Skip to main content

Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tíz évvel 1989 után címmel rendezett konferenciát a bécsi Embertudományi Intézet 1999 nyarán: itt hangzottak el az összeállításunkban szereplő írások alapjául szolgáló előadások. Timothy Garton Ash cikke először a New York Review of Booksban jelent meg, Ralf Dahrendorf, Claus Offe és Kis János tanulmánya pedig a bécsi Transit–Europaeische Revue 2000/18-as számában látott napvilágot először, német nyelven. Ezúton mondunk köszönetet a Transit szerkesztőségének, hogy a szövegeket rendelkezésünkre bocsátották.


Megjelent: Beszélő folyóirat, 3. szám, Évfolyam 5, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon