A földtulajdon ügye a kárpótlás után hosszabb időre lekerült a hazai politikai közélet napirendjéről, legalábbis így tűnt a laikus és a naiv szakmai közvélemény számára is. Azonban a kormány tervezett földtörvény-módosítása ez év tavaszán újra felélesztette a földtulajdonról szóló indulatos vitákat. Az agrárpolitikai diskurzusokat, különösen a földkérdéssel kapcsolatosakat, döntően mindig is az érzelmek és a politikai értékek határozták meg.
Néhány személyes kérdéssel szeretném kezdeni. Mi az anyanyelve?
Az anyanyelvem lengyel, az apanyelvem német, az óvodanyelvem héber. Egy Bielsko nevű városban születtem, Sziléziában, 1933-ban. Amikor születtem, a város már Lengyelországhoz tartozott, de azelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A város zsidó közössége főként németül beszélt. Anyám családja Litvániából jött, az első nyelve tehát a lengyel volt. Otthon lengyelül is és németül is beszéltünk.
Milyen volt a román elektronikus média helyzete a ’89-es fordulat pillanatában?
Röviden: katasztrofális. Ezen belül a tévé jelentette a mélypontot. Az okok a nyolcvanas évek második felének romániai állapotaiban gyökereztek. Az ország ekkor már rendkívül súlyos gazdasági helyzetben volt. Mind gyakoribbak voltak az áramszolgáltatás zavarai, a „takarékosság” természetesen a tévét sem kerülhette el. Az adásidő az utolsó években gyakorlatilag 2 órára apadt. Az adó este 8-tól 10-ig sugárzott.
A közszolgálatiságot általában a műsorszolgáltatásra vonatkozó különböző tartalmi megkötésekkel és korlátokkal, illetve az ezekhez közvetlen kapcsolódó társadalmi funkciók és feladatok ellátásának kiemelkedő fontosságával szokták azonosítani. Ez a megközelítés rengeteg véget nem érő vitának ad tápot. A liberális piacgazdaság hívei a frekvenciaszűke elmúltával és a kereskedelmi televíziók tömeges beindításával nem látnak többé okot a kulturális paternalizmusnak ezt az intézményesített formáját továbbra is fenntartani.
Az Országos Rádió és Televízió Testület 28/97. sz. határozata
Az Országos Rádió és Televízió Testület Pós Péter, az Érdekvédők Polgári Közősségének ügyvezető titkára által a Panaszbizottság 22-1-371/97/1. sz. állásfoglalása benyújtott fellebbezésnek helyt ad és
a Panaszbizottság állásfoglalását megváltoztatja.
A Testület kötelezi a Magyar Rádió Rt. műsorszolgáltatót, hogy az alábbi közleményt értékelő magyarázat nélkül a Kossuth rádió Déli Krónika című hírműsorában 1997.
„Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a közvélemény által gyakorolt cenzúrát” – mondta ki Jefferson, a liberális demokrácia atyja, hivatkozási alapot teremtve ezzel egyebek közt ahhoz a feltevéshez, hogy a hagyományos írott sajtó esetében aligha van szükség pozitív jellegű jogszabályi előírásokra, s hogy a liberális értelemben vett sajtószabadság éppen az állami beavatkozás (az alapítási, terjesztési engedélyezés, a cenzúra stb.) tilalmát jelenti.
Ha egy esztendeje még csak éles szemű elemzők beszéltek a rendszerváltás végéről, mára ez a – kissé másnaposságot idéző – érzés általánossá vált Közép-Európa társadalmaiban. Nincs ebben semmi győzelemittas mámor. Ellenkezőleg, a kezdeti időszak lelkesedése, üdesége a múlté, ma a tettvágy és a világos elképzelések krónikus hiánya üli meg a közhangulatot. Az alapfeladatokat – a „kapitalizmus alapjainak lerakását” – több helyütt épp az utódpártok országlása alatt oldották meg, a stabilizálás, a liberalizálás és a magánosítás hármasa kipipálhatóvá vált.
Nemrég látott napvilágot az a heves vitákat és indulatokat kiváltó törvény, mely lehetőséget teremt az állampolgároknak arra, hogy személyi jövedelemadójuk egy százalékát saját maguk által meghatározott közcélokra fordíthassák. Maga az elképzelés nem új keletű, számos nyugati országban bevett gyakorlatnak számít, Magyarországon is több éve napirenden van bevezetése. Ennek lehetőségét már az 1996-os SZJA-törvény is tartalmazta, elfogadásakor azonban a képviselők úgy rendelkeztek, hogy a kérdést külön törvényben kell szabályozni, melyet végül az Országgyűlés 1996.
Csontos László, Király Júlia, László Géza: Elfajzott-e a pénzügyi rendszer?
Blogok„Túl későn jöttünk”Zolnay János blogjaBeszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején? E-kikötőForradalom CsepelenEörsi László A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI A „kieg” ostroma 1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Beszélő a Facebookon |
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét