A kilencvenes évek második felére a magyarországi nonprofit szervezetek száma meghaladta a negyvenezret. Ezen belül az alapítványok száma gyorsabban, az egyesületeké lassabban növekedett: jelenlegi arányuk körülbelül kettő az egyhez az egyesületek javára. A PTK 1993-as módosítása nyomán létrejött új intézményi formákban (közalapítványként, köztestületként, közhasznú társaságként) egyelőre még csak néhány száz szervezet működik.
A szektor összes bevétele 1994-ben elérte a 144 milliárd Ft-ot, de ennek 70 százaléka a fővárosban koncentrálódott. A szektor kétharmadát kitevő kisméretű szervezetek részesedése különösen alacsony, mindössze 2,3 százalékos volt. A bevételek összetétele erősen eltér a Nyugat-Európában megszokottól. Az állami támogatás Magyarországon csak a bevételek 21 százalékát teszi ki. (Ugyanez Franciaországban 60, Németországban 68 százalék, de Angliában és Olaszországban is 40 százalék körül mozog.) Ugyanakkor a magántámogatások (vállalati, lakossági, külföldi adományok) és a gazdasági tevékenységből származó bevételek jóval fontosabb jövedelemforrásai a magyar nonprofit szektornak, mint a nyugat-európainak.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét