Skip to main content

Játéktér

[Bevezető az összeállításhoz]

A francia szellem


Az alábbi összeállításunkban a Commentaire 1998. tavaszi számában megjelent, a nácizmus és a kommunizmus viszonyával foglalkozó vitából idézzük Pierre Chaunu, Jean-François Revel hozzászólásának, valamint Jean Daniel és François Furet levélváltásának részleteit. Terjedelmi okokból az írásokat szerkesztett és rövidített formában adjuk közre, olykor áthágva a filológiai pontosság kritériumait. Reméljük, hogy a kényszerű beavatkozás nem torzította el a szerzők eredeti gondolatait.

A szerk.


Hahner Péter: Fekete könyv fehérben

A francia szellem


Nagy vitát váltott ki Franciaországban a Le livre noir du communisme – Crimes, terreur, répression (A kommunizmus fekete könyve – Bűnök, terror, elnyomás) című vaskos, több mint nyolcszáz oldalas, fehér kötésű kiadvány, melyet a Robert Laffont kiadó jelentetett meg 1997 végén. A kommunista mozgalom történetének legnevesebb francia szakértői írták: Stéphane Courtois, Nicolas Werth, Jean-Louis Panné, Jean-Louis Margolin, a cseh származású Karel Bartosek, valamint a lengyel Andrzej Paczkowski közreműködésével.

John Kekes: A liberalizmus ellen


Az alábbiakban John Kekes A liberalizmus ellen (Against Liberalism) című könyvéből közlünk részleteket, a jobb érthetőség kedvéért azonban érdemes röviden áttekinteni a könyv egészét.

John Kekesnek ez már a kilencedik könyve, ami még az Egyesült Államokban szokásos filozófiai publikációs mércék szerint is komoly teljesítménynek számít. Kekes professzor morálfilozófiai és politikai filozófiai munkássága – első könyvei szorosan véve még nem ilyen kérdésekkel foglalkoztak – néhány alaptémát jár körbe rendkívüli precizitással, logikai és szerkezeti szigorúsággal.


Ludassy Mária: „Egy jó törvénynek jónak kell lenni mindenütt…”

Emberi jogi koncepciók az angol, az amerikai és a francia forradalomban
A francia szellem


Amióta John Locke leírta a „szabadnak és egyenlőnek született” ember tételét, a polgári forradalmak, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat fordulatával élve „önevidensnek”, magától értetődőnek tekintik az ember természetes jogainak ezen előfeltételét. Pedig 300 éve még komoly metafizikai masinériát kellett mozgósítani ahhoz, hogy Hobbes öndestruáló szabadságfogalma és Filmer fundamentalista patriarchális despotizmusa között megtalálható vagy megkonstruálható legyen a modern polgári szabadság képlete.

Balázs Zoltán: „Mindannyiunkban megvan az egymás iránti rosszakarat”

Balázs Zoltán interjúja John Kekes filozófussal


Hogyan kezdtél filozófiával foglalkozni? Húszéves korában az ember még nem nagyon szokta tudni, hogy mi akar lenni, azt pedig főleg nem, hogy filozófus.

Én már jóval húszéves korom előtt tudtam, hogy filozófiával akarok foglalkozni. Igaz, azt akkor még nem tudtam, hogy ami érdekel, azt filozófiának hívják. Azt hittem, hogy engem a szociológia érdekel. Ennek magyarázata persze a körülöttem zajló eseményekben keresendő. 1936-ban születtem, s gyerekfejjel, 7–8 évesen éltem át az ország szétesését, amely természetesen nagyon mély nyomokat hagyott bennem.


Cs. Gyímesi Éva: Ariadné fonala

Értelmiségi szerepváltás Erdélyben


Eszméltető könyvek jelennek meg mostanában az úgynevezett Ariadné sorozatban.

Sorin Mitu: Illúziók és valóság Erdélyben

Az erdélyi kérdés


Ebben a tanulmányban elsősorban azokat a szempontokat vizsgálom, melyeket Molnár Gusztáv sorakoztat fel Erdély autonóm státusa mellett érvelve, majd az ilyen típusú elméletek romániai fogadtatásáról és megvitatásáról szólok. Szeretnék kitérni továbbá Erdély történelmi identitásának néhány kérdésére, majd pedig az erdélyi sajátosságokra vonatkozó képzetek valóságtartalmára.

Antonela Capelle-Pogăcean: Etnikai elv és területiség

Az erdélyi kérdés


Molnár Gusztáv Az erdélyi kérdés című, a Magyar Kisebbségben megjelent tanulmánya az „erdélyi kérdést” a huntingtoni civilizációelméleten keresztül közelíti meg, az európai és az euroatlanti integrációra és századvégünk nemzetállamának, illetve a nemzetállam jogállásának elsősorban elméleti kérdésköréből kiindulva. A szöveg egyik érdeme, hogy elgondolkoztat a román államnak nem etnikai, hanem területi, regionális alapokon nyugvó korszerűsítéséről és berendezkedéséről.

Seres László: Alagút a fény végén


Állam? Kell a fenének. Legalábbis nappal, amikor nagyjából minden világos, a szabályok adottak, a piramis pedig annak látszik, ami: halott, többnyire hímnemű uralkodók misztifikált temetkezési helyének, olyan struktúrának, amelyből rég kiveszett minden élet. Hierarchiák helyett több autonómia és kooperáció, irányítás helyett több gazdasági szabadság, piac és verseny, Nagy Kormányzat helyett erősebb és szolidárisabb civil társadalom az ideálom, bízva abban, hogy (szinte) nincs olyan állami feladat, ami ne lenne privatizálható vagy civilizálható.

Sajó András: A jogállam és az ő megrontása

A tisztességtelen kormányzás szociológiájához


Joseph LaPalombara sokat idézett meghatározása szerint az számít politikai korrupciónak, ha hivatalos személyek a maguknak szerzendő előnyért közfeladatukkal járó kötelességeiktől eltérve jogellenes kedvezményt nyújtanak.[1] A politikai korrupció azonban bizonyosan túlterjed (a választási szabályok vagy a médiapártatlansági szabályok miatt) a közhivatali vagy akár a közszolgálati szférán.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon