Skip to main content

A nonprofit szektor fejlődését befolyásoló változók

Vissza a főcikkhez →



Változó<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

A „laissez faire”

Az „állami dominancia”

A „partneri viszony”

A szektor iránti kormányzati attitűd

A kormány részben ellenfeleinek, részben periferikus képződményeknek tekinti a nonprofit szervezeteket

A kormány a közszolgáltatásokat részlegesen átvállaló szerződő feleknek tekinti a nonprofit szervezeteket

A kormány a nonprofit szektort partnernek tekinti a társadalmi problémák kezelésében

 

A közvetlen állami támogatás

Véletlenszerű, hatósági döntés alapján történik

Az átvállalt közszolgáltatások mennyiségétől függ

Normatív elemeket tartalmaz, átlátható szabályok szerint osztják el

Az adókedvezmények

Nagyon alacsonyak

Korlátozottak

Magasak

Közhasznúsági teszt

Nincs

Adminisztratív

Normatív

A magánadományok

Nagyon alacsonyak

Korlátozottak

Számottevőek

A nonprofit szervezetek vezetésének szakmai színvonala

 

Alacsony

 

Erősen polarizált

 

Magas

A nonprofit szektor belső szervezettsége, érdekérvényesítő képessége

 

 

Alacsony

 

A belső érdekkonfliktusok jellemzik

 

 

Magas

A nonprofit szervezetek működésének átláthatósága

 

Nem biztosított

 

Korlátozott

 

Biztosított


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon