Skip to main content

Játéktér

Vendégünk: a Provincia


A Beszélő Játéktér című rovatát e számunkban teljes egészében vendégeink: a Provincia című vadonatúj folyóirat munkatársai írták és szerkesztették. Az erdélyi és bánsági nyilvánosság vitafórumát 2000 tavaszán hozta létre Kolozsvárott magyar és román politológusok, írók, történészek és újságírók egy csoportja. Gondolataik nem ismeretlenek a Beszélő olvasói előtt (Az erdélyi kérdés címmel egy évvel ezelőtt publikált összeállításunk bizonyos értelemben a Provincia közvetlen előzményének tekinthető).

Boros János: Filozófiát vagy demokráciát?


„Az ismeretelmélet halott”

Rorty valójában ennél többet követel, s nem épp a filozófia előnyére. Szerinte ugyanis a filozófiát pusztán filozófiatörténetként kellene művelni, hiszen a filozófia már minden rendszerbeli lehetőségét kimerítette, és nincs több olyan ismeretelméleti és etikai pozíció, amelyet már ne próbáltak volna ki és ne vetettek volna el.


Kovács Gábor: Republikánus elmélkedések


A Kende Péter politikaelméleti eszmefuttatásait egybegyűjtő kötet címe telitalálat: sűrítményét adja mindannak a nagyon is súlyos, de franciásan könnyed stílusban, tudományosan, ám nem tudományoskodón tárgyalt problémakötegnek, amit a szerző több mint háromszáz oldalon tár az olvasó elé. A köztársaság törékeny rendje – egyszerre van benne a tárgyalt téma, a szerző aggodalma, valamint – a köztársaság szó tágabb és szűkebb jelentését kihasználva – republikánus elkötelezettsége.

Fertő Imre: Családi gazdaságok vagy ipari farmok?


Változások a mezőgazdaságban

Az elmúlt években felerősödtek az Egyesült Államokban azok a hangok, amelyek az amerikai mezőgazdaság drámai átalakulásáról beszéltek. Ez az álláspont röviden úgy összegezhető, hogy a mindinkább iparosodottá váló mezőgazdaságból egyre jobban kiszorulnak a családi gazdaságok, az egykor romlatlan vidéki táj ipari parkok tömegévé torzul. A hajdan az amerikai társadalom gerincét adó farmereket pedig mezőgazdasági bérmunkások váltják fel.


Vincze János: Infláció a fejlett világban


A tények madártávlatból


A fejlett ipari országok árszínvonal-alakulásának tendenciái érdekes képet mutatnak. A nagy francia forradalom és a II. világháború között 20-30 éves deflációs és inflációs periódusok váltogatták egymást. Konkrét példaként vehetjük Nagy Britanniáét, mivel az összes többi fejlett ipari ország esete nagyon hasonló ehhez.[1] 1790 és 1815 között az árak átlagosan évi 2,8 százalékkal nőttek, majd 1815 és 1850 között 2,2 százalékkal csökkentek.

Bruszt László: A piac és az állam


Közép- és Kelet-Európa tízéves gazdasági reformkísérleteinek az az egyik legfontosabb tanulsága, hogy működőképes piacgazdaságot csak hatékony és kiegyensúlyozott állam tud létrehozni és működtetni. A másik fontos tanulság az, hogy az ilyen állam hiánycikk a régióban.

Az alábbi írás fő tétele az, hogy a piacgazdaság építése mindenekelőtt államépítés.


Gerencsér Balázs: Ez az 1 mindegy?


1999-ben szerettem volna, ha egy aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozó televíziós magazinunk az 1 százalék témájának is szentel egy kis figyelmet. „Nem tudunk arról műsort készíteni, ami mindenkinek jó, szeretik, és senki sem támadja” – torkolt le a főszerkesztő. S valóban, 1999-ben már minden társadalmi erő lelkesen támogatja a az ún.

Kádár András Kristóf: Ember a fogdán

Szemelvények a Magyar Helsinki Bizottság és a rendőrség levelezéséből


Azok számára, akik jártasak a büntetőeljárás gyakorlatában, régóta ismert tény, hogy az előzetes letartóztatásban lévő személyek helyzete gyakran lényegesen rosszabb, mint a szabadságvesztésre ítélteké. E probléma vizsgálatára indította el a Magyar Helsinki Bizottság 1996 februárjában az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézettel (COLPI) közös Fogdamegfigyelő Programját.

Csaba László: Az átmenet és az EU között

Magyarország az ezredfordulón


Egy évtizeddel az első szabad választás után ellenállhatatlanul tolul fel a kérdés: mit tanultunk ebből az évtizedből? Mit látunk ma másképp, mint egy évtizede, mint más elemzők (Antal, 2000), vagy mint a nemzetközi szervezetek, így az OECD, az EU, az IMF és a hitelminősítők? Az egy évtizeddel ezelőtti helyzettől eltérően ma hozzáférhetővé váltak és megbízhatónak tekinthetők a nemzetgazdaság helyzetét leíró információk, sőt a publikációs verseny miatt gyakoriak a nemzetközi egybevetések is (a komolyan vehetőek is).

Timothy Garton Ash: Tíz év múltán

Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek


Vajon mi az, amivel többet tudunk 1989-ről tíz évvel a közép-európai forradalmak után? Mindenekelőtt sokkal többet tudunk a következményekről. Ma már tudjuk, hogy ezek a forradalmak olyan nagyléptékű következményekkel jártak, melyek 1989-et 1789 mellé sorolják a világtörténelemben. A Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Kelet-Németországban lezajlott békés forradalmak nem csupán Közép-Európát alakították át, és vezettek el a pártállami rendszerek bukásához a régióban, hanem az egész világ politikai térképét átrajzolták.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon