értelmiségi


A szociológusok, közgazdászok, politológusok, társadalompszichológusok ki fognak nevetni, de egy társadalom lelkiállapotát és kondícióját én tényleg a gyümölcslevek alapján ítélem meg. Ez a kritérium még sohasem csapott be. Szlovákia, benzinkút melletti üzlet: grépfrútlé nincs, almalé nincs, csak narancslé van. Magyarország, budapesti lakótelepi bolt: megvan minden alapvető gyümölcslé (grépfrút, alma, narancs), de mindegyikből csak egyfajta; hiányoznak a kevésbé tipikus ízek.

Ovidiu Pecican: Műhelygyakorlatok

Transzetnikus párt avagy polgári fórum?
Műhely


A Provincia eddigi számaira jellemző kitartó disputa jó alapja lehet a továbblépést megelőző visszatekintő elemzésnek. Különösen érdekesnek tűntek számomra a jövőre vonatkozó tervek. Az egyik: egy transzetnikus párt megalakítása, melynek a szerkesztők és munkatársak gárdája lehetne a magja. Ennek az elgondolásnak két olyan vonatkozása is van, amelyhez én másképp viszonyulok. Nem tűnik számomra sikeres ötletnek egy – még egy! – új párt megalakítása, amikor a (román) közélet színterének problémája épp a pártosodás inflációja.

Nemzetiségi autonómiák


Az ország központi és észak-európai területein:
Karél Köztársaság, Komi Köztársaság, Komi-Permi Autonóm Terület, Mari-El (köztársaság), Mordvin Köztársaság, Csuvas Köztársaság, Tatarsztán, Baskorsztán, Ud-murtia.

A Kaukázus északi előterében:
Adige Köztársaság, Dagesztán, Kabard-Balkár Köztársaság, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság, Észak-Oszétia, Csecsenföld és Ingusétia.

A Volga alsó folyásánál:
Kalmükia.

Dél-Szibériában:
Altáji Köztársaság, Hakaszia, Tuva, Burjátia, Uszty-Ordal Bu










Oroszország fő nemzetiségei nagyságrendben



Oroszok<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-


Marius Cosmenau: Posztkommunisták, tépelődők és demokraták

Magunk revíziója


A forradalom óta, éppen megkérdőjelezésével kezdődően, a román politikai és intellektuális elit két, egymással homlokegyenest szembenálló politikai kultúrával és értékrendszerrel rendelkező, látszólag összebékíthetetlen csoportból áll. Az FSN és Ion Iliescu (vagy fordított sorrendben) hamis emanációjával azok frusztrációja, akik gyökeres romániai változásokban reménykedtek, nem eredményezhetett mást, mint elkülönülést, majd hajthatatlan ellenségeskedést azokkal, akik „ellopták” a forradalmat, megbocsáthatatlanul elhalasztva ezzel a kommunizmusból való kilépést.

Kontra Ferenc: A fajtiszták postaládája


Többféle érzés viaskodik bennem, és tudom, hogy felesleges az indulataimra hallgatnom, hiszen nem is állnak másból manapság a hétköznapok, mint indulatokból. Azt hittem eleinte, hogy csupán tyúkperekkel vagyok körülvéve. Hiszen csak a Drávaszöget láttam, a frontot közvetlen közelről, ahol a családom élt, és láttam, mit éltek át. Amikor anyám egyszer elindult hozzám, hogy meglátogasson, a batinai hídnál a csetnikek (vagy mi a bánatnak nevezzem őket ezek után, netán „felszabadító szabadcsapatoknak”?) meztelenre vetkőztették. Mit mondjak még?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon