Skip to main content

Játéktér

A Milošević-csomag


1999. március 24-én, aznap, amikor a bombázások elkezdődtek Jugoszlávia ellen, a belgrádi kormány több rendeletet adott ki a háborús helyzetre való tekintettel. A gyorsaságból nyilvánvaló, hogy a rendeletek már jó ideje készen voltak, és csak az első bombára vártak. Ezért nevezhetjük ezt a rendeletcsokrot, amely az élet különböző területeit szabályozza a bűnüldözéstől a cenzúráig, Milošević-csomagnak.

Az egyik kormányrendelet lényegében a polgári és szabadságjogok felfüggesztését deklarálja.


Tamás Gáspár Miklós: A kétszáz éves háború


„Aki ősi, ösztönös dührohamot akar látni, hozzon csak ki a sodrából egy vérbeli emberbarátot”[1] – mondá az öreg bölcs. Észak-Amerika és Nyugat-Európa balközép kormányai – okleveles Róbert bácsi valahány – sok ezer tonna bombával és high-tech istennyilával szórják meg a hasraütésre kiválasztott jugoszláv célpontokat. Ebből a szillogizmusból indulnak ki:

(1) Véget kell vetnünk a koszovói terrornak.

(2) A bombázás nem vet véget a koszovói terrornak.

(3) Rajta, bombázzunk.






Vladislav Sotirović: Koszovó csomója


A „rövid” XX. századot a balkáni lőporos hordó robbanása vezette be, és úgy látszik, addig nem is tud befejeződni, amíg ezt a hordót jó mélyen és örökre el nem temetik.

Matus János: Jugoszlávia és az új világrend


A volt Jugoszlávia területén nyolc év óta zajlik a fegyveres konfliktus, amelynek következtében több százezren veszítették életüket és több millióan váltak menekültté. A nemzetközi biztonsági intézmények számos kísérletet tettek a fegyveres konfliktus megfékezésére és az egyre súlyosabbá váló következmények elhárítására. Az Európai Unió, az ENSZ és az EBESZ elsősorban a diplomácia, a békefenntartás, a humanitárius akciók és a gazdasági nyomásgyakorlás eszközeit alkalmazták, de a kívánt eredményt nem sikerült elérni.

Szabó Miklós: A Lajta Bánság fantomja


A koszovói háború bebizonyította, hogy a hidegháború–détente egyensúlyrendszer által fenntartott „jaltai világrendszert” követő „máltai világrendszer” már nem képes betölteni funkcióját: a válság kikényszerítette a nemzetközi biztonsági rendszer újragondolását. Olyan biztonsági rendszerre van szükség, amelynek keretein belül elegendő erő áll rendelkezésre ahhoz, hogy konszenzusteremtésre alkalmas elvek alapján tűzfészkeket felszámoljanak, konfliktusokat rendezzenek, tartósan instabillá vált térségben új alapokon nyugvó stabilitást teremtsenek.

Rév lstván: Ellenforradalom


A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1994. november 28-án megtartott nyilvános ülésén egy hetvenhárom éve kezdődött jogi folyamatot zárt le. A Legfelsőbb Bíróság a háborús és egyéb bűncselekmények miatt Francia Kiss Mihályra a Fővárosi Bíróság által 1957-ben kiszabott halálos ítéletet hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt lánya által benyújtott felülvizsgálati indítvány ügyében járt el.

Haraszti Miklós: A megegyezéses évtized


Tíz évvel a változás után sokan kérdezik tőlem: hasonlít-e a magyar demokrácia ahhoz, amit 1989-ben elképzeltem? És persze: kedvelem-e, amivé lett?

A válaszom: kettős igen. Minden zűrén és zavarán át valami egységes, jó minőséget szeretek a tíz évben: a magyar történelem első konszenzuskereső demokráciáját. Ebben látom az átalakulás sikerének titkát. Olyan dolog ez, amit félteni is lehet, ugyanis nincs konszenzus, ha nem akarják, hogy legyen.


Mink András: Történelempolitika

Mink András


Mostanáig azt lehetett hinni, hogy Németországban lassacskán elhalványul a fasizmusról és a Harmadik Birodalom természetéről folytatott viták politikai jellege.[1] A német egyesítés szimbolikusan is pontot tett a német történelemnek arra a szakaszára, amelyet Hitler hatalomra jutása, a második világháború és következményei határoztak meg. Ma már senki nem kételkedik komolyan abban, hogy az egyesült Németország demokratikus, alkotmányos jogállam, ahol soha többé nem lesz nácizmus.

Diósi Ágnes: Választás Nyírmihálydiban


Szabó András helyi ácsmester és vállalkozó, amatőr helytörténész és magánmúzeum-tulajdonos közlése szerint a cigányok 1743-ban jelentek meg a faluban, mindössze 3 fő; fúrókészítők voltak, báró Barkóczy hozta őket. Nyilván szükség volt a munkájukra. A vályogvetők később jöttek, bevonták őket az építkezésekbe. Köztük egy Jani nevű cigány találmánya volt a János-féle tégla. Úgy készült, hogy a vályog közé nem raktak töreket, szárazon kivetették, csutkaszárak közé boglyába rakták és kiégették.

Ahol építkeztek, ott volt a vályoggödör, oda települtek.


Sajó András: Park, kutyák, jogrend


Az alábbiakban sokszor szerepel majd, hogy SZAR. Merthogy szar van, és nem körülírás. Körülírásba nem lehet belelépni. Nem váltja ki azt a kisgyerekkortól belénk vésett emberi és a kutyában meglevő állati utálkozást, amit a szar. Az alábbiakban továbbá nem mindig tudni, vajon kutyáról vagy gazdiról esik szó. Egyiket sem áll szándékomban felmenteni. Nem látom a különbséget közöttük. Nem hiszek a kutyák eredendő derekasságában, bár a párhetes kiskutyák aranyosak. A kis bulldogok különösen tetszenek. Nem teszek különbséget aközött, ha a kutya vagy a gazdája szart a járdára.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon