Skip to main content

Játéktér

Ralf Dahrendorf: Radikális átalakulások és hétköznapi idők

Szüksége van-e a politikának értelmiségiekre?
Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek


1999 júniusának végén Krzysztof Michalski, a bécsi Embertudományi Intézet lengyel kitalálója összehívta az 1989-es forradalom számos élvonalbeli szereplőjét, hogy tíz év múltán mérleget készítsenek. Bizonyos értelemben jubileumi találkozóra került sor, mivel a legtöbb jelenlevő már az ugyanezen intézet védnöksége alatt kilenc évvel korábban megtartott drámai kongresszuson is részt vett. Most azonban, 1999-ben, olyan szerepekben ültek ott, melyek betöltéséről tíz évvel korábban nem is álmodhattak.

Kis János: A demokratikus ellenzék hagyatéka

Dla Alika
Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek


Egy széles körben elfogadott nézet szerint 1989 nem adott új eszméket a világnak; csupán kiterjesztette Kelet-Közép-Európára az alkotmányos demokrácia és a magántulajdonú piacgazdaság másutt már rég bevált – sőt kissé meg is kopott – eszméit. De mi lett azokkal a gondolatokkal, melyek 1989 fordulatát előkészítették: a hetvenes-nyolcvanas évek demokratikus ellenzékeinek gondolataival?

Kőszeg Ferenc: Tölgyessy és a rendszerváltó pártok alkonya


Vajon alakulhatott volna-e másképpen az SZDSZ sorsa?

Tölgyessy Péternek volt egy receptje. „Az SZDSZ-t középen, minden irányban nyitott polgári liberális pártként szeretném látni, úgy, hogy a stratégiai szövetségese a Fidesz maradjon” – nyilatkozta még az SZDSZ elnökeként 1992. október 17-én a Magyar Hírlapnak. Ehhez az elgondoláshoz az is hozzátartozott, hogy a szélsőjobboldal előretörését a jogállam talaján álló erők együttműködése révén kell megállítani, nem pedig antifasiszta népfronttal.


Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek


Tíz évvel 1989 után címmel rendezett konferenciát a bécsi Embertudományi Intézet 1999 nyarán: itt hangzottak el az összeállításunkban szereplő írások alapjául szolgáló előadások. Timothy Garton Ash cikke először a New York Review of Booksban jelent meg, Ralf Dahrendorf, Claus Offe és Kis János tanulmánya pedig a bécsi Transit–Europaeische Revue 2000/18-as számában látott napvilágot először, német nyelven. Ezúton mondunk köszönetet a Transit szerkesztőségének, hogy a szövegeket rendelkezésünkre bocsátották.


Zádori Zsolt: Egy megrögzött önarcképkészítő

Bayer Zsolt publicisztikájáról


„Minden embernek megadatott, hogy megismerje önmagát, és hosszan elgondolkozzék.” E hérakleitoszi mondattal indítja önéletírását Oskar Kokoschka. Elgondolkozzék, de nem hosszan, hanem sokszor, és megírja, de még többször – így a mai magyar változat. Elvégre – ha már Hérakleitosz –, minden változik, panta rhei, még az alapélményeink is.

Igazán csudálom azoknak a fiatal prózaíróknak a bátorságát, akiknek első kötete nemcsak szimplán „önéletrajzi ihletésű” írásokból áll össze, hanem a mű teljes egészében a szerző önéletrajza.


Dobrovits Mihály: Szerep és tudós

Tamás Gáspár Miklós történelmi esszéiről


Mottó:
„Amit mondasz, abban lehet, igazad van,
de ahogy mondod, abban semmiképp!”
(Dobrovits Aladár Falus Róbertnek, számtalan alkalommal)

(Tiszteletkör) Tamás Gáspár Miklós vitathatatlanul azon szerzőink egyike, akiknek nem kell félniük a teljes és végleges haláltól. Biztos lehet benne, hogy emléke, híre-neve túléli őt. Műve, ha ércnél nem is maradandóbb, bizonyosan elég ahhoz, hogy két hazában is fennmaradjon.





Miklósi Zoltán: A rendszerváltás útvesztőiben

Tölgyessy Péter politikai gondolkodásáról


Tölgyessy Péter 1998 elején csatlakozott a Fideszhez, majd a választások második fordulójának éjjelén, úgy hajnali egy óra táján,[1] saját több éven át hangoztatott ellenvetései dacára, a Fidesz–FKgP összefogás szükségességéről is meggyőzte magát. Az igen szoros választási küzdelemben lépései minden ésszerű kételyt kizáróan hozzájárultak az MSZP–SZDSZ-kormány leváltásához, és bizonyára sokak számára érzelmileg megkönnyítették az ilyen összetételű új kormány elfogadását.

Csapody Tamás: Kényszeredett szolgálat


A közvélekedés szerint a rendszerváltás idején egyszer s mindenkorra megoldódott a katonai szolgálatmegtagadás problémája is: kiengedték és rehabilitálták a politikai és vallási okokból bebörtönzött szolgálatmegtagadókat, a magyar törvényhozás emberi joggá nyilvánította a lekiismereti okokból történő szolgálatmegtagadást, a polgári szolgálat mind jogilag, mind gyakorlatilag lehetségessé vált. Kétségtelen, hogy a szabályozás hasonlít a progresszív nyugati szabályozáshoz, de az is kétségtelen, hogy jócskán vannak anomáliák a jogértelmezés és jogalkalmazás terén.

A sorkatonák jogvédelme


Alba Kör

Az Alba Kör 1990-ben alakult: a polgári szolgálatot teljesítők és a katonai szolgálatmegtagadók sérelmére elkövetett „bűncselekmények” ügyében és ezek jogorvoslatában tevékenykedő civil társulás. Erőszakmentességet hirdet, háborúellenes, antimilitarista: a NATO-hoz csatlakozás ellenzőinek békemozgalma. Politikamentes, ideológiáktól, pártoktól, egyházaktól független. 700 tagja van. Erőszakszervezetektől, ezek irányítóitól nem fogad el pénzt, csak az Országgyűléstől.


[Mi mit tehet?]


Mit tehet az ÁPTF?

A jelenleg hatályos 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 123.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon