Vissza a főcikkhez →

1999. március 24-én, aznap, amikor a bombázások elkezdődtek Jugoszlávia ellen, a belgrádi kormány több rendeletet adott ki a háborús helyzetre való tekintettel. A gyorsaságból nyilvánvaló, hogy a rendeletek már jó ideje készen voltak, és csak az első bombára vártak. Ezért nevezhetjük ezt a rendeletcsokrot, amely az élet különböző területeit szabályozza a bűnüldözéstől a cenzúráig, Milošević-csomagnak.

Az egyik kormányrendelet lényegében a polgári és szabadságjogok felfüggesztését deklarálja. Eszerint a hatóságok előzetes felhatalmazás nélkül letartóztathatnak és hatvan napig előzetes letartóztatásban tarthatnak bárkit, akiről úgy ítélik meg, hogy tevékenysége aláássa vagy veszélyezteti az ország védelmi képességét. A szokásos cselekedeteken túlmenően, mint például fegyver vagy robbanóanyag birtoklása, szabotázs, kémkedés stb., az államellenes bűncselekmények körébe tartozik az „árdrágítás” és a „feketézés” vagy ellenséges propagandaanyagok őrzése és terjesztése, és a biztonság kedvéért – nehogy a taxatív felsorolás túlzottan behatárolja a hatóságok mérlegelési lehetőségét –, „minden olyan cselekedet, amely bármely módon veszélyezteti a polgárok biztonságát, a köztársaság állam védelmét és biztonságát”.

Az alábbiakban a Tájékoztatási Minisztérium szintén március 24-én kihirdetett cenzúrarendeletéből adunk közre néhány paragrafust.

„5. A Jugoszláv Hadsereg és Szerb Rendőrség veszteségeiről, a halottak és sebesültek számáról szigorúan tilos bármiféle információt közreadni.

7. A rendőri és katonai akciókat védelmi műveletekként kell bemutatni, amelyek célja az ország védelme és függetlenségének megőrzése.

9. Az ellenséges veszteségek bemutatásakor használatos kifejezések: semlegesítettük, ártalmatlanná tettük, megbénítottuk, megsemmisítettük.

10. A főszerkesztőnek kötelessége visszatartani minden információt, amely alkalmas defetista hangulat vagy pánik keltésére.

11. A kommentároknak minden esetben utalniuk kell az ENSZ Alapokmánya megsértésére, az emberi jogok megsértésére, valamint arra, hogy ez egy katonai szövetség önhatalmú akciója, amely nem élvezi a nemzetek egyhangú támogatását.

13. Az úgynevezett „Koszovói Felszabadítási Hadsereg” említésekor az alábbi kifejezéseket kell használni: gengszterbanda, bűnözők, terroristák.

14. A NATO-erőket minden esetben agresszornak kell nevezni.

15. A tudósítóknak minden esetben ki kell emelniük, hogy a hadsereg és a rendőrség harcosai szabadságharcosok, akik az ország szabadságáért küzdenek.”

• Játéktér