Skip to main content

Játéktér

Kaltenbach Jenő: „Úton lévők”


(...) Magyarországon és egyáltalán a kelet-európai térségben a kisebbségek helyzete nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett migráció eredményeként állt elő. A mi vidékünkön időnként a határok „migráltak” és nem az emberek. Ha alaposan megnézzük a kisebbségi törvény által felsorolt tizenhárom kisebbséget, akkor azt látjuk, hogy talán kivétel nélkül mind migránsok. Igaz, hogy nem tegnapi vagy tegnapelőtti, hanem azelőtti migránsok, de tény, hogy valamikor migránsként kerültek ebbe az országba, és úgy váltak őshonossá.

Sabina Fati: A különbözőségtől a különbözőség tudatosításáig

Az erdélyi kérdés


Az integráció az európai és euroatlanti intézményrendszerben a jelenlegi kormányzat idején is jószerint kirakatcélnak bizonyult. Románia a koszovói válság alatt közösséget vállalt ugyan a NATO álláspontjával – ami a kormánykoalíció jó néhány képviselője számára egyáltalán nem volt egyszerű, természetes és könnyű –, ám ezenkívül a bukaresti hatóságok nemigen bizonyították, hogy közelednének a Nyugathoz.

Magyarország: védelmezzük vagy áteresztjük a menekülőket?

A Magyar Helsinki Bizottság Állásfoglalása az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Végrehajtó Bizottsága 2000. október 2-ától 6-áig tartó ülésszaka számára


A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) 1989-ben alakult nem-kormányzati szervezet, az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége tagszervezete. A Bizottság nyomon követi az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített jogok érvényesülését, ingyenes jogi segítséget nyújt az emberi jogaikban megsértetteknek, és a nyilvánosság elé tárja a jogsértéseket. Különösen fontos feladatának tekinti, hogy a rendőrségi fogdák, a büntetés-végrehajtási intézetek folyamatos megfigyelésével civil, társadalmi felügyeletet gyakoroljon a rendvédelmi szervek felett.

Molnár Gusztáv: Választási geográfia

Az erdélyi kérdés


Az alábbi összefoglalóban különbséget teszünk erdélyi és regáti választópolgárok, valamint Nyugat-barát és posztkommunista erők, illetve pártok között. Ha az erdélyi szavazatok különbözősége már az 1990-es választások után nyilvánvaló volt, a két szembenálló politikai tábor elnevezése magyarázatot igényel. Nyugatosnak tekintem azokat az erőket, amelyek az integrációt és az ebből fakadó gazdasági, politikai és jogi célkitűzések maradéktalan teljesítését tekintik a román politika abszolút prioritásának.

Idegenek Európában: kinek a kényszere?


Egy asszony már két évtizeddel ezelőtt sem szült annyi gyereket az Európai Unió országaiban, mint amennyi a népesség fenntartásához kellene: 1980-ban az egy nőre jutó szülések száma átlagosan 1,82 gyermek volt, 1998-ban pedig 1,45, ami messze alatta marad a reprodukciós szintnek. Mondhatjuk-e ilyen körülmények között azt, hogy Európa számára a bevándorlás kényszer, nem pedig a fönnmaradás egyedüli lehetősége? – ezzel a kérdéssel indította a Friedrich Naumann Alapítvány kerekasztal-beszélgetését október 6-án Nagy Boldizsár nemzetközi jogász.

Caius Dobrescu: A közös keresés útján

Polgári nacionalizmus


Hála az elektronikának, a Provincia egyre inkább azzá válik, amit mindnyájan szeretnénk: fórummá. Olyan tér kezd kialakulni, ahol a véleményeket nyíltan ki lehet cserélni. Mivel Gabriel Andreescu Üllő és kalapács között a polgári nacionalizmus című cikke e-mailen keresztül még megjelenése előtt eljutott hozzám, lehetővé vált, hogy már ebben a lapszámunkban vitába szálljak a szerzővel.

Gabriel Andreescu szerint a „polgári nacionalizmusnak” hagyományai vannak a politikai filozófiában (főképp az angol-amerikaiban).


Gabriel Andreescu: Üllő és kalapács között

Polgári nacionalizmus


Provincia előző száma meglepő módon bűnbakot képzett a polgári nacionalizmus fogalmából. Molnár Gusztáv „Premodern” provincia című cikkében olvashatunk először a fogalomról: „...komoly gondolkodók úgy vélik (...), hogy az etnikai nacionalizmus domináns ideológiájával és politikájával szemben a »polgári nacionalizmus« XIX. századi alternatívája lehet a megoldás.” A gondolatot továbbfűzi a következő oldalon megjelenő Bakk Miklós-írás: „A tizenkilencedik századi polgári nacionalizmus tulajdonképpen az állam struktúrájára jellemző – G. A.

Bakk Miklós: A szétfejlődés logikája

Polgári nacionalizmus


Nemrégiben a gyergyói medence egyik, teljes egészében székelyek által lakott falujában, Gyergyócsomafalván a helyi RMDSZ-szervezet meglepő döntést hozott: nem kíván jelöltet állítani a közelgő helyhatósági választásokon. Az RMDSZ központi vezetősége meglehetős rosszallással fogadta a hírt, és a Szövetség hivatalos nézőpontjából igaza is volt.

Caius Dobrescu: Politikai megoldás-e az alkoholmentes sör?

Polgári nacionalizmus


Ha jól tudom, a polgári nacionalizmus fogalmát H. R. Patapievici úr használta először, ám a kifejezés később mintha végigsöpört volna a fővároson. Jómagam a fogalmat a kétes hírű író, a Nemzetvédelmi Minisztérium egykori, a Jobboldali Erők Szövetsége jelenlegi szóvivője, Alex Mihai Stoenescu úr szájából hallottam egy propaganda jellegű tévéadásban, amelynek Adrian Păunescu, a Ceausescu-rendszer egykori udvari költője volt a műsorvezetője.

Molnár Gusztáv: „Premodern” provincia

Polgári nacionalizmus


Heller Ágnes szerint „nem akarhatjuk, hogy az egész világ a mai Afrikához – vagy tehetnénk mi, innen Erdélyből hozzá: a mai Balkánhoz – legyen hasonlatos”, tehát abban vagyunk érdekeltek, hogy a modernitás életképes legyen. Amit ő „reflektált posztmodern perspektívának” nevez, tulajdonképpen aggódás a végtelen progresszió kényelmes perspektívájától megfosztott, tehát emberarcúbb modernitásért, amelyet a „reflektálatlan posztmodern újdogmatika” a maga együgyűségében mindenestül elutasít.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon