Skip to main content

Beszélő folyóirat, 3. szám, Évfolyam 5, Szám 3

G. István László: Egy távozó ódája

Szabó Miklós: Március radikalizmusa

Zádori Zsolt: Megszámolhatóság kontra megszámozhatóság

Kemény Istvánnal, Kertesi Gáborral, Majtényi Lászlóval, Székely Ivánnal és Zsigó Jenővel Zádori Zsolt beszélget

Kertesi Gábor: Javaslat

dr. Székely Iván: A cigány tanulók adatainak követhetősége

: Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek

Kis János: A demokratikus ellenzék hagyatéka

Dla Alika

Ralf Dahrendorf: Radikális átalakulások és hétköznapi idők

Szüksége van-e a politikának értelmiségiekre?

Timothy Garton Ash: Tíz év múltán

Claus Offe: Demokrácia és bizalom

Határ Győző: Nemzeti dal

Fényi Tibor: 1992

: Kronológia – 1992

: Válogatás a Beszélő 1992-es évfolyamából

Kovácsy Tibor: Maastricht és a franciák

Bíró Béla: A fordulat éve

Kende Péter: Igazságtétel

Csillag István: A valóra vált csodák éve

Mihancsik Zsófia: „Önsorsrontó politikai tökkelütöttség volt”

Gombár Csabával beszélget Mihancsik Zsófia

: Média-kronológia

Vörös István: A nem olvasott könyv keresése

Bodor Ádám Sinistra körzetéről

Halász Tamás: Fellépő művészet

Vasák Benedek Balázs: Szolarizált leves

Nagy Bálint: Hollókő Párizsban

Koris János pavilonjáról

: Koris János (DLA)

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Cserna-Szabó András: 15 †iszai naplovak

Tandori Dezső: A szabadesés legyen hozzád hű, és isten irgalmazzon neked

Harcos Bálint: „Ha mások elhagyának is, ne hagyj el”

Pető Iván: A kényszerek lehetősége

Kőszeg Ferenc Lehetőségek kényszere című könyvéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon